Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-252
450 Az országgyűlés képviselőházának i rosban pedig már 2400—2600 választó kell egy mandátum elnyeréséhez; vagyis, tehát körülbelül kétszer, háromszor vagy négyszer annyi választó kell az egyik helyen, mint a másik helyen. A politikai pártoknak először is ezt a gátat kell átugraniok. Még mielőtt elindultak volna, a kerületi beosztást már így kontemplálja a törvényjavaslat. Azután jön a másik, az ajánlási rendszer, amelyről itt már széltében-hosszában beszéltünk. Én erről a kérdésről nem akarok sokat beszélni, csak annyit, hogy ha még egyszer ennek az ajánlási rendszernek az alapján fogjuk választani a törvényhatósági bizottsági tagokat, akkor már nem az az ára lesz meg a szelvényeknek, amely a szelvénytőzsdén megvolt a legutóbbi választáson, mert most már ismerik a dörgést, hogy jó pesti nyelven szóljak, azok az ügynökök, akik összegyűjtik a szelvényeket és most még magasabbra fogják szabni a szelvények árát, mintahogy szabták eddig. Meg kell jegyeznem, hogy minket, a < szociáldemokriatapártot, ez a kérdés alapjaiban véve nem érdekel, mert nekünk annyi szelvényünk volt a, választások alkalmával, hogy akár a többi pártot is mind elláthattuk volna szelvényekkel. Minket, mint pártot tehát ez a kérdés per absolute nem érdekel, de súlyos igazságtalanságnak, törvénytelenségnek és erkölcstelenségnek tartom és a belügyminiszter úr is mondotta, — hogy az ő szavaival éljek — más nyelven mondotta: immorálisnak tartja azt, hogy ez a szelvényrendszer fenntartassák. Éppen ezért időszerű lett volna, hogy a miniszter úr egy bátor gesztussal intézkedést tett volna bele a törvénybe, hogy a szelvényrendszert eltörli. Elismeri a miniszter úr, hogy erkölcstelen ez a szelvényrendszer, de semmit sem kíván ellene tenni, hanem az időkre hízza ennek az ügynek elintézését, mondván, hogy ha a legközelebbi választási törvényt a Ház elé fogja terjeszteni, akkor kíván kodifikálni egy olyan intézkedést, amely az ajánlási rendszert valamilyen más alapra fekteti. r T. Ház! Itt van a második gát. Amikor azután túl vagyunk már a választásokon, akkor következik a többi. Elnyerjük — a baloldal — a választók bizalmából a választott tagok többségét a törvényhatósági bizottságiban. Amikor azonban bemegyünk Budapest parlamentjébe, ott azt látjuk, hogy míg künn a választásokon mi Ikaptuk a többséget, abban a pillanatban, amikor bekerülünk a törvényhatósági 'bizottságba,, már kisebbséggé degradálódunk. Hogyan? Ügy, .hogy ab ovo ott van & r törvényhatósági bizottságiban a szakszerűség képviselete címén nyolc, illetve most már — ahogy a bizottság javasolja — tíz tag. A részletek során Bródiy Ernő t. barátom is, de az általános vita során jómagam és több képviselőtársam erről az oldalról kimutattuk volt, hogy a szakszerűség címén helyetfoglaló törvényhatóság 1 ! bizottsági tagok ott semmit sem csinálnak. Nem csinálnak egyebet, mint azt, hogy amikor kell, amikor választások Vannak, vagy mikor valami súlyosabb politikai kérdésről van szó. bejönnek és szavaznak. Ha ők tanácsot adnának nekünk a törvényhatósági bizottságban, ha felállanának és akár adókérdésben, akár közoktatási kérdésben, akár körendészeti kérdésben, akár mezőgazdasági kérdésben valaha egyetlen egy esetben is elmondták volna^hogy mi a véleményük erről vagy arról a kérdésről, akkor azt mondanám: egyetlen egy esetben