Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-241
Az országgyűlés képviselőházának 2U1. Fischer Ferenc belügyminiszter: Milyen nyilatkozat?) Amelyiket nem írtak ;alá. (vitéz Keresztes-Fiseher Ferenc belügyminiszter: Nálam?!) Méltóztassék csak megvárni. En is vizsgáltam és utánajártam a dolgoknak, mert az volt a támadás éppen a főispán úr környezetéből, hogy engem tudatosan félrevezettek és olyan adatokat adtak a rendelkezésemre, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Sőt a főispán úrtól is jött közvetett úton, Kun Béla képviselőtársunk által, egy nyilatkozat, amelyet elküldetett nekem a főispán és megállapítottam, hogy ez a nyilatkozat elejétől végig hamis adatokat tartalmaz. (Ügy van! Ügy van! balfelől.) Sőt tovább mentem. Megállapítottam azt is, hogy éppen ennek a nyilatkozatnak kiállítója, Batta Gyula szegedi ügyvéd volt az, aki a főispánra hivatkozással ezar pengőt és állást ígért, (Úgy van! Úgy van! balfelől.) a kereskedelmi vagy pénzügyminiszter úrra hivatkozással is igért, hogy az illető azt a közjegyzői nyilatkozatot vonja vissza. Hát, belügyminiszter úr, nekem a bizonyítékaim megvannak, (Felkiáltások jobbfelől: Ez még nem, bizonyíték!) azokat a bizonyítékokat én rendelkezésére bocsátom. (Erődi-Harrach Tihamér: Ha valaki hivatkozik énreám, az nem mondja, hogy igaz!) Elnök: Csendet kérek! (Erődi-Harrach Tihamér: Ez nem bizonyíték!) Hegymegi Kiss Pál: Kedves képviselőtársam, most a fogadatlan prókátor szerepét játszsza, (ErŐdi-Harrach Tihamér: Nem fogadatlan! Épp annyira fogadatlan, mint t. képviselőtársam! — Berki Gyula: Annyit talán ért hozzá Erődi is!) mert a főispán eljuttatja hozzám az egyik oldalon annak az ügyvédnek nyilatkozatát, amelyben kijelenti az az ügyvéd, hogy amit az öccse mondott, az mind nem felel meg a valóságnak és másnap, szeme láttára az az ügyvéd igyekszik megvesztegetni a főispán nevében az Öccsét arra nézve, hogy mondja nyilatkozatáról, amelyet kiállított, azt, hogy hamis. (ErődiHarrach Tihamér közbeszól.) Elnök: Erődi-Harrach képviselő urat kérem, maradjon csendben! Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatnak-e elfogadni a belügyminiszter úrnak a miniszterelnök úr nevében adott válaszát, igen vagy nemi (Igen!) A Ház a választ tudomásul vette. Következik Mojzes János képviselő úr interpellációja a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz. Kérem a jegyző urat, hogy az interpellációt felolvasni szíveskedjék. Petrovics György jegyző (olvassa): »Interpelláció a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz a népiskolai terhek arányosítása és a nem állami tanítók illetményeinek biztosítása tárgyában. 1. Van-e tudomása a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy a népiskolai terhek viselésének jelenlegi módja nem felel meg az egyenlő teherviselési kötelezettség, az arányosság és az igazságosság követelményeinek és nagyfokú hátrányt jelent a nem állami jellegű iskolák terheit viselő polgárságra 1 ? 2. Van-e tudomása a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrnak arról, hogy a tanítói járandóságok kifizetésének jelenlegi módja ugyancsak súlyos egyenlőtlenséget, aránytalanságot és hátrányt jelent a nem állami jellegű népiskolák tanítóival szemben? _ 3. Minő intézkedéseket kíván tenni a vallásos közoktatásügyi miniszter úr a népiskolai ülése 19BU február 21-én, szerdán. 23 terhek országos és általános arányosítása és a nem állami tanítók illetményeinek biztosítása, egyenlősítése és idejében való kifizetése érdekében?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Mojzes János: T. Képviselőház! Amikor a t. vallás- és közoktatásügyi miniszter úr elődjét itt a Házban legjobban támadták azok miatt az alkotások miatt, amelyek között kétségtelenül sok volt a luxusalkotás is, akkor annak a pártnak boldogult vezére, amely párthoz tartozni szerencsém van, G aal Gaston itt a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott a volt kultuszminiszter úrnak, Klebelsberg Kunó grófnak működéséről, akiről azt mondotta, hogy Eötvös József báró óta kevesen tettek annyit a falu kultúrájának emelése érdekében, mint Klebelsberg Kunó volt kultuszminiszter úr. (Berki Gyula: Áldott legyen az emléke! Nagyon derék ember volt! Eszes!) Ami helyes alkotás volt az elmúlt tíz évben, azt ebben a Házban mindenki pártkülönbség nélkül elismeri. De nem elegendő az, ha 5000 iskolát építünk. Ez kétségtelenül nagy vívmány volt, nagy lépés volt a falu kultúrájának emelése érdekében, de szükséges az is, hogy abban az 5000 iskolában legyenek olyan tanítók is, akik hivat ásujtnak tudnak élni, akik ott a magyar jövőt valóban nevelni, kialakítani tudják. A költségvetési, vita alatt is hangzottak el panaszok a Ház minden oldaláról, hogy ami vidéken a tanítói fizetések rendezésével, illetve rendezetlenségével történik, az a legszörnyűbb cselekedet a falu Tmltúrája ellen. Hogyan élhessen egy tanító a hivatásának, hogyan lehes sen egy tanítóban idealizmus, hogyan tudjon az ifjúság nevelésével foglalkozni, — mert a falu népe nekünk épp annyira a szívünkön fekszik, mint a t. kultuszminiszter úrnak, vagy a t. kormánypártnak — de hogyan tudjon az a tanító a hivatásának élni, amikor hónapokon át, sokszor 5—6 hónapon át nem kapja meg rendesen a fizetését, vagy amikor megkapja, olyan csökkentésekkel kapja azt meg, amely a tisztviselői osztálynak egyik rétegét sem sújtja olyan mértékben, mint éppen a tanítót, aki a magyar jövőnek valóban pionírja, valóban úttörője. Mindenki ismeri azokat a bajokat, illetve azoknak a bajoknak okát, amelvek előidézték azokat a visszásságokat, amelyek a tanítói járandóságok körül vannak. Röviden, ennek a bajnak két alapoka van. Az egyik az, hogy a helyi járandóságokat, a helyi hozzájárulási összegeket nem fizetik be rendesen, a másik ok pedig az, hogy a terményjárandóságokat sokkal magasabb árban számítják fel a tanítói járandóságok terhére, mint amennyi azoknak a terményeknek tényleges forgalmi értéke. (Egy hang a középen: Huszonegy pengő!) Mindannyian tudjuk, hogy már évek óta, körülbelül 5—6 év óta, legalább is egyharmadával, de sok esetben kétszeresen magasabban számolják el a tanítók terhére és yonják le illetményeikből a terményjárandóságokat, mint amennyi a termények tényleges forgalmi értéke. A Ház minden oldaláról sürgették is a kultuszminiszter urat, hogy ezt a visszás helyzetet szüntesse meg. (Felkiáