Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának £52, Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az indítványt felolvasni. Frey Vilmos jegyző (olvassa): »Javasoljuk a 2. § után új paragrafusként a következők beiktatását: Az 1930:XVIII. tc-nek a választási hirdetések, körmenetek és pártgyűlésekről szóló 21. §-a hatályát veszti.« Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Kétly Anna! Kétly Anna: T. Képviselőház! Az 1930. évi XVIII. te.-nek a választási hirdetések, köirmenetek és pártgyűlésekről szóló 21. §-a azt mondja, hogy (olvassa): »A választással kapcsolatos falragaszok (plakátok) és röpcédulak a legszükségesebb tudnivalókon, a gyűléseket hirdető falragaszok (plakátok) és röpcédulak pedig a gyűlések helyén, idején és a szónokok, jelöltek személyének, a gyűlést egybehívó pártnak megjelölésén kívül semmi más szöveget és semmiféle ábrát nem tartalmazhatnak. Aki ezt a tilalmat megszegi... stb.« Azt mondja továbbá (olvassa): »A választások kiírásától azok befejezéséig választási körmenetek tartása tilos. Pártgyűlést a választások kiírásáig a népgyűlésre vonatkozó általános rendelkezések értelmében kikért rendőrhatósági engedély alapján lehet tartani; ezentúl pedig csak abban az esetben, ha... négy választópolgár... a helynek és az időpontnak megjelölésével, legalább 24 órával előbb bejelenti.« Azt mondja (olvassa): »A főkapitány a bejelentett pártgyűlés megtartását el nem tilthatja, ha azonban a közbiztonság, vagy a közegészségügy érdeke megkívánja ...«, akkor attól teheti határozatát függővé, hogy más helyet és időpontot jelöljenek meg. Mi azt a javaslatot terjesztjük elő, hogy méltóztassék a törvénynek ezt a rendelkezését hatályon kívül helyezni. Nem kell semmiféle megszorítás ebben a tekintetben. Annakidején, amikor ezt a törvényt tárgyaltuk, egy igen kedves és igen gyöngéd indokot hoztak fel mellette. Azt mondották, nem szabad megengedni ezt a gát nélküli plakátharcot, nem szabad megengedni ezeknek a mindenféle képábrázolásoknak megjelenését, mert hiszen a szegény pártok képtelenek arra, hogy ebben a plakátharcban a vagyonosabb, gazdagabb pártokat kövessék, és ha ilyen tiltó rendelkezést nem hozunk, akkor a pénzt, mint választási erőtényezőt beledobjuk a harcba, és ezzel a szegény pártok igen súlyos hátrányokat fognak szenvedni. Amikor ezt a szinte könnyékig megható indokot felhozták, akkor azt mondták, milyen erkölcstelen dolog az, hogy a szegény pártok, amelyek ebbe a plakátharcba nem tudnak belekapcsolódni, lemaradjanak a versenyben. A gyakorlatban azonban azt láttuk, hogy ennek az erkölcsösnek szánt intézkedésnek a gyakorlati eredménye lett valóban erkölcstelen. Az eredmény tudniillik arra volt jó, hogy az ellenzéki pártok ellen könnyebben és egyszerűbben lehessen eljárni. (Farkas Gyula: Egyforma a szabály minden pártra! — Malasits Géza: Csak nem egyformán alkalmazzák!) Éppen azt akarom elmondani igen t. képviselőtársam, hogy a gyakorlatban ez a felettébb erkölcsös indok hogyan torzult el. Az eredmény tudniillik arra volt jó, hogy az ellenzéki pártok működését, tevékenységét a választások ideje alatt még fokozottabb ellenőrzés alá vehessék, még fokozottabban lehessen az ellenzéki pártokat bosszantani és vexálni. (Malasits Géza: A legszemtelenebb módon szekírozták!) Hirdetések és plakátok tömege lepte el az uccákat. (Malasits Géza: Este 10 órára engedélyezték a gyűlést!) Egyetlen esetben sem ülése 19B% március 16-án, pénteken. 