Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-242

Az országgyűlés képviselöházánaJc 2U2. állandó szakbizottságokba bemehet, átveheti az elnöklést a polgármestertől bármely szakbizottságban, tehát teljesen befolyik az autonómia életébe, — az államfő nevezze ki az autonómia élére a főpolgármestert: ezt teljesen abszurdnak és az autonómia szempontjából az egyik legnagyobb sérelemnek tartom. Másodsorban sérti ez az autonómiát, — bár a bizottsági tárgyalás alkalmából a felszólalók nagy része, akik nem ellenezték ezt a javaslatot, hanem helyeselték, azt mondották, hogy semmiféle baj nincs itt ezzel a javaslattal és nem sérti az autonómiát, — mert hiszen pontról-pontra ki lehet mutatni, hogy magának a főpolgármesteri állásnak az államfő által való betöltése, azután r a polgármesternek, az alpolgármestereknek és a főügyésznek megválasztásával kapcsolatban a belügyminiszter jóváhagyása (Bródy Ernő: A főügyésznél nem, hanem csak a polgármestereknél!), illetőleg a polgármesterek megválasztásának t — tehát a főügyésznek nem — az államfő részéről valló jóváhagyása olyan súlyos sérelme az autonómiának, (Farkas István: Ez a korrupció fészke!) amely ellen a leghatározottabban tiltakozni kell. A polgármester tudvalevőleg az első tisztviselője az autonómiának, az autonómia feje, és annak ellenére, hogy az autonómia feje, aki végrehajtja az összes intézkedéseket, aki tulajdonképpen bent az igazgatásban az autonómia bizalmi embere, megválasztatásának érvényessége a belügyminiszter jóváhagyásától függ. (Jánossy Gábor: Kérem, tessék elolvasni: az államfő jóváhagyásáról van szó! — Farkas István: Sógorság, komaság, panama, korrupció! — Gáspárdy Elemér: Nem a fővárosnál vagyunk!) Mindegy. (Jánossy Gábor: Dehogy mindegy! — Propper Sándor: Ez a burkolt diktatúra!) A belügyminiszter javaslata alapján történő államfői megerősítésről nem is akarok beszélni, hiszen tulajdonképpen nem az államfő szuverén akarata érvényesül egy polgármesteri választás jóváhagyásánál. Az államfő egészen bizonyosan mindig azt fogja megerősíteni, akit a belügyminiszter javasol. (Gáspárdy Elemér: A felelős belügyminiszter!) Tisztelt képviselő úr, én nem vonhatom a törvények értelmében az államfőt felelősségre, nekem tehát a felelős kormányt kell felelősségre vonnom egy ilyen államfői megerősítés kapcsán. Egészen világos dolog tehát, hogy az lesz polgármester, akit a belügyminiszter akar. (Strausz István: Nem bizonyos! — Jánossy Gábor: Akit a közgyűlés többsége akar!) Felteszem, hogy például akit a belügyminiszter nem akar a polgármesteri székben látni, de az autonómia meg akar választani, azt a belügyminiszter nem fogja előterjeszteni az államfőnek megerősítésre. Illuzóriussá válik tehát az a jog, — ha egyáltalában jognak lehet nevezni — hogy én, autonómia megválaszthatok egy polgármestert, mégpedig olyan polgármestert, akit én akarok megválasztani, aki az én emberem, aki mi fizetünk, aki az egész fővárosi közigazgatást vezeti. Nem válik-e egészen illuzóriussá ez a jog akkor, amikor a mi választott polgármesterünket nem fogja megerősíteni az államfő? Ezt a kérdést csak úgy felteszem, mert hiszen elvileg beszélünk a dologról. Az államfő tehát nem fogja megerősíteni a, polgármestert és erre visszajön az ügy a fővároshoz. Ezekután már nem is lehet jelölni ebben a törvényhatósági ciklusban azt a férfiút, (Zsindely Ferenc; Terülése 193Jf. február 22-én, csütörtökön. 35 mészetes!) akit egyszer a belügyminiszter előterjesztésére az államfő nem erősített meg. Tessék egészen őszintén megmondani, — legalább egymásközt ismerjük el — hogy ez nem autonómia, ez egy látszatönkormányzat. Mit szólnának a vármegyei urak ahhoz, ha alispánjuk inegválasztását államfői megerősítéshez kötnék? (Esztergályos János: Ne idézzen szellemeket, mert erre is rákerül a sor, ahogyan én a belügyminiszter urat ismerem!) T. Ház! Méltóztassék belátni, hogy ez egy komédia. Ha az egyik helyen, a fővárosnál bármiféle politikai elgondolásból keresztülviszik azt az intézkedést, hogy a polgármesteri állást államfői jóváhagyáshoz kötik, akkor az egyenlő elbánás elve alapján ezt az intézkedést a vármegyéknél is keresztül kell vinni. En nem követelem ezt, helytelenítem, de keresztül kellene vinni, mert Budapest törvényhatósága van annyi, mint Komárom vagy Győr vármegye törvényhatósága. (Gáspárdy Elemér: Sőt több!) Budapest törvényhatóságát tehát nem lehet hátrányosabb helyzetbe hozni, mint bármelyik vármegye törvényhatóságát. Ha pedig ma megyan helyesen az, hogy a vármegye maga választja első tisztviselőjét, az alispánt, akkor jogtalan a kormánynak az a javaslata, az a terve, hogy Budapest polgármesteri állását államfői megerősítéshez köti. (Propper Sándor: A bűnös Budapestet meg kell büntetni, mert fizeti az egész adó 60 százaiékár. — Jánossy Gábor: Nem bűnös, hanem szegény Budapest! Gyerünk tovább! — Derültség. — Propper Sándor: Tehát még szegényebbé akarják tenni! — Gáspárdy Elemér: Nem! — Propper Sándor: Ki akarják fosztani! — Gáspárdy Elemér: Azt akarjuk megakadályozni, hogy kifosszák! — Zaj. Elnök csenget. — Propper Sándor: Pedig az összes adók 60 százalékát fizeti! — Farkas István: A tízezer holdasok helyett a szegény emberek fizetik az adót! Jó ezeket az igazságokat itt felemlíteni. Nézzék rmeg a nagybirtokosokat, hány nem

1 fizet adót! A kis fűszerest és iparost Pesten pedig elárverezik és tönkreteszi.1x1) Elnök: Kérem Farkas képviselő urat, maradjon csendben! Méltóztassék folytatni, Büehler képviselő úr. Büchler József: A legjobban sérti azonban az autonómiát az, amit a belügyminiszter lír javaslatának régi 25-ik, most — azt hiszem — 27. §-ában tervez. Ez a javasolt intézkedés teljesen megsemmisíti az autonómiát. Nem tudom, hogy azok a képviselőtársaim, akik ezt az állításomat kétségbe vonják, átolvasták és áttanulták-e ezt a javaslatot? (Jánossy Gábor: Azt csak feltételezi a képviselő úr, hogy minden képviselő átolvasta és áttanulta? — Felkiáltások balfelöl: Na, na! — Farkas István: Megszavaztak maguk már olyasmit, amiről azt sem tudták, hogy miről van benne szó!) A közbeszóló képviselő úr annál is inkább áttanulmányozta, mert hiszen a bizottságban is dolgozott és olyan javaslatokat is terjesztett elő, amelyeket a belügyminiszter akarata ellenére is elfogadtak. (Jánossy Gábor: Van itt önálló meggyőződés!) A képviselő úr tehát dolgozott és ismeri a javaslatot. Én azonban azt mondom, hogy aki átolvasta, áttanulta a javaslatnak ezt a rendelkezését, amelyről én beszélek, magyar képviselő létére nem mondhatja, hogy ez pedig nem tökéletes megsemmisítése az autonómiának. Mélyen t. Képviselőház! Olyan intézkedés, amely bianco-yáltót ad a belügyminiszter kezébe az autonómia kezelése tekintetében és