Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

26 Az országgyűlés képviselőházának % építőtakarékszövetkezetek ma szokásos üzletszerzési módja mellett a közérdek megóvassék?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: T. Képviselőház! Ezzel a kérdéssel, amely interpellációm tárgya, már foglalkoztam a nyári szünet előtt itt a Képviselőházban, sajnos, azonban a pénzügyminiszter úr interpellációmra még a mai napig sem válaszolt, pedig ha más nem, legalább az úgynevezett Saját Otthon építőszövetkezet bukása és az ezzel kapcsolatban felszínre került bűnös mulasztások ennek a kérdésnek rendezését aktuálissá tennék. Mindenki előtt ismeretes az a körülmény, hogy az építőszövetkezetek közül az úgynevezett Saját Otthon építő szövetkezet, amely három évvel ezelőtt alakult meg, milyen szégyenletes körülmények között jutott csődbe. (Rakovszky Tibor: Csáky szalmája!,) Ennek az építő takarékszövetkezetnek, a Saját Otthonnak alapítói a következő előkelő személyiségek voltak: {Halljuk! Halljuk! a baloldalon, — Egy hang balfelől: Pénzt is adtak hozzá?) gróf Csáky Károly nyugalmazott honvédelmi miniszter, (Zaj a baloldalon.) gróf Csáky Kálmán igazgató, dr. Apáthy Jenő nyugalmazott ezredes-hadbíró, dr. Dobrozenszky Henrik prépost, Pfaller Róbert m. kir. nürnbergi konzul, Mayer Emil Miksa műépítész, Körmendi Frimm Ödön ügyvezető igazgató, Körmendi Ernő igazgató, van den Bergh Richárd vezérigazgató, Kertész Elemér, a Move. Frontharcos Szövetség ügyvezető alelnöke, Scherer Tivadar mérnök és Szabó Jenő építész. Ahhoz a szédelgéshez, amelyet ez az építőtakarékszövetkezet csinált, amely sem építéssel, sem takarékoskodással nem foglalkozott, tehát már a nevében is közönséges szédelgés volt, ilyen előkelő személyiségek adták oda a nevüket, hogy itt a jóhiszemű emiberek tömegét csalogassák a vágóhídra (Ügy van! <a baloldalon.) és ezeket a nép legszegényebb rétegéhez tartozó, (Zaj a baloldalon.) szorgalmas és takarékos embereket olyan bűnös módon kifoszthassák, mint ahogyan történt. Ezek a fényes nevű és előkelő állású személyiségek, akik egyáltalán nem értenek semmiféle szövetkezeti ügyvitelhez, vagy pénzintézeti vezetéshez, azért, hogy busás tantiémeket, munkanélküli jövedelmeket biztosítsanak a saját részükre, odaadták a nevüket egy ilyen közönséges szédelgéshez, amelynek az eredménye az lett, hogy ablból a körülbelül 428.000 pengőből, amelyet ez az építőtakarék a saját mérlege szerint összegyűjtött, — mert van viszont egy másik mérleg is, amely szerint 752.000 pengőt tett volna ki az az összeg, amelyet ezek a szerencsétlen emberek oda befizettek — a szövetkezet igazgatóságának saját • mérlege szerint hiányzik 250.000 pengő, tehát negyedmillió pengő, de viszont az érdekeltség által készített kimutatás szerint ez a hiány több, mint 353.000 pengőt tett ki. Hogy ilyen eredménnyel végezte ez az úgynevezett építőtakarékszövetkezet a 'működését, ennek nagyrészben oka volt a vezetők kapzsisága is. Már másfél évvel ezelőtt, amikor Dobrozenszky Henrik prépost kilépett az igazgatóságból, jelentést tett, hogy a zárolt pénzekből és a letétekből nagyobb összeg hiányzik, amit ezek a t. igazgató urak elsikkasztottak. Amikor ennek az építőtakarékszö1. ülése 193

It február 21-én, szerdán. vetkezetnek az igazgatósága abból a célból, hogy kibújjon a bűnvádi felelősség alól, kérte a fcényszeregyességet, a kényszeregyességi kérvényben bejelentette azt, hogy nem tudja, milyen módon sikkadtak el azok az összegek, amelyek most hiányképpen mutatkoznak. Még a mai napig sincs tisztázva, hogy hogyan tűntek el ezeknek az uraknak a kezén a szegény embereknek keserves verejtékkel összekuporgatott fillérei. (Rakovszky Tibor: Ezer emberről van szó!) Hogy milyen gazdálkodás folyt például a Saját-Otthonnál, arra nézve jellemző az, hogy van den Bergh Richárd vezérigazgató 16 hónap alatt 47.000 pengőt vett fel, 32.000 pengővel többet a megengedettnél; Körmendi Ervin igazgató 22.000 pengőt, tehát 16.000 pengővel többet, mint amennyit joga lett volna fölvenni. Ezekhez hasonló okokra vezethető vissza azután az összeg többi részének az eltűnése is. (Rakovszky Tibor: Ezer kisember bottal ütheti a nyomát!) Még a nyári szünet megkezdése előtt felhívtam itt a Háznak és a pénzügyminiszter úrnak a figyelmét arra, hogy az üzletszerzésnek és az üzletfolytatásnak az a módja, ahogyan ezek az építő takarékszövetkezetek működnek, nem egyéb közönséges szédelgésnél. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Akkor kértem a pénzügyminiszter urat, hogy ezeknek az építő takarékszövetkezeteknek egész ügykezelését vegye vizsgálat alá és működésüket helyezze állami ellenőrzés alá. Amikor az Országos Hitelvédő Egylet előtti kényszeregyességi tárgyalás természetesen eredményre nem vezetett, megvizsgálták ennek a Saját-Otthon társaságnak a státusát, és a szakértők megállapították, hogy a Saját-Otthon Szövetkezetnek legalább is 200.000 pengő alaptőkével kellett volna megkezdenie működését, hogy erről a takarékszövetkezetről azt mondhassuk, hogy valóban reális vagy a realitás látszatával bíró üzletekkel foglalkozik. Ezeknek az építő takarékszövetkezeteknek ellenőrzése, vagy állami felügyelet alá való helyezése még a mai napig sem történj meg^ Én tehát felelőssé teszem a pénzügyminiszter urat, akinek kötelessége lett volna ennek a kérdésnek rendezésével foglalkozni, akkor, amikor itt a Házban hívták fel a figyelmet, hogyha még egy ilyen szégyenteljes esemény bekövetkezik, akármelyik ilyen építő takarékszövetkezetnél, mint amilyen történt a Saját Otthon Szövetkezetnél. Ezidőszerint öt vagy hat ilyen építő takarékszövetkezet működik Budapesten. Hogy milyen feltételek mellett nyújtják a hiteleket, erre nézve talán elegendő, ha a legszolidabb, vagy a legszolídabbnak ismert intézet feltételeit ismertetem. Az intézetet nem fogom megnevezni. A többi szövetkezet feltételei még annál is súlyosabbak, mint amelyeket itt a Ház előtt ismertetni fogok. Ezek az építő takarékszövetkezetek ígérnek kölcsönöket, saját családi ház építése, vagy mezőgazdasági üzem folytatása, ingatlanok megszerzése, vagy pedig esetleg ingatlanok jelzálogterheinek konvertálása végett, és pedig a következő feltételek mellett: azt a kölcsönt, amelynek folyósítását ezek az úgynevezett építő takarékszövetkezetek ígérik, — mert hogy tényleg folyósítottak valakinek ilyen kölcsönt, arról nincs tudomásom, de viszont van tudomásom arról, hogy olyan embereknek, akik már igényeltek ilyen kölcsönöket és az igényelt összegnek 20 vagy 25%-át befizették, 2 vagy 3 év óta még egyetlenegy fillért sem folyósítottak — egyrészt a csoporthoz tartozó tagok befizetéséből, másrészt a befolyt tör-