475 láttuk azonban, hogy ha ezek a hirdetések, vagy plakátok a törvényben előírt feltételeknek meg nem feleltek, eljárás indult volna a törvény megszegői ellen abban az esetben, ha ezek a hirdetmények, plakátok az ellenzéki pártok eilen szóltak. Egészen példátlanul mocskolódó szövegű plakátokat, röpcédulákat bocsátottak ki az ellenzéki pártok ellen, anélkül, hogy ennek bármiféle akár sajtójogi, akár pedig e törvény folytán beálló következményei lettek volna. A gyűlések, összejövetelek magyarázatánál is láttuk, hogy ha nálunk három ember összejött, hogy megbeszélje, hogy másnap hol és kinél fognak esetleg házi agitációra megjelenni, ennek a következménye az volt, hogy ennek a három embernek összejövetelét tiltott gyűlésnek, a választási törvénybe ütköző összejövetelnek minősítették és nagyon súlyosan, pénzbírságra és elzárás-büntetésre 'büntették őket. Viszont a másik oldalon azt láttuk és tapasztaltuk, 'hogy 50—100 úr is összejött, nyugodtan tanácskozhatott, megbeszélhette a választással kapcsolatos tudnivalókat, eseményeket, agitálhatott szabadon és bátran anélkül, hogy valakinek eszébe jutott volna, hogy ebbe beleszóljon, hogy ezt a mi három-négy emberes összejöveteleinkhez hasonlóan tiltott gyűlésnek minősítse. A törvény egy szóval sem rendelkezik arról, hogy kinek megítélése alá tartozik ez és mik az objektív ismérvei annak, hogy valahol választási gyűlés, vagy agitációs gyűlés, vagy pedig egyszerű adminisztratív összejövetel van-e. Ennek a következménye az lett, hogy egyoldalú közigazgatási közegek politikai rosszindulattól vezéreltetve ítéltek ezekben a kérdésekben, aminek a következménye ismét sokszor pénzbírság, sokszor pedig elzárási büntetés lett, de mindig kivétel nélkül az ellenzéki pártok ellen. Nem akart és nem is mert az^ intézkedő közeg a törvény ellen vétő kormányzópártok ellen eljárni; minden túlbuzgalma ennek a törvényszakasznak alapján csakis az ellenzéki pártok felé irányult. A törvénynek ez a szakasza tehát, amely állítólag azt akarja eredményezni, hogy a szegény pártok részére az agitációs lehetőségek egyenlősége legyen biztosítva, ezzel az állítólagos szándékával szemben azt éri el, hogy az agitációs lehetőségeket megszorítja az ellenzéki pártok számára, az agitációs területet pedig kiszélesíti a kormányzópártok számára, holott azoknak ugyancsak nincsen szükségük arra, hogy a törvény külön is gyámkodjék az ő szabadságjogaik, az ő mozgási szabadságuk felett. Hiszen az ő számukra nemcsak azok az agitációs lehetőségek állanak fenn, mint pl. plakátok, hirdetések, gyűlések, hanem olyan agitációs területek is, mint pl. az iskola, a szószék, a hivatal, a hivatalból kirendelteknek a tömege, stb. Az egyenlő indulási lehetőségek tehát, amelyeket ez a szakasz a szegény és vagyonos pártoknak állítólag egyformán akar biztosítani, a valóságban így néznek ki, ahogyan én ezeket elmondtam. Az (egyenlőtlenség abban áll, hogyha nincsenek elegenedő érveid, akkor told meg egy erőszakos intézkedéssel, (Ügy van! balfelől.) olyan erőszakos intézkedéssel, amely részben a választási plakátokat tiltja el, részben pedig a gyűlések megtartását akadályozza meg. Nagyon érdekes a szakasznak csak arra a pontjára rámutatnom, amely azt mondja, hogy a főkapitány a bejelentett pártgyülést el nem íiithatja. tehát a fők ipitány tetszésétől nem-