Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

336 Az országgyűlés képviselőházának 250. részből tevődik össze az egész rossz! — Zaj a jobboldalon. — Kassa y Károly: Ne tessék nyugtalankodni, rendben van! Megszavazza! — Jáuossy Gábor: Most már megnyugodtam! — Rassay Károly: Nehogy egy hasadék legyen a nemzeti egységem!) Nagyon sok szó esett a szervezeti változtatásokról. Ezeknek nem tulajdonítok túlnagy jelentőséget. Magam is érzem, hogy ezek nem az autonómia sérelmei, hogy az üzemeknél a belügyminiszter úr nagyobb ellenőrzést kér, ezt neon lehet kifogásolni. (Rassay Károly: Megvolt neki minden ellenőrzési joga!) Itt van a vita. (Rassay Károly: A felelősség is az övé, hogy miért nem ellenőrizett eddig!) A belügyminiszter úr azt mondja, hogy ő nem tud eddigi jogaival megfelelően ellenőrizni. En a magam részéről nem tudom megtagadni a (belügyminiszter kívánságára az erősebb eszközök megadását. (Bródy Ernő: A papír nem eszköz!) Azonban ezt sem tartom lényegnek, ezt sem tartom fontosnak. Az a fontos, amit most Bródy igen t. képviselőtársam mondott, hogy tudniillik a törvény csak papiros és az a kérdés, hogy ezeket a törvényeket miként viszik át az életbe. Nem a törvények rosszak, (Jánossy Gábor: Ügy van! Ügy vam! Ezt jajgatom már évtizedek óta!) hanem az emberek rosszak, és nem a törvények rontják el az embereket, hanem az emberek rontják el a törvényeket. (Jánossy Gábor: Tökéletesen úgy van!) Nemi az 1930 : XVIII. te. volt rossz; ha van benne hiba, az a hiba is elkerülhető lett volna. (Jánossy Gábor: Aranyigazság! — Propper Sándor: Ki volt rossz? Koznía Jenő?) De elrontották az emberek. En koncepciózus, hozzáértő és a fővárost szerető emibereket szeretnék minél nagyobb számban látni a főváros közéletében és remélem, hogy ilyenek kezébe kerül az intézkedés és a hatalom. (Rassay Károly: Ebben maradunk!) Azonban, hogy tud-e találni a belügyminiszter úr, vagy az autonómia, olyan embert, aki ezt a felelősséget nemcsak a papíron, hanem az életben is át tudja venni és helyt tud érte állni, ebben kételkedem, hacsak a belügyminiszter úr valahogyan nem örökölte Diogenes lámpását. (Rassay Károly: Hát Tabódy kicsoda? — Fábián Béla: Kibékült Kozmával! — Rassay Károly: Petracsekkel nem! — Jánossy Gábor: Most is van olyan férfiú és a jövő is termel erre hivatott kiváló ifjakat a főváros közéletében! — Rassay Károly: Mondja a költő! — Derültség.) A törvényjavaslatnak kétségtelenül leglényegesebb része a 27. §, mert ebben a paragrafusban van átmenetileg komolyan megsértve az autonómia. Én mégis elismerem, hogy a belügyminiszter úrnak rengeteg fejtörést okozhatott az a sokféle ellentmondó információ, amit a főváros gazdálkodásának teréről kapott. Elismerem, hogy őszinte elszánással akarja rendezni ezeket a dolgokat, ahol talán nincsenek is hibák, ahol talán nincs is rendezni való, hiszen abból, hogy ez á vita a bizottságban hogyan folyt és itt is hogyan folyik, mindinkább azt látjuk, arra a meggyőződésre jutunk és — azt hiszem — az lesz^ a meggyőződése még azoknak a képviselőtársaimnak is, akik mem ismerik a főváros életét, hogy ebben a fővárosban nincsenek is olyan nagy bajok. (Jánossy Gábor: Hála Istennek!) Ez a tervezet lesz hivtava eltüntetni a deficitet, amelyről már bebizonyítottuk, hogy