Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-252

Az országgyűlés képviselőházának 25 képviselők, s akik nagyrészt tagjai a törvényhatósági bizottságnak. Legyen szabad nekem talán kicsit az egyszerű budapesti polgár szemszögéből néznem ezt a javaslatot (Halljuk! Halljuk!) s főkép ezt, a választópolgár jogaiba mélyen belenyúló 2. §-t. Nekem egy vidékig kerületet van szerencsém képviselni, tehát a városházi politikához, mint olyanhoz, semmi közöm nincs. Engem, bár egy olyan politikai párthoz tartozom, amely a Városházán nagjr szerepet játszik, közvetlenül semmi sem fűz a fővárosi politikához, kizárólag csak az, hogy budapesti lakos, budapesti adófizető polgár és választópolgár is vagyok. Ezért a t. f túloldalon is elhihetik, hogy ezzel a felszólalásommal semmiféle más céljaim nincsenek, mint csak az, hogy rámutassak arra» hogyan érez ezzel a 2. §-sial szemben a budapesti adófizető és ezidőszerint még választópolgár. T. Ház! A miniszterelnök úr uralomra jutása óta többízben kijelentette, hogy tőle minden diktátori szándék távol áll. A kormánynak több tagja — a miniszterelnök úrral az élén — ismételten kijelentette, hogy ők nem akarják a külföldet semilyen irányban sem utánozni, hogy itt Magyarországon ők maguk is a parlamentáris rendszernek további fenntartását és továbbfejlesztését tartják helyesnek. Továbbmenve, ennek a törvényjavaslatnak indokolásában is benne van az, hogy ez tulajdonképpen az autonómia intézményének érdekében van. A belügyminiszter úr beszédében szintén ez a tendencia jutott kifejezésre, amint hogy nincs is eszemben sem a belügyminiszter úrnak e téren való jószándékát kétségbevonni. Ha azonban ezeket a kormánynyilatkozatokat és miniszteri nyilatkozatokat nézzük és azt vesszük figyelembe, hogy itt Magyarországon de facto az a parlamentarizmus, amelyet jelenleg élvezünk, (Malasits Géza: Szerénység ezt élvezetnek nevezni!) ellentétben azokkal az országokkal, ahol többé-kevésbbé egymáshoz hasonló diktatúrák vannak, még ma is fennáll, és itt nem történtek felfordulások, itt nem voltak utcai harcok, itt nem voltak olyan helyzetek, ahol kénytelen lett volna a hatalom a társadalmi rend érdekében túlmenni az alkotmányos korlátokon es erőszak alkalmazásával is fenntartani a rendet, akkor nem értem, meg, hogy ebben a törvényjavaslatban miért teszünk megint egy lépést visszafelé, ahelyett, ; hogy egy lépést f előretennénk, miért nyirbáljuk meg azt az amúgy sem túlságosan bőséges választójogot, amely eddig megvolt. Az országgyűlési választójogra nézve ugyancsak a miniszterelnök úr többízben kijelentette, hogy ő is helytelennek, erkölcstelennek és nem célszerűnek tartja az eddigi ajánlási rendszert, tehát azt meg kell szüntetni. Megígérte továbbá a választójog reformját. Még ma is ígéri. Ha mindezeket az ígéreteket és nyilatkozatokat nézzük, ismét csodálkoznunk kell, hogy itt olyan törvényjavaslat fekszik előttünk, amely megváltoztat sok mindenféle eddigi törvényes intézkedést, de éppen ezt az ajánlási rendszert változatlanul fenntartja. Mert, t. Képviselőház, mindenki egyetért abban, hogy az 1930:XVIII. te. nem volt ideális törvény, mindenki egyetért abban, hogy ez a törvénycikk változtatásra és reformál ásra szorul, ha azonban ez így van, akkor kérdem, miért volt olyan sürgős most megcsinálni a fővárosi törvénynek ezt a reformját, (Zaj a jobboldalon. — Halljuk! Halljuk! balfelől.) mielőtt a választójogi törvényt megreformál2. ülése 