megtörtént, rendben van, 2. ülése 19 S It március 16-án, pénteken, ottmaradhat a szakszerűség. De ez nem történt meg. Soha fel nem szólaltak, sóba fel nem hívták őket szólásra. Nincs tehát semmiféle erkölcsi joguk a szakszerűség címén ott helyetfoglaló t. törvényhatósági bizottsági tag uraknak arra, hogy vindikálják maguknak azt a jogot, hogy a törvény újra felvegye őket a törvényhatósági bizottság tagjai soráha. Ezzel a dologgal — igen helyesen mondta Petrovácz t. képviselő úr — nem lehet játszani. Vagy állja a miniszter úr a törvényjavaslatban kontemplált szöveget, amely szerint a szakszerűség képviselői ezentúl csak tanácskozási joggal foglalhatnak helyet a közgyűlésben, és akkor vigye is keresztül ezt, mert egy miniszternek van annyi hatalma, hogy saját pártjában elfogadtatja a maga javaslatát, vagy pedig ez csak játék, és ha Kozma képviselő úr vagy pedig Jánossy képviselő úr, megkerülvén a miniszter urat, egyszerűen a képviselő urakkal elintézi azt, hogy leszavazzák a minisztert és a miniszter marad jó ember, a miniszter akarta, hogy legyen így, de sajnálja, a pártja nem szavazta meg: ez játék, t. Képviselőház! Különben is a legigazságtalanabbnak és a leghatározottabban autonómiaellenesnek is, és minthogy autonómiaellenesnek, tehát alkotmányellenesnek is tartom azt, hogy a törvényjavaslatban leszállítják a törvényhatósági bizottsági tagok számát. Magábanvéve nem ez az alkotmánysérelem, nem ez az autonómiasérelem, mert el tudom képzelni azt, hogy Budapest törvényhatóságában csak 80 vagy 60 bizottsági tag ül. Nem ez a lényeg. A lényeg az, hogy amíg az egyik oldalon leszállítják 108-ra a választott törvényhatósági bizottsági tagok számát, addig a másik oldalon felemelik a nem választott bizottsági tagok számát és amíg eddig 150 választott bizottsági tag aranylott 91 nem választott bizottsági taghoz, ezentúl 108 választott tag fog aránylani 94 nem választotthoz. Ez tisztára komédia. Akkor tessék azt mondani, hogy nincs egyáltalában választott bizottsági tag, nincs szükség választott bizottsági tagra, majd elintézik helyettük a dolgokat a korporációs, az érdekképviseleti tagok, az örökös tagok és a szakszerűség címén helvét foglaló tagok. Ne tessék kendőzni a diktatúrát, mert ez tisztára a diktatúra kendőzése. Azok a tisztelt örökös tagok, akik bent a bizottságban helyet foglalnak, mindig a kormányzópártok tagjaiból kerülnek ki. a kormányzópártoknak olyan tagjaiból, akiket — amint már voltam bátor ezt az általános vita során is elmondani, — a világon senki nem ismer, akikről senki nem tudja, honnan jöttek, senki nem tudja, hogy Budapesten éltek, még a telefonkönyvben sem lehet megtalálni a nevüket, esetleg valamelyik miniszteri előszobában segítettek a kabátfeladásban, de egyéb közéleti működésükről senki a világon tudomást nem szerzett, mégis megválasztják őket örökös tagoknak. Különben is nem értem az örökös képviseleti tagok rendszerét, már csak azért sem, mert ahol az érdekképviseleti rendszer be van vezetve, ott nincs erre semmiféle szükség. Az érdekképviseleti rendszer kérdése az ötödik vagy hatodik gát, amelyet az ellenzéki Dolitikai pártoknak át kell ugraniok. Az érdekképviseleti rendszer teljesen felesleges, mert kiimutattam, már azt, hogy a törvényhatósági bizottság közgyűlésében minden foglalkozási kategória képviselve van az ipari, a mezőgazdasági munkástól, a háztartásban foglalkozta.-