Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

46Ó Az országgyűlés képviselőházának 21 ságnak hivatali állásánál fogva tagja a könyvtárigazgató és a főlevéltáros. Nem tudom megérteni, hogy a 'belügyminiszter urat mi vezette abban, hogy csak ezt a két magasállású tisztviselőt emelte ki. Ha már a belügyminiszter úr szaporítja a hivatalból való tagok számát» akkor az a tiszteletteljes propozícióm volna, — azt hiszem, ezt a belügyminiszter úr is elfogadja — hogy ezek közé fel kellene venni a főszámvevőt is. Miután a székesfőváros törvényhatósági közgyűlésében a főszámvevőnek eddig is volt nemcsak tanácskozási, hanem szavazati joga is, ezután is meg kellene adni neki ezt a tanácskozási és szavazati jogot, és fel kellene őt venni a törvényhatósági bizottságba. A regi főszámvevő úgyis tagja marad a törvényihatósági (bizottságnak, az újonnan megválasztandó azonban semmi körülmények között nem lenne, ha a belügyminiszter úr ezt a tiszteletteljes javaslatomat nem tenné magáévá. Ügy érzem, erre feltétlenül szükség van annál is inkább, mivel a belügyminiszter úrnak azt az álláspontját, hogy a törvényhatósági közgyűlésnek a szakszerűség címén az a tíz úr ne legyen a tagja, a magam részéről elfogadom és helyes álláspontnak tartom. Ugy érzem, ugyanis, hogy na ők csak tanácskozási joggal bírnak és csak jelen lehetnek ott, de szavazati jogot nem gyakorolhatnak, már csak állásuk előkelő, tekintélyes és tisztes voltánál fogva is nem helyes, hogy a törvényhatósági közgyűlésben a szakszerűség címén helyetfoglalók ne gyakorolhassák szavazati jogukat Utalok ezek közül például a magyar királyi államrendőrség budapesti főkapitányára, vagy a magyar királyi pénzügyigazgatóra. Teljesen osztozom a belügyminiszter úrnak abbeli felfogásában, hogyha ezek az urak csak tanácskozási joggal bírnak, akkor egyáltalában ne legyenek tagjai a törvényhatósági közgyűlésnek, mint ahogy nem voltak tagjai 1920-ban, viszont 1924-ben és 1930-ban azért szaporították meg a számukat, hogy bizonyos mértékben r a kormányzópárt számát növeljék és ezzel a pártot alátámasszák. Utalok itt különösen arra. hogy nagyon furcsának találnám azt, ha például a székesfővávárosi Közmunkák Tanácsának elnöke csak tanácskozási joggal bírna és nem lenne szavazati joga a törvényhatósági közgyűlésben. Ennek következtében én elfogadom a belügyminiszter úrnak ezt az álláspontját, hogy szüntessük meg ezeknek részvételét a törvényhatósági közgyűlésen és állítsuk vissza azt a helyzetet, amely az eredeti törvényjavaslatban volt. T. Ház! Nem tartom helyesnek, hogy a törvény javaslat 2. §-ának 1. bekezdése lineáris csökkentést hajt végre a székesfővárosi törvényhatósági Mzotítsági tagok számában az Összes választók közül választott tagok között. Bizonyos az, hogy míg az 1872. évi XXXVI. tcikk szerint 400 választott törvényhatósági bizottsági tagja volt a székesfővárosnak, — aránylag kevesebb választó mellett, mert hiszen akkor az összlakosság száma még nem tette ki a 6—700.000-ret, ma pedig, amikor a lakosok száma az egymilliót is meghaladja, csak 108 törvénynatósági bizottsági tagja lenne. Bár kifogásolom azt, hogy lineáris csökkentést hajtsanak végre, a magam részéről neon zárkózom el az elől, hogy a bizottsági tagok száma csökkentessék. Különösen, azért hangsúlyozom ezt itt, mert utóvégre nem is kell, hogy ennek a csonka országnak^ annyi képviselője legyen. A képviselők számát is lehetne csökkenteni. (Homonnay Tivadar: 2. ülése 1934 március 16-án, pénteken, Ugy van!) Hiszen ez lényeges megtakarításokat eredményezhetne, már pedig a Képviselőház jövőbeli szerepe úgyis a minimálisra fog redukálódni a mai diktatórikus rendszer mellett. Azt hiszem tehát, hogy ennek követ-' keztében. a képviselők számát is le lehetne szállítani a felére,^ akkor talán könnyebb is volna a képviselőházi, a parlamentáris munka, talán könnyelbb volna a kormányzatnak is keresztülvinnie a maga álláspontját, talán nem kellene ilyen hosszú, 12 órás üléseket tartani, hogy egy-egy tötrvény javaslatot keresztülhajtsanak, (fciztranyavszky Sándor: Két-három úr csinálja az egészet! — Szabóky Jenő: Tíz évig támogatták ezt! — Homonnay Tivadar: Rossz taktika volt!) A legegyszerűbb volna, ha hazaküldenék az egész parlamentet és anélkül hoznák meg ezeket a törvényeket a 33-as bizottság keretében. (Jánossy Gábor: Ez alkotmány sérelem lenne! Az alkotmányblokk tagjától ezt csodálom. — Fráter Jenő: Tíz éven át támogatták ezt!) Elég hiba volt, ha támogattuk és jobb megjavulni később, mint soha. Ezt — úgy hiszem — elismeri t. képviselőtársam is. Nekem nem okoz nagy gondot az, hogy csak 108 lesz a választott bizottsági tagok száma, a felosztásra vonatkozólag azonlban mégis csak bizonyos arányos rendszert kellene megvalósítani". Lehetetlen dolognak tartom azt, hogy legyenek r egyes kerületek, amelyeknek a választók számához mérten aránytalanul több képviselőjük van, viszont más nagy választótömegekkel rendelkező kerületek kevesebb törvényhatósági bizottsági tagot választanak. Tehát a^ lineáris csökkentést nem tartam helyesnek és sokkal szknpatikusabb nekem Petrovácz képviselőtársam indítványa, amelynek értelmében ő úgy kívánja megváltoztatni a választott tagok számát, hogy az 108 helyett 117-ben állapíttassék meg, és pedig úgy, hogy a VIII. kerületben 11 helyett 10, tagot választanak, a VI., VII. és IX. kerületben maradjon meg a 9—9 választott tag, a többi választókerületekben pedig 8—8 törvényhatósági bizottsági tagot válasszanak meg. T. Ház! Vagyok bátor rámutatni arra, hogy nem tartom helyesnek, hogy a választójogi reform nélkül csináljuk meg a módosításokat ehhez a törvényjavaslathoz. Azt méltóztatott mondani, hogy az az elvi álláspont, hogy ne induljon sok párt, mert az a sok párt a főváros törvényhatósági életében bizonyos mértékben zavaró momentumként fog szerepelni. En úgy érzem, t. közgyűlés, t. Képviselőház, hogy ez helytelen álláspont. (Jánossy Gábor: Éjszaka van, azért hibázik!) Elég sokat beszélünk a törvényhatósági közgyűlésről, nem csoda tehát, ha az ember nyelve megbotlik. (Jánossy Gábor: Igaza van, ott is éjjel ülésezi tek!) A helyzet az, hogy maga az 1925. évi XXVI. te. utal arra... Elnök: Képviselő úr, lejárt a beszédideje. Csilléry András: Kérem a határozatképp« ség megállapítását. (Felkiáltások a jobboldalon: Már egyszer kérte! Nem lehet kétszer kérni! — Jánossy Gábor: Most csak tanácskozunk! Rosszul súgtak! — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Képviselő úr, méltóztassék beszédét befejezni. Csilléry András: Kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. (Felkiáltások jobb felől: Nem adjuk meg!) Elnök: Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a negyedórás meghosszabbításhoz hozzájárulni? (Igen! Nem!) Akik hozzájárulnak, méltóztassanak fel-