Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

380 Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 198 b március 9-én, pénteken. blémága. Sok olyan kérdés van itt, amelyek valóban évek óta szőnyegen vannak, sajnos, megoldás nélkül. Én nagyon fogok örülni anuak, ha a belügyminiszter úr konkrét utasításokat ad a főpolgármester úrnak, vegye végre elő és oldja meg azokat, természetesen az autonómia meghallgatásával. ; Méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy ezek után egész röviden összefoglaljam azokat a konkrét kéréseket, amelyeket a javaslattal kapcsolatosan még a belügyminiszter úrhoz intézni szeretnék. Kérem a belügyminiszter urat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a főügyészhelyettesi, árvaszéki elnökhelyettesi és tisztifőorvoshelyettesi állásokat is a közgyűlés töltse be. Az 1930:X

VIII. te. indokolásának melléklete szerint ezek az állások szervezett állások, tehát a közgyűlés által való betöltésük lehetséges. Kérem továbbá, hogy a számszéknél jelenleg szolgálatot teljesítő tisztviselőktől ne követeljék meg a jogi képesítést, aligazgatói, vagy igazgatói kinevezésük esetén. Az 1930 :X VIEL ezt lehetővé teszi. A mostani javaslat ennek kasznak a törlését írja elő, mondván, hogy az államfőnek úgyis joga van felmentvényt adni a képesítés alól. Méltóztassanak megengedni, hogy legalább a most ott szolgálatot teljesítő tisztviselőkre ez a megszorítás ne vonatkozzék. Kérem továbbá a belügyminiszter urat, járuljon hozzá, hogy a főszámvevő is tagja legyen a közgyűlésnek. A jelenlegi székesfővárosi főszámvevőt ez a dolog személyesen nem érdekli, mert ő szolgálati idejének betöltéséig amúgy is tagja a közgyűlésnek, a számvevőségi hivatal részére megtiszteltetés azonban az, ha a főváros főszámvevője éppúgy, mint minden vidéki törvényhatóság főszámvevője helyet foglal a közgyűlési teremben. A főszám vevőnek fontos szerepe van és megérdemli ezt a megtiszteltetést. Kérem továbbá a belügyminiszter urat, hogy a szakbizottságok elnökét a szakbizottságok tagjai közül a polgármester nevezhesse ki. Végül pedig arra kérem, hogy a választott bizottsági tagok létszámát 130-ra emelje fel. Mielőtt beszédemet befejezném, még egészen röviden Éber Antal t. képviselőtársamnak tegnap elhangzott beszédére szeretnék reflektálni. Éber Antal képviselőtársam nem fogadta el a javaslatot, mert az neki kevés. Ö a közigazgatás államosítását tartja helyesnek, abból indul ván ki, hogy az önkormányzatok munkája olyan, mint amikor egy gépezet üresen fut, mert az önkormányzatok munkájának minden egyes intézkedése és tétele amúgyis felkerül a minisztériumokhoz és mint végső fórumokon, ott nyer elintézést. Kérdem, vájjon az állami intézményeknél és az állami közigazgatásnál nem ugyanígy van-e a dolog? Ha valakinek ügyes-bajos dolga van egy vidéki adófelügyelőségnél és ott nem intézik el az ügyét kedvezően, akkor az felkerül a pénzügyigazgatósághoz; ha pedig a pénzügyigazgatóságnál sem intézik el kedvezően, mondjuk, az ő adóeltitkolási ügyét, akkor felkerül a pénzügyminisztériumba. Éppen olyan üresen fut igen gyakran az állami gépezet is. Nem lehet tehát egyedül az önkormányzatok gépezetét felesleges munkával vádolni. Ha tőlem függne, inkább a fellebbviteli fórumokat esökkenteném és inkább nagyobb hatáskört és nagyobb impériumot adnék az alsóbb fórumoknak. Eemélem, hogy a belügyminiszter úr ezt az elvet, amelyet egy tavaly előterjesztett, a közigazgatás egyszerűsítési javaslattal kapcsolatban hangoztatott, a jövőben meg is fogja valósítani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Öt perc meghosszabbítást kérek. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen!) A Képviselőház a meghosszabbítást megadja. Payr Hugó: Éber Antal t. képviselőtársamnak válaszolva, hivatkozhatom arra is, hogy nem mindig az állami adminisztráció a legegyszerűbb. Ott van például az általa a múlt időkben olyan sokat szidott fővárosnak közoktatásügyi vezetősége. Most is hivatkozott arra, hogy a kultuszminisztérium ott van a Hold-utcában és van egy kultuszminisztérium a városházán A fővárosnak négyszáz iskolája van, a főváros négyszáz iskolát tart fenn és ezt a négyszáz iskolát összesen hét közigazgatási, hét fogalmazási tisztviselővel adminisztrálják. Nagyon kérem a t. Képviselőházat, méltóztassanak megnézni, vájjon hány tisztviselő van a kultuszminisztériumban. T. Képviselőház! Ebben a Képviselőházban igen sokan vannak, akik fanatikus rajongással ragaszkodnak a magyar földhöz, a magyar röghöz. Engedjék meg, hogy mi is ragaszkodjunk a mi földünkhöz, ragaszkodjunk ehhez a városhoz, a bérkaszárnyák szürke falaihoz, vil lanylámpákkal megvilágított aszfaltos utcáinkhoz, parkjainkhoz, tereinkhez és ne vegyék rossz néven, ha mi is szerelmesei vagyunk ennek a fővárosnak és ezért féltő aggódással, talán túlzott féltékenységgel is nézzük és kísérjük figyelemmel mindazokat az intézkedéseket és megmozdulásokat, amelyek külső behatásként jelentkeznek a fővárosban. Méltóztassék elhinni, hogy mi minden félelmünk ellenérc hiszünk és bízunk az autonómia életképességében és maga az a tény, hogy az autonómia megmarad, maga az a tény, hogy a javaslat benyújtása előtt sikerült a minisztériumot és a kormányt meggyőzni arról, hogy az autonómia felfüggesztése és megszüntetése veszedelmes alkotmányjogi sérelmet jelent, maga ez a tény megnyugtató és bíztat minket azzal, hogy — bármilyen formák közt — az autonómia életképessége, élniakarása érvényesülni fog. Hiszem tehát, hogy a most megalkotandó törvény nem fog maga után vonni a fővárosra nézve semilyen káros következményt, ezért a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar T. Képviselőház! Előttem szóló képviselőtársamat nem tudom követni azon az úton, hogy a javaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Én a javaslatot nem fogadom el, mégpedig több okból kifolyólag. Azt mondta előttem szólott képviselőtársam, hogy ez a javaslat nem politika, hogy ő vallja és hiszi, hogy a kormánynak ezzel a javaslattal politikai céljai nincsenek. Én elhiszem, hogy pillanatnyilag talán nincsenek politikai céljai, de kételkedem abban — és nem győzött meg t. képviselőtársam sem, mint az előtte szólott igen sok képviselőtársam sem —, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában, amelyben a belügyminiszter úr a Ház elé terjesztette, nem alkalmas arra, hogy politikai célokat szolgáljon. Tisztán azon múlik, hogy ki ül a belügyminiszteri székben és a mindenkori belügyminiszter akarja-e ezt a javaslatot poli-