ülése 19S4- március 8-án, csütörtökön. tulajdonképpen nincs is. Tulajdonképpen nem a főváros hibájából állott elő ez a deficit, amelynek nagyrészét az autonómia 10% -os zárolással már el is tüntette és amely deficitet az autonómia, ha akarja, kétheti munkával teljesen eltüntethet. Ez a tervezet akarja keresztülvinni a racionalizálást. (Rassay Károly: A takarékosságot, a racionalizálást és a költségvetés egyensúlyát! Ezek olyan zavaros, homályos dolgok!) Hogyne kérem, a legzavarosabbak. A 27. § által kibocsátott tervezet fogja megkönnyíteni az adózók közterheit. (Rassay Károly: Ez bent volt a vezércikkekben is, felére kell leszállítani — írták — a gázt, a villanyt, a vizet! Nagyon várjuk!) Az általam megismert tervezet előzetes megítélésénél nem tudok más álláspontra helyezkedni, minthogy nincs a világon az a rossz, amelynek ne lehetne bizonyos jó oldala is. (Jánossy Gábor: Bölcs axióma! Nagyszerű! Elfogadjuk! — Fábián Béla: Hogyne, csak régi!) En azt (hiszem, hogy ezt a tervezetet, amelytől annyira félnek, úgyis lehet majd a főváros és a főváros polgársága felé fordítani, (hogy annak a jó oldala lássak. (Jánossy Gábor: Ügy van! — Rassay Károly: Hát majd kíváncsiak leszünk rá! — Fábián Béla: Mint amikor a székelyt vitte az ördög a pokolba!) Ha nagyon félt is a főváros ettől a tervezettől, mégis lehet, hogy éppen ez a tervezet, ennek a törvényjavaslatnak ez a legtöbb^ izgalmat okozó pontja lesz a polgárság részére a javaslat legértékesebb intézkedése. (Jánossy Gábor: így kell felfogni! Nagyon helyes! Aláírjuk! — Rassay Károly: Na jó, de nem találós meséket játsszunk! Adják elő azt a tervezetet!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Fábián Béla: Tudják az urak, vagy csak sejtik? — Rassay Károly: Azért, mert valakit Keresztes-Fischernek hívnak, nem kell mindjárt keresztrejtvényt feladni! — Elnök csenget.) Petracsek Lajos: Hogy mi lesz a tervezetben, (Rassay Károly: Azt még a miniszter sem tudja!) ez a kérdés. Nem tudom, ki tudja, ki nem tudja, de varamit már is meg tudunk állapítani, azt, hogy a takarékoskodás minden módjával, minden lehetőségével, összes fantáziájával benne lesz. Ezt megmondja a 27. §. (Rassay Károly: Eddig azt hallottuk, hogy a munkabéreket leszállítják. Kíváncsi vagyok erre a takarékoskodásra! — Jánossy Gábor: Minden jó benne lesz!) A főváros azonban, amint azt már többen előadták, sokkal nagyobb mérvben vitte keresztül a takarékosságot, mint az állam, vagy bármely más közület. A főváros 209 millió pengőről 140 millió pengőre szállította már le közigazgatási költségvetését és őszintén megmondom, hogy a takarékoskodás túlhajtásával szemben nekem nagyon súlyos aggályaim vannak. (Fábián Béla: Kérj egy óra meghosszabbítást!) T. Ház! Tisztelettel kérek egy órai meghosszabbítást. r Elnök: Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) A Ház a beszédidő meghosszabbításához hozzájárult. Petracsek Lajos: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A fővárosi deficit kérdésénél kimutattam, hogy az állam pénzügyi intézkedései a fő okai annak, hogy a főváros jövedelmei olyan rohamosan és olyan magyfokúlag csökkentek. Ha most már ezt a nagyfokú takarékoskodást az állam a fővárossal szemben, a főváros rovására továbbfolytatja, ennek óriási közgazda-