Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-251

380 Az országgyűlés képviselőházának 251. ülése 198 b március 9-én, pénteken. blémága. Sok olyan kérdés van itt, amelyek valóban évek óta szőnyegen vannak, sajnos, megoldás nélkül. Én nagyon fogok örülni an­uak, ha a belügyminiszter úr konkrét utasítá­sokat ad a főpolgármester úrnak, vegye végre elő és oldja meg azokat, természetesen az auto­nómia meghallgatásával. ; Méltóztassék megengedni, t. Ház, hogy ezek után egész röviden összefoglaljam azokat a konkrét kéréseket, amelyeket a javaslattal kapcsolatosan még a belügyminiszter úrhoz in­tézni szeretnék. Kérem a belügyminiszter urat, járuljon hozzá ahhoz, hogy a főügyészhelyet­tesi, árvaszéki elnökhelyettesi és tisztifőorvos­helyettesi állásokat is a közgyűlés töltse be. Az 1930:X VIII. te. indokolásának melléklete sze­rint ezek az állások szervezett állások, tehát a közgyűlés által való betöltésük lehetséges. Ké­rem továbbá, hogy a számszéknél jelenleg szol­gálatot teljesítő tisztviselőktől ne követeljék meg a jogi képesítést, aligazgatói, vagy igaz­gatói kinevezésük esetén. Az 1930 :X VIEL ezt lehetővé teszi. A mostani javaslat ennek kasznak a törlését írja elő, mondván, hogy az államfőnek úgyis joga van felmentvényt adni a képesítés alól. Méltóztassanak megengedni, hogy legalább a most ott szolgálatot teljesítő tisztviselőkre ez a megszorítás ne vonatkozzék. Kérem továbbá a belügyminiszter urat, já­ruljon hozzá, hogy a főszámvevő is tagja le­gyen a közgyűlésnek. A jelenlegi székesfővá­rosi főszámvevőt ez a dolog személyesen nem érdekli, mert ő szolgálati idejének betöltéséig amúgy is tagja a közgyűlésnek, a számvevő­ségi hivatal részére megtiszteltetés azonban az, ha a főváros főszámvevője éppúgy, mint min­den vidéki törvényhatóság főszámvevője helyet foglal a közgyűlési teremben. A főszám vevő­nek fontos szerepe van és megérdemli ezt a megtiszteltetést. Kérem továbbá a belügyminiszter urat, hogy a szakbizottságok elnökét a szakbizott­ságok tagjai közül a polgármester nevezhesse ki. Végül pedig arra kérem, hogy a választott bizottsági tagok létszámát 130-ra emelje fel. Mielőtt beszédemet befejezném, még egészen röviden Éber Antal t. képviselőtársamnak teg­nap elhangzott beszédére szeretnék reflektálni. Éber Antal képviselőtársam nem fogadta el a javaslatot, mert az neki kevés. Ö a közigazga­tás államosítását tartja helyesnek, abból indul ván ki, hogy az önkormányzatok munkája olyan, mint amikor egy gépezet üresen fut, mert az önkormányzatok munkájának minden egyes intézkedése és tétele amúgyis felkerül a minisztériumokhoz és mint végső fórumokon, ott nyer elintézést. Kérdem, vájjon az állami intézményeknél és az állami közigazgatásnál nem ugyanígy van-e a dolog? Ha valakinek ügyes-bajos dolga van egy vidéki adófelügyelőségnél és ott nem intézik el az ügyét kedvezően, akkor az felke­rül a pénzügyigazgatósághoz; ha pedig a pénzügyigazgatóságnál sem intézik el kedve­zően, mondjuk, az ő adóeltitkolási ügyét, akkor felkerül a pénzügyminisztériumba. Éppen olyan üresen fut igen gyakran az állami gépezet is. Nem lehet tehát egyedül az önkormányzatok gépezetét felesleges munkával vádolni. Ha tő­lem függne, inkább a fellebbviteli fórumokat esökkenteném és inkább nagyobb hatáskört és nagyobb impériumot adnék az alsóbb fórumok­nak. Eemélem, hogy a belügyminiszter úr ezt az elvet, amelyet egy tavaly előterjesztett, a közigazgatás egyszerűsítési javaslattal kap­csolatban hangoztatott, a jövőben meg is fogja valósítani. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Payr Hugó: Öt perc meghosszabbítást ké­rek. Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni 1 (Igen!) A Képviselőház a meghosszabbítást megadja. Payr Hugó: Éber Antal t. képviselőtársam­nak válaszolva, hivatkozhatom arra is, hogy nem mindig az állami adminisztráció a legegy­szerűbb. Ott van például az általa a múlt idők­ben olyan sokat szidott fővárosnak közoktatás­ügyi vezetősége. Most is hivatkozott arra, hogy a kultuszminisztérium ott van a Hold-utcában és van egy kultuszminisztérium a városházán A fővárosnak négyszáz iskolája van, a főváros négyszáz iskolát tart fenn és ezt a négyszáz iskolát összesen hét közigazgatási, hét fogalma­zási tisztviselővel adminisztrálják. Nagyon ké­rem a t. Képviselőházat, méltóztassanak meg­nézni, vájjon hány tisztviselő van a kultusz­minisztériumban. T. Képviselőház! Ebben a Képviselőházban igen sokan vannak, akik fanatikus rajongással ragaszkodnak a magyar földhöz, a magyar röghöz. Engedjék meg, hogy mi is ragaszkod­junk a mi földünkhöz, ragaszkodjunk ehhez a városhoz, a bérkaszárnyák szürke falaihoz, vil lanylámpákkal megvilágított aszfaltos utcáink­hoz, parkjainkhoz, tereinkhez és ne vegyék rossz néven, ha mi is szerelmesei vagyunk en­nek a fővárosnak és ezért féltő aggódással, ta­lán túlzott féltékenységgel is nézzük és kísér­jük figyelemmel mindazokat az intézkedéseket és megmozdulásokat, amelyek külső behatás­ként jelentkeznek a fővárosban. Méltóztassék elhinni, hogy mi minden félelmünk ellenérc hiszünk és bízunk az autonómia életképességé­ben és maga az a tény, hogy az autonómia meg­marad, maga az a tény, hogy a javaslat be­nyújtása előtt sikerült a minisztériumot és a kormányt meggyőzni arról, hogy az autonómia felfüggesztése és megszüntetése veszedelmes alkotmányjogi sérelmet jelent, maga ez a tény megnyugtató és bíztat minket azzal, hogy — bármilyen formák közt — az autonómia élet­képessége, élniakarása érvényesülni fog. Hi­szem tehát, hogy a most megalkotandó törvény nem fog maga után vonni a fővárosra nézve semilyen káros következményt, ezért a tör­vényjavaslatot a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobbolda­lon és a középen. — A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Homonnay Tivadar! Homonnay Tivadar T. Képviselőház! Előt­tem szóló képviselőtársamat nem tudom kö­vetni azon az úton, hogy a javaslatot általá­nosságban, a részletes tárgyalás alapjául el­fogadta. Én a javaslatot nem fogadom el, még­pedig több okból kifolyólag. Azt mondta előttem szólott képviselőtár­sam, hogy ez a javaslat nem politika, hogy ő vallja és hiszi, hogy a kormánynak ezzel a ja­vaslattal politikai céljai nincsenek. Én elhi­szem, hogy pillanatnyilag talán nincsenek poli­tikai céljai, de kételkedem abban — és nem győzött meg t. képviselőtársam sem, mint az előtte szólott igen sok képviselőtársam sem —, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formában, amelyben a belügyminiszter úr a Ház elé ter­jesztette, nem alkalmas arra, hogy politikai cé­lokat szolgáljon. Tisztán azon múlik, hogy ki ül a belügyminiszteri székben és a mindenkori belügyminiszter akarja-e ezt a javaslatot poli-

Next

/
Thumbnails
Contents