Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. vényjavaslatnak a tárgyalásába. Ennek a tár­gyalásnak során állapítottam meg, — mint már előbb is jeleztem — hogy miután a belügy­miniszter úr százszázalékos jóhiszeműséggel intézi ezt a kérdést s meg van arról győződve, hogy a fővárosnak ebből a törvényből haszna lesz, abból a bizalomból kifolyólag, amelyet az ő elgondolása iránt érzek, fogadom én is el a törvényjavaslatot a részletes tárgyalás alap­jául. De még nem végeztem. (Halljuk! Hall­juk!) Meg kell állapítanom, hogy az a blokk, amely akkor azért alakult, hogy az autonó­miát védje, a javaslat mai formája mellett már túlélte magát, nincsen célja. Nincsen célja azért, mert az autonómia ma már nincs sértve, (Homonnay Tivadar: Sértve van most is, csali nem olyan mértékben!) Lesz egy átmeneti idő, amelyről majd külön beszélek. Maga ez a tör­vényjavaslat két részből áll. Egy végleges részből, amely ismét két részre oszlik és pedig közjogi és adminisztratív részre. A közjogi nem is annyira végleges, mert hiszen mon­dotta a miniszter úr, hogy a választójogi tör­vény megállapítása alkalmával kíván az aján­lási rendszerrel és a közjogi résszel foglal­kozni, de az adminisztratív rész véglegesnek látszik. Van azonban olyan intézkedés a 27. §-ban, amely egyelőre, tehát ideiglenesen bizo­nyos intézkedések megtételére a főpolgármes­tert felhatalmazza. Erre különben még majd később rátérek. A törvényjavaslatnak, mint már előbb mondottam, egyik főszempontja a közjogi szempont: kevesebb beszéd és ennek megfele­lően kevesebb bizottsági tag. Ezt a közjogi szempontot, hogy kevesebb legyen a bizottsági tag, azaz a választottak száma, én nem látom olyan lényegesnek. Lényeges lesz a mai rend­szer mellett, ha annyi bizottságban fognak sze­repelni a bizottsági tagok, ellenben a főváros polgárságának nagyobb érdekeltetése lehetsé­ges akkor, ha több a bizottsági tag. Nem hi­szem, hogy ez olyan lényeges lenne, hogy eb­ből nem lehetne engedni, bár ez nem dönti el a kérdést. A kerületi arányszámok ma rosszabbak a kis kerületekre nézve, de ez sem lényeges. Ellenben lényeges az, hogy megmarad az ed­digi választójog és ez a kérdés majd az új törvényben lesz véglegesen szabályozandó. Elismerem a belügyminiszter úrnak azt a he­lyes intézkedését, hogy ma nem tangálja a választójogot, hiszen általános a választójog és amikor az 1930-as törvényt hoztuk, akkor már megfelelően megindokoltuk, hogy miért van r különbség a helyi választójog és az országos választójog között. A helyi választójognak konzervatívnak kell lennie, ott bizonyos kontinuitás okvetle­nül beviendő és lehetőleg kizárandók a meg­lepetések. Én koncedálom, hogy Sasadon több a teendő, mint egy Bethlen-téri házban, pedig ott több a lakó. Mindig ezt a diszparitást hoz­zákelő, hogy mondjuk a VII. kerületnek 3—4 utcájában minden házban ezer-ezer lakó. van s egy szobában bizony talán tízen is laknak és ígv ott nem esik annyi bizottsági tag a vá­lasztókra és a lakosokra, mint például egy budai kerületben. (Mozgás a bal- és a szélső­oldalon.) Ez a^ helyi választójog természete. Mert a választójog nemcsak az egyes kerüle­tek létszámát, hanem azoknak a kerületeknek minden néven nevezendő topográfiai, útépí­tési,, csatornázási, stb. viszonyait is kifejezésre ülése 19 S A már cms 8-án, csütörtökön. 317 juttatja. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Csak méltóztassék elképzelni egy nagy házat, amelyben ugyanannyian laknak» mint egész Sasadon és az mégsem lesz külön kerület, an­nak nincs külön adminisztratív szükséglete, ellenben Sasadnak, a Svábhegynek van, ott van az utaknak, a csatornázásnak, a világítás­nak a kérdése, (Peyer Károly: Zuglónak miért nem?) annak van adminisztratív szükséglete, amely képviseletet követel. (Zaj a szélsőbal­oldalon.) A helyi választójog talán más, mint az or­szágos választójog. A helyi választójogban ér­vényesülniük kell azoknak az érdekeknek, amelyek kapcsolatban vannak a kerülettel. (Peyer Károly: Mert így lehet több mandátu­mot kapni!) Különbség van egy nem fejlődő­képes belváros és egy budai fejlődő vidék kö­zött, ami azonban nagyon hamar ki fog egyenlítődni. Nagy különbség van azután pél­dául a VIII. kerület között, amelynek ma sok lakosa van. — akik ilyen Bethlen-téri házak­ban laknak — tehát a VIII. kerület között, amelynek nincs kültelke és fejlődőképessége és a Lágymányos között, ahol most is, ebben a válságos időben, százszámra épültek házak. Törvény nem készíthető mindennap, (Ügy van! jobbfélől.) a törvény olyan, hogy annak hosszú ideig kell fenmaradnia, (Felkiáltások a bal- és a szélső baloldalon: Látjuk!) itt előre kell látni a fejlődés lehetőségét. Ezért helyes, hogy az országos választójog és a helyi választójog között különbség tétetik. (Zaj a bal- és a szél­sőbaloldalon. — Elnök csenget.) Az országos választójognál megvan az arány is Pest és Buda között, ellenben a helyi választójognál, ahol sokkal nagyobb érdekek vannak hozzá­fűzve ... (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Lehet Budapest egy kerület is! — Fábián Béla: Az volna az igazság!) Elnök: Csendet kérek! (Fábián Béla: Egy kerület legyen egész Budapest! — Vázsonyi János: A mostani rendszer meghamisítása a választóközönség akaratának !) Vissza akarok térni .aira a bizonyos 1872!. évi választójogra és összehasonlítom azt a mos­tani választójoggal. Az 1872-es választójog tudniillik azon a nagyon fontos tényen, hogy kontinuitás biztosítandó a főváros kormányzá­sában, olyképen segített, hogy hat esztendőre választatta a bizottsági tagokat és három éven­kint változtatta. Három évig tehát minden­esetre megmaradt a régi társaság, a régi vá­lasztottak tömege és ezzel nagyon egészsége­sen áthidalódott az új érára az intézkedés. Most ugyanezt a szerepet töltik be az örökös tagok és .azok a főtisztviselők, (Derültség és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó vicc!) aki­ket életfogytiglan választanak be a törvény­hatósági bizottságba. Nem egészséges az az amerikai példa, amelyről folyton hallunk, hogy, amikor a de­mokratapárt kerül uralomra, akkor mindenkit kivágnak, és amikor a másik párt, a republi­kánus párt kerül uralomra, akkor ugyancsak kivágnak mindenkit. (Peyer Károly: Ilyen baj nálunk nem történhetik!) Ez a rendszer igenis destruál, mert ha az illető bizottsági tag nem érzi magát biztosan az állásában, akkor igyek­szik valami módon megszerezni azt a biztos alapot, amely akkor is éltetni fogja Őt, ha ki­kerül a törvényhatóságból. (Felkiáltások a jobboldalon^ Igaza van! — Zaj a szélsőbalol­dalon.) Ezért fontos a kontinuitás, fontos, hogy ne változtassák meg egyik napról a má­47*

Next

/
Thumbnails
Contents