Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 252, ülése 1934 március 16-án, pénteken. 481 sok vonatkozásiban függ, olyan javaslattal jöjjön a bizottság elé, amely javaslatot a bizottság ^elutasít, mert íiiszen az ő reputációjának rovására (menne, Iha egyik javaslatát a másik •után szakkérdésben ugyancsak a bizottságban ihelyetfoglaló urat elutasítanák. Ennek a következménye az lenne, hogy félév múlva, egy esztendő múlva, vagy hosszabb idő után kiviláglik, hogy az egyes bizottságok vagy a tanácsi ügyosztály élén állók nem ütik meg azt a mértéket szakszempontból, — egyéb vonatkozásiban igen, de szakszempontból nem —, amit ez a törvény tőlük megkíván. Ez az egyik aggályom. A másik azzal kapcsolatos, hogy a fővárosi tanácsiban az egész vonalon, pártárnyalatra való tekintet nélkül, rendkívüli súlyt helyeztünk és helyezünk arra, hogy ezek az ülések nyilvánosak legyenek. A pénzügyi bizottság ülése nyilvános. Köszönettel vesszük, hogy a miniszter úr méltóztatott hozzájárulni olyan irányú módosításhoz, — én ezt sem hoztam volna ide — hogy kivételes esetben az elnök diszkreciónárius joga, hogy az üléseket zárttá nyilváníthassa. De mi értelme van ennek, amikor kistanács nincs és amikor ta szakbizottságok tisztán és kizárólag szakkérdéseikkel foglalkoznak? Miért ne jöjjön ez a tárgyalási anyag a nagy nyilvánosság elél > Miért kell félni a szakbizottsági ülésen a sajtótól, amely mindenkor megtalálta a maga objektív hangját, amely objektív módon, hűen közölte még a mostani zárt tárgyalási tanácskozások anyagát is? Miért kell ettől félni? A tanácsülések eddig zártak voltak és mégis mi soha nem tettünk kifogást az ellen, hogy a sajtót egyik-másik úr informálta. Helyesen tette, hogy informálta, mert nincs okunk félni attól, hogy nyilvánosság elé kerüljön azoknak r az ügyeknek a tárgyalása, amelyek a törvény szerint nem nyilvános tárgyalás elé tartoztak. Az egyik kívánságunk — mint mondottam — ezeknek a szakbizottságoknak teljes nyilvánossága. Jöjjön ott minden nyilvánosságra, ami oda kívánkozik és ami oda való. A másik pedig az, amit Petrovácz igen t. barátom is aggályosnak^ tartott, hogy a főpolgármester hivatali pozíciójánál fogva átveheti ezeket az elnökségeket. Amint részletesen kifejtettem, helyes volt a irégi rendszer, amikor nem függőségi viszonyban álló tisztviselő volt a bizottság elnöke, akit egyik-másik bizottsági tag azért nem támad, vagy azért nem teszi súlyos kritika tárgyává működését, mert ő elnököl és azt hiszi, hogy vele szemben ez nem illik. Vonatkozik ez különösen azokra az új bizottsági tagokra, akik mint novieiusok fognak bekerülni a székesfőváros törvényhatóságába. Az illető tisztviselő nagyon jól felfogott érdeke és karrierje függ attól, hogy a legjobb intenció, a legjobb elgondolás mellett is milyen lesz annak a bizottságnak a határozata. En Petrovácz Gyula képviselő úr javaslatát fogadom el. Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván nyilatkozni! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Ház: Kérem a t. Házat, méltóztassék az 5. $-t az előadó úr módosításával elfogadni és a többi indítványt elvetni. Elnök: Következik a határozathozatal. Az 5. 4- eredeti 1. bekezdésével szemben Petrovácz Gyula képviselő úr s Büchler József képviselő úr és társai adtak he módosító indítványt. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az 1. bekezdést eredeti szövegezésében, szemben a beadott módosító indítványokkal, elfogadni? (Igen!) A Ház az eredeti bekezdést fogadja el. Az 5. § (2), '(3) és (4) bekezdéséhez az -eredeti bekezdéssel szemben az előadó úr adott be módosító indítványt. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti szöveget, szemben az előadó úr módosító indítványával elfogadni, igen vagy nem? (Nem!) A Ház az eredeti szöveget az előadó úr módosító indítványával fogadja el. Az 5. §. (5), (6) és (7) bekezdései meg nem támadtatván, azokat elfogadottaknak jelentem ki. Következik a6. i Kérem a jegyző urat, szíveskedjék azt felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa a 6. §-t). Előadó úr! Niamessny Mihály előadó: T. Képviselőház! A 6. 4. (1) bekezdése után új (2) bekezdés felvételét indítványozom. (2) Az idézett szakasz (1) bekezdésének o) pontja helyébe a következő szöveg lép: »o) Az 1870. évi X. te. rendelkezéseinek 'érintése nélkül tárgyalja a várossaabályozási terveket.« Evvel kapcsolatban a törvényjavaslat 6. "§-ának eredeti (2) bekezdése a (3) sorszámot kapja. E módosítás indoka az, hogy az összes városrendezési szabályozási tervek a közgyűlés hatáskörébe tartoznak. Elnök: Kíván valaki szólani? (Nem.) A vitát Ibezárom s a tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e az eredeti 6. §-t, szemben az előadó úr módosító javaslatával, elfogadni, igen, vagy nem? (Nem.) A Ház az előadó úr módosításával fogadja el a szakaszt. Következik a 7. §. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék felolvasni. Herczegh Béla

f jegyző (olvassa a 7. és 8. <M, amelyeket a Ház hozzászólás nélkül elfogad. Olvassa a 9. §-t) Csilléry András! Csilléry András: T. Ház! A 9. §, amely szerint az igazoló választmány elnökének helyettesét a főpolgármester nevezi ki. feltétlenül szükségessé teszi a régi törvény módosítását, illetőleg kiegészítését, amennyiben rendkívül sokszor kellemetlen helyzetbe kerül az igazoló választmány abban a tekintetben, hogy az elnöknek nem volt megfelelő helyettese. Sajnálom, hogy ez a törvény nincs megfelelően kiegészítve, mert csak azt mondja meg, hogy milyen nehéz körülmények között tárgyal az igazoló választmány, amely pedig úgy petíciókat, mint egyes embereik becsületbeli ügyét, tisztességbeli, a magánéletbeli és a közéletben való tevékenységét bírálat tárgyává teszi, amikor a maga működésének megfelelő szankciókat biztosítani nem tud

% A törvény nem biztosít az igazoló választmánynak a bizonyítási eljárás folyamán olyan jogokat és lehetőségeket, amelyek neki módot nyújtanának a tényállás teljes kiderítéséhez. Az igazoló választmánynak már régebben működő tagjai tapasztalhatták és különösen magam is ilyen tapasztalatokat szereztem az utóbbi időben, hogy a tanúkihallgatásra nem jönnek el ama szankciók nélkül, amelyek szükségesek., midőn egyes közéleti férfiak jóformán egész közéleti és magánéleti tevékenységének kiderítéséről van szó. Mert akkor rá vagyunk utalva a minden szankciót nélkülöző vallomásokra és