198% március 16-án, pénteken, 455 ták volna. (Rassay Károly: Halljuk! Halljuk! Tabódy képviselő úr figyeljen ide!) Őt ez nem érdekli. {Zaj. — Elnök csenget.) A miniszterelnök úr többízben kijelentette, hogy az eddigi választójog és az eddigi választási rendszer nem tartható fenn országos viszonylatban. Ez valószínűleg áll a fővárosra is. Ha kijelentette a miniszterelnök úr, hogy specialiter az ajánlási rendszert meg akarja szüntetni, akkor — ha ezt valószínűleg az országgyűlési választásoknál megszüntetik — meg kell szüntetni a székesfővárosi törvényhatósági választásoknál is. Utóvégre, ha eddig megvoltunk az 1930 : XVIII. tc.-kel, amely nem jó, nem ideális, miért ne tudtunk volna addig a — reméljük — csak pár hónapig vagy legfeljebb egy-két évig még meglenni ezzel, amíg elkészül a választójogi törvény, amelyet azután be lehet illeszteni a székesfővárosi törvény reformjába. (Helyeslés balfelől.) Ez megint a filius ante patrem esete, amint Gál Jenő igen t. képviselőtársam mondotta, mert ha az új választójogi törvény létrejön, újra reformálhatjuk a székesfővárosi törvényt is. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Megint kénytelen vagyok visszatérni a miniszterelnök úr nyilatkozataira. Nem szívesen teszem, amikor a miniszterelnök úr távol van az országtól, de kénytelen vagyok az ő politikai nyilatkozataira hivatkozni. Amikor ő kijelentette, — amint erre már hivatkoztam — hogy ő nem akar diktatúrát, ő itt parlamentáris rendszerrel, alkotmányos módon akarja ennek az országnak a berendezkedését tovább fejleszteni, akkor a szavakkal ellentétben mégis egy lassú, de céltudatos haladást látunk itt is, ott is a gleichschaltolás felé. Mert azáltal, hogy leszállítjuk a választott törvényhatósági bizottsági tagok számát, — nem akarok erre bővebben kitérni, hiszen előttem szólott t. képviselőtársaim igen alaposan megvilágították ezt a kérdést — s ha ezekkel szemben túlsúlyba kerülnek — mondjuk a nem teljesen független elemek, r illetőleg ha megváltozik ezeknek az arányszáma választott törvényhatósági bizottsági tagokkal szemben, akkor itt a helyett, hogy a parlamentarizmus, az autonómia szellemét tartanok fenn és fejlesztenők, lassanként visszafelé fejlődünk. T. Ház! A miniszter úr által (hangsúlyozott és az indokolásban meglévő az a momentum, amelyről meg vagyok győződve, hogy a belügyminiszter úrnak komoly és feltett szándéka és a melyet a magam részéről, mint elvi megállapítást aláírók a legteljesebb mértékben, — hogy tudniillik a főváros adminisztrációjából lehetőleg ki kell küszöbölni a pártpolitikai momentumot — ez a szándék helyes, de a mód nem lesz szerintem célravezető. Mert^ ha az rddigi rendszer helyébe ezt az új törvényt léptetjük és ilyen módon már csak egy pártra fog támaszkodni a kormányzat, (Felkiáltások a baloldalon: Csak szeretne!) — szeretne támaszkodni, mindenesetre ezt célozza a javaslat választójogi része, — akkor a párturalom száz százalékig meg lesz valósítva, és konszolidálva lesz természetesen a mindenkori kormánypártnak párturalma is. Itt tehát megint csak a politikai érdemek, és az úgynevezett megbízhatóság fognak elsősorban szerepet játszani s nem azok ta kvalitások, amelyek igazán hivatottá tennék az illetőket a vezető szerepre. En ebben az egész javaslatban, de főleg ebben a szakaszban azt látom, — ellentétben azzal, amit az indokolás céloz — hogy ez, amint azt, l sajnos, az egész országban tapasztalhatjuk, a 65*