Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 193% március 9-én, pénteken. 407 felhatalmazást megadni? (Igen!) Ha igen, ezt határozatként jelentem ki. Östör József képviselő úr a házszabályok 143 §-a 1. bekezdésének a) pontja alapján személyes megtámad tatása ciánén kért szót. A szó a képviselő urat megilleti. Östör József: T. Képviselőház! Bocsánatot kérek a t. Képviselőiháztói, hogy személyes kérdéssel kell fárasztanom a t. Házat, de méltóztatnak látni, hogy ennek nem én vagyok az oka, a személyeskedést nem én kezdtem. Andahzi-Kasnya Béla képviselő úr egy közbeszólást tett Eckhardt Tibor képviselőtársam beszéde közben — most csak a naplóból idézek és nem a lapokból, mert a napló a hiteles — s ez a közbeszólás így szólt: Teljes lezüllése az erkölcsöknek. (Andaházi-Kasnya Béla: Ez az!) Ez alatt a kifejezés alatt senki mást nem érthetett, mint egy vádat az egész kormányzópártra, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) így is értette mindenki, így hozták a lapok is. Ez volt a képviselő úr szavainak az itt felfogott értelme. Most a képviselő úr ezt a közbeszólást kizárólag rám akarja vonatkoztatni. Kérem képviselő úr, ha ez indokolt volna és önnek csakugyan sikerülne bebizonyítani, hogy az én erkölcsöm teljesen lezüllött, ez akkor sem jelentené a párt erkölcsének a lezüllését, hanem csak egyetlen egy képviselőjét, akinek magaviseletéért egy 150 tagból álló pártot felelőssé tenni nem lehet. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) • .'-.., ,„ Most pedig foglalkozom a képviselő ur előadásával. Amit a képviselő úr előadott, az nem új, (Andaházi-Kasnya Béla: Bizony nem uj!) mert ugyanezt majdnem teljesen szóról-szora két vagy három évvel ezelőtt az összeférhetlenségi törvény tárgyalása kapcsán elmondotta. En erre ugyanakkor válaszoltam is. Sajnálom, hogy ezt most ismét meg kell itt tennem, de kötelességem, magam és pártom iránt való kötelességem ezt megtenni és előre is bocsánatot kérek, ha ezzel talán untatom képviselőtársaim közül azokat,, akik erre még emlékezni fognak. Előrebocsátom, hogy amikor az U3 ^«j™

8

?; dék című lap egy cikket hozott, en a cikkírót sajtó útján felelősségre vontam és, mivel az volt a cikkben, hogy csodálkozást és megbotránkozást keltett a Képviselőház folyosóján, hogy en vagyok az összeférhetlenségi javaslat előadója, rögtön felajánlottam az akkori kormánynak es az igazságügyminiszter úrnak Zsitvay Tibornak lemondásomat. Az igazságügyminiszter iw nem fogadta ezt el, hanem a kormány többi tagjaival is beszélt ide vonatkozólag, teljes bizalmáról biztosított. Idevonatkozólag tehát nekem sem a képviselő úrnak, sem pedig az TTj Nemzedéknek vagy bármely lapnak a véleménye nem lehet irányadó. Idevonatkozólag irányadó csak a kormány, az igazságügyminiszter úr és a mögötte álló párt véleménye lehet, amely az volt, hogy az előadói tisztet továbbra is megtarthatom. Azt hiszem, kötelességemet akkor korrektül teljesítettem. {Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Miért tetszett akkor bírósághoz menni, ha a miniszter urat föléje helyezte a bíróságnak.) Elnök: Andaházi-Kasnya képviselő urat kérem, maradjon csendben. Östör József: A bírósághoz, t. képviselő úr, azért mentem, mert, mint nagyon jól tetszik tudni, ebben és egy másik cikkben sértve éreztem magamat. Több képviselőtársam is meg volt támadva, én sértve éreztem magam, ami utóvégre egyéni dologi Az elsőfokú bíróság, a törvényszék, amely ezt az ügyet tárgyalta, felmentette .az újságíró urakat. A képviselő úr azonban nem mondotta el, hogy miért. Felmentette őket azért, mert azt mondotta, hogy a cikkekben nincs sértés. {Derültség a jobboldalon. — Andaházi-Kasnya Béla: Miért fellebbezett a képviselő úri) Ezt el kellett volna mondani, ha a képviselő úr előadásában a hűség parancsát követte volna. Ha tehát a bíróság azt mondja, hogy én nem vagyok megsértve és hogy a közélet férfiai egy erősebb és mondjuk bántóbb kritikát is tartoznak eltűrni, akkor mit tehetek én? Ez a baleset megtörténhetik mindenkivel, én mint jogász, mint ügyvéd és mint magyar ember is kénytelen vagyok megnyugodni a bíróság ítéletében. (Andaházi-Kasnya Béla: Hol van a Braun-ügy?) Mindjáirt rátérek. Most rátérek azokra az esetekre, amelyeket múltkor az összeférhetlenségi ügy tárgyalása kapcsán előadtam. Nem tudom most már, hogy mit csináljak Andaiházi képviselő úrral szemben, sajnáljam-e őt, vagy megvessem, mert e kettő között ingadozom. Ha elgondolom, hogy a képviselő úr milyen határtalan könnyelműséggel,, milyen végtelen felületességgel hoz ide ilyen dolgokat... (AndaháziKasnya Béla: Hisz ezt megírták a lapok is!) Elnök: Andaházi képviselő úr maradjon csendben. Östör József: ... amint én azt itt rögtön meg fogom mondani a képviselő úrnak, akkor azt kell mondanom, hogy sajnálom. De ha a képviselő úr az összes iratok és egyéb adatok birtokában van, — ez amint látom, aligha van így — mindezeket ismeri és mégis a tényállást merően máshogyan hozza ide, akkor azt mondom, hogy a képviselő urat a legmélyebben meg kell vetnem. A képviselő úr 'három ügyet hozott ide. Az első ügy, ajnelyet ide méltóztatott hozni. (Andaházi-Kasnya Béla: közbeszól. — Zaj.) Elnök: Figyelmeztetem Andaházi-Kasnya képviselő urat, hogy ha egy képviselőtársát erkölcsi integritásában .oly súlyosan sérti, akkor minimális kötelessége, hogy annak védekezését nyugodtan hallgassa meg. (Elénk helyeslés és ia/ps jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Csendet kérek, képviselő urak. (Simon András: Nem tudja a minimális kötelességét. — Andaházi-Kasnya Béla: Védik a kijárókat. Gratulálok!) Andaházi-Kasnya Béla képviselő urat ismételten rendreutasítom. (AndaháziKasnya Béla: Aki ennek tapsol* ! — Felkiáltások a jobboldalon: Ne általánosítson. — Fráter Jenő: Kikérem magamnak. — Andaházi-Kasnya Béla: En bebizonyítok mindent.) Östör József: Az első ügy az oroszvári ügy. Lónyay herceg úrnak és Stefánia királyi hercegnő őfenségének íhosszú éveken keresztül jogtanácsosa voltam, még mielőtt képviselő lettem. 1920. év óta voltam a jogtanácsosuk és csak 1922-ben lettem képviselő. Sok hosszú esztendő ügyei után ebben a dologban befejeztük a különböző eljárásúikat. Nagyon sokféle ügyük volt. Voltak nagy^ pereik, 5—600.000 belga frankos per, amely átnyúlott ide Magyarországra, voltak pereik a haszonbérlőkkel, voltak pereik az alkalmazottakkal, volt földbirtokrendezési eljárásuk az oroszvári 8000 holdas birtokra nézve, voltak földbirtokrendezési eljárások, Oroszvárott 8000 hold, fent a felsőmagyarországi birtokon szintén 3000 hold. Ennek az egész komplexumnak egy része volt az oroszvári földbirtok-