Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

352 Az országgyűlés képviselőházának 25 világnak leggazdagabb országában, a leggazdagabb országok leggazdagabb fővárosában nincs egy olyan elemi iskola, amely ilyen hallatlan, azt mondhatnám: arcpirító tékozlással épült volna fel, mint ez az iskola. Megnéztem. Nine** semmi benne, csak négy fiú- és négy leány elemi osztály, de azok a csarnokok, amelyek ott épültek, azok a nyári és téli külön tornatermek, fürdőszobák, amelyeket sohasem használnak, — mert hiszen azok a szegény gyermekek nincsenek úgy felöltözve, hogy ott azért, mert nekik az építési költségek növelése érdekében fürdőtermeket építettek, valóban meg is fürödhessenek — az ebédlő és konyha, mind olyan kivitelűek, hogy az párját ritkítja. És most méltóztassék ezzel összehasonlítani Magyarország egyetlen közgazdasági egyetemét, amelyet az ország most takarékosságból még meg is akar szüntetni, s meg fognak győződni, hogyha egy külföldit elvezetünk Magyarország egyetlen közgazdasági egyetemére és azután a Németvölgyi új elemi iskolába, az igazán nem fogja elhinni, hogy lehetséges egy közönséges elemi iskolát így dotálni, az ország egyik egyetemével szemben pedig ennyi fukarságot tanúsítani. A másik, amit ajánlok megtekinteni, a következő: méltóztassék megnézni a ferencvárosi helyi kikötőt. A ferencvárosi helyi kikötő építését a főváros akkor határozta el, amikor még a csepeli nyilt kikötőt nem építette meg az állam. Közben az állam elhatározta — helyesen-e vagy sem, az most más lapra tartozik — ennek a kikötőnek felépítését. Mihelyt a nyilt Duna mellett a csepeli kikötő felépítése megindult, minden józan ember előtt világosnak kellett lennie, hogy ennek a ferencvárosi helyi kikötőnek, amely csak a Duna duzzasztása útján érthető el, többé semmiféle létjogosultsága nincs. Nem volt olyan budgettárgyalás a főváros pénzügyi bizottságában és a főváros közgyűlésén, ahol nem vetettem volna fel, hogy .miért pazaroljuk erre a pénzt. A vége az lett, hogy a főváros befektetett közel 5 millió pengőt a ferencvárosi helyi kikötőbe. Azóta azok a villamos daruk, amelyeket rettenetes költséggel odaépítettek, ott rozsdásodnak. Semmiféle forgalom nincs és nem is volt, mióta a ferencvárosi helyi kikötő fennáll s ott maradt, mint emléke az 5 milliónak egy olyan épület, egy olyan berendezés, amelytől boldogok leszünk, mint főváros, iha azon az úton szabadulunk meg, hogy a csepeli állami kikötő ezeket tőlünk átveszi. T. Ház! Még csak egyet. Sok szó esett itt a vidék és a főváros viszonyáról. Ebben a viszonylatban érdemes volna, ha méltóztatnának egy kicsit a városi vámok kérdésével foglalkozni, a városi vámokkal, amelyek ilyen mértékben, ilyen közgazdasági elgondolás vagy elgondolatlanság mellett, mint ahogyan ez Budapest fővárosában van, a világon sehoLnem léteznek. Létezik a vámoknak ez a fajtája még Párizsban, ahol azonban mégis a népélelmezési cikkek ki vannak véve alóla, ahol az iparnak a nyersanyaga ki van véve és ahol mindenekelőtt a tranzitóf org alom van kivéve. Tudniillik a fővárosba 'behozott és kivitt cikkek mentesülnek ez alól a vám alól. Nálunk mindez nem így van. Nálunk városi vám alá esik az ipar nyersanyaga, a kereskedelem árucikke, tekintet nélkül arra, hogy behozatott és újból kivitetett. Minden népélelmezési cikk ez alá tartozik. Az utolsó békebeli év óta körülbelül 7—8— 15-szörösére emelték ezeket a vámokat. Csinál0. ülése 1934 máróius 8-án, csütörtökön. tak egy autonóm vámtarifát, egy külön vámhatárt, amely a fővárost hozzáférhetetlenné teszi a vidék és a fővárost környékező falvak és városok számára. Hogy ez a vámtarifa hogyan van megállapítva, erről igazán nehéz volna szatirát nem írni. Csak egyes adatokra hivatkozom. Például a pálinka vámja 27 fillér, az ásványvíz vámja pedig 72 fillér. Ez a főváros harmatvize miatt ilyen nagy, amelyet a főváros külön védővámmal akar megvédeni nemcsak a külföldi, hanem a magyar vidéki ásványvizek ellen is. Nevetséges összeállítást találunk az egyes cikkeknél. Az ecetes uborka például a luxuscikkek közé van sorolva és a legmagasabb prohibitív vám alá esik, mint valami nagyon nehezen 'hozzáférhető csemege, és így tovább. S ebből húz a főváros 6 millió pengő jövedelmet külön vámihatárral körülvéve a fővárost, rovására a főváros kereskedelmének és iparának, rovására az egész lakosságnak, előidézve azt az antagonizmst, amelynek elhárításáról annyit halottunk ebben a vitában, abban a vonatkozásban, hogy ezt csak a bürokraták nem tudták elintézni, de ha minket, békés pártvezéreket, a Wolff-párt és a Kozma-párt vezetőit összeültetnek egyszer, rögtön béke lesz. Holott ez nem a bürokrácián és nem személyeken múlik, hanem azon, hogy túlfeszítettük a bevételeket, ahelyett, hogy ezt a 6 millió pengőt tettük volna feleslegessé a főváros (háztartásában, ahelyett, hogy ezt a külön autonóm vámtételt eltöröltük volna; ahelyett, hogy a nagyobb gazdasági területek fogalmát legalább e kis ország fővárosának és vidékének viszonylatában megvalósítottuk volna: utakat, luxusiskoiákat építettünk, kihasználva a végletekig a bevételeket. Es ma valóban ott tartunk, hogy csak egy erőteljes és erőszakos beavatkozásra lesz képes a főváros háztartásában egyrészt az egyensúlyt megvalósítani, a deficitet kiküszöbölni, másfelől pedig ilyen lehetetlen és elviselhetetlen terhektől mentesíteni a fővárost. Nekem az a vélekedésem, hogy a főváros adminisztrációjának élén valóban olyan főtisztviselők vannak, akik az ő jellemüknél, képességüknél, puritán viselkedésüknél, életmódjuknál, képességeiknél és minden kvalifikációjuknál fogva alkalmasak volnának arra, hogy a legmagasabb igényeket kielégítő módon vezessék a főváros ügyeit. De nem ők vezetik a főváros ügyeit, a főváros ügyeit valóban a két vezető párt fejei intézik, folytonos rendszertelen beavatkozásukkal, folyton csak az illető pártok, kicsinyes szempontok figyelembevételével és így jutott ilyen kátyúba a főváros szekere annak ellenére, hogy a vezető tisztviselők minden kifogáson felül képesek volnának és különösen a mostani polgármester és a két alpolgármester együttesen képesek volnának a főváros adminisztrációját kifogástalanul vezetni. (Mikecz István: Azért kell elfogadni a javaslatot!) Elismerem, a javaslat csak azért nem fogadható el, mert én sokkal messzebbmenő állásponton, egy elvi állásponton állok, a közigazgatás államosítása álláspontján, viszont abban a meggyőződésben élek, hogy ha az igen t. belügyminiszter úr nemcsak a törvény megiszavaztatására, hanem arra is lesz elég energiája, — és ezt feltételezem az igen t. belügyminiszter úrról — hogy azt a bizonyos két évet arra használja fel, hogy ezt a párturalmi beavatkozást megtöri és az autonómiát vissza-