Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 252. ülése 1934 március 16-án, pénteken. 477 ugy Ripka Ferenc, mint Huszár Aladár főpolgármester úr, pedig állíthatom, hogy ők 10ü/^-ig képviselték a kormány érdekeit. Hetenkint 60—70 tárgynak az elintézése került a törvényhatósági tanács elé, és mondhatom, igazán éppen a koirmánypárt tagjai igazolhatják a legjobban, hogy a négy-öt órás tárgyalások alatt milyen tárgyilagos szakszerű tanácskozások folytak itt; hiszen ott ült a törvényhatósági tanácsban velünk együtt Tabódy Tibor képviselőtársam is és

1 ő tanúsíthatja, hogy milyen működést fejtett ki a tanács. Sőt még azt is megemlítem, hogy amikor jött a Gömbös-kormány, a törvényhatósági tanács bizonyos kis üdvözléssel is fogadta, az a törvényhatósági tanács tehát nem volt olyan rossz gyerek, olyan fenegyerek a kormánnyal szemben, hogy kénytelen lett volna ezt kivégezni. A közgyűlési! tárgyak előzetes letárgyalására a múltban is szükség volt, de állítom, hogy erre szükség lesz a jövőben is, mert ha ez nem történik meg, igazolhatják azok, akik a tárgyalásokon jelen voltak, akik ismerik a tárgyalások pszichéjét, hogy az ilyen egyszerre a nagy plénumba bekerülő ügyek első tárgyalása mennyire ferdén vezetheti a vita anyagát, mennyire félrevezethető azután a tárgyalás fonala. A költségvetésnek mindig csak javára szolgált, hogy annak előzetes tárgyalása a törvényhatósági tanácsban történt. Ott egyeztetések történtek, javaslatok tétettek, úgy hogy az adminisztrációval kapcsolatosan már az autonómia javaslatai kerültek a plénum, a törvényhatósági közgyűlés elé. Amint az előbb is említettem, egy hiba volt, az, hogy nem volt nyilvánosság, hogy a nyilvánosság ki volt zárva. (Tauf

fer Gábor: Ezen lehetett volna segíteni egyszerű módon!) A tanácson keresztül harmónia volt biztosítva a közgyűlések tárgyalásában is. A tanács működése kifejezte az autonómia teljes fogalmát. Most, amikor ez a törvényjavaslat megszünteti a törvényhatósági tanácsot és a polgármester hatáskörébe utalja át a^ tanács eddigi hatáskörének legnagyobb részét, azt hiszem, hogy olyan kibővített hatáskört, amilyennel a polgármestert ez a törvényjavaslat felruházza, egy ember képtelen ellátni. A polgármester 50.000 pengőig maga dönthet anyagi ügyekben, 100.000 pengőig pedig az albizottságot kell meghallgatnia. Továbbmenőleg a tisztviselők kinevezése, éspedig a tanácsjegyzők, főjegyzők, műszaki tanácsok, etc., tehát fontos tisztviselőknek a kinevezése, most mind a polgármester hatáskörébe száll át

% Ez a tény is bizonyítja tehát, hogy az autonómia hatásköre szűkítve van, hogy az autonómia nem^ intézkedhet úgy a jövőben a fővárosnak akár személyi, akár dologi ügyeiben, mint azt a múltban tette. Azt mondotta a miniszter úr az általános vitát befejező beszédében, hogy a pártok, túlzott befolyása érvényesült a tanácsban. Azok, akik a tanács ülésein résztvettek, igazolhatják, hogy a miniszter úrnak ez a felfogása tévedésen alapszik, mert a pártok túlzott befolyásáról mindenütt lehet beszélni, itt a parlamentben is, talán a törvényhatóságban is, de magában a törvényhatósági tanácsban erről beszélni nem lehet. A miniszter úr ellentétbe jött önmagával akkor, amikor nem merte a laikus tanácsra rábírni a főváros irányítását, de ugyanakkor a laikus közgyűlés, az ugyanazokból a férfiakból álló plénum elé viszi az ügyeket, sokkal nagyobb értékeket, sokkal nagyobb hatáskört ruházva a közgyűlésre. KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. Mindezek előrebocsátása után a szakaszt nem fogadom el. Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Gál Jenő! Gál Jenő: T. Képviselőház! Nekem ebben a kérdésben teljesen különálló véleményem van, mert én 1872. évi XXXVI. tcikk alapjára szeretnék visszahelyezkedni. (Kassay Károly: Az volt a helyes!) Az a nézetem, hogy a főváros fejlődését az a rendszer mozdította elő, amelyben egy nyilvános tanács intézte az ügyeket. Ez pártpolitikától mentes olyan közigazgatást biztosított, mely azokat a szakértői megállapításokat is könnyedén magában foglalta, amelyek ennél a javaslatnál vezérlő gondolatot képeztek. Igénytelen nézetem szerint, ha a fővárosi törvény reformjával az 1930. évi XVIII. tcikk alapeszméjétől eltérően a miniszter úr a laikus tanácsot hatályonkívül óhajtja helyezni, akkor vissza kellett volna térnie a tekintetes tanács intézményére, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Most már csak nagyságos tanács van!) A miniszter úr álláspontja ellenkezik ennek a reformnak az alapeszméjével. Megengedem, hogy a miniszter úr elgondolásaival ez nem egyezik meg, én azonban azon az elvi alapon állok, hogy nem fog célravezetni, ha egy emberre, a polgármesterre ruházzák rá ezt a nagy hatalmat, ezt a nagy ellenőrzést és körültekintést igénylő tevékenységet. En azért ezt a megosztottságot jobban találtam volna keresztülvihetőnek, ha a hivatalnoktanács felállíttatott volna. Ott reszortokat lehet felállítani és azokban a reszortokban szakértők meghallgatása mellett ezek a kérdések is felölelhetők lehettek volna. Nézetem szerint tehát így inkább megvalósítható volna az a cél, amelyet a többi szakaszokkal a miniszter úr megvalósítani óhajt. Az csak látszat, mintha én ellentétben volnék azzal az alapgondolattal, hogy az önkormányzat megerősítése a közgyűlés hatáskörének kiemelésével történjék. Abban én egyetértek, hogy a közgyűlésre ráruházott, kiterjesztettebb jog többet fog jelenteni a közigazgatás megjavítása tekintetében, mint amennyi az előbbi elgondolásban volt. Azt azonban, hogy a polgármester egymagában egyesítse mindazokat a tulajdonságokat, amelyek a tanácsban megvoltak, elképzelhetetlennek tartom. Mivel ebben a gondolatban eltérek a miniszter úr és a bizottság többségi határozatának véleményétől, ez az elvi különbség az oka annak, hogy ezt a szakaszt nem fogadhatom el. Elnök: Kíván még valaki szólani? t (Lázár Miklós szólásra jelentkezik.) Lázár képviselő urat illeti a szó. Lázár Miklós: T. Képviselőház! A3.j, amely a törvényhatósági tanács nekrológja, voltaképpen Julius Caesarból Antonius híres 'búcsúztatóját juttatja eszembe, amellyel kezdem is rövid felszólalásomat: Temetni jöttem a törvényhatósági tanácsot, nem dicsérni, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nem is dicsérte eddig sem! — Tauf fer Gábor: Nincs is rajta dicsérnivaló!) A kevés rossz, amit tett, inkább ; maradt fenn a köztudatban, mint az a sok jó és (becsületes elhatározás, amely ennél a törvényhatósági tanácsnál tényleg megnyilvánult. T. Képviselőház! A törvényhatósági tanács próbája volt annak, hogy vájjon laikusokból álló intézmény tudja-e a közigazgatás és adminisztráció minden törhet viseli. Tényleg beigazolódott az, hogy a legjobbhiszemű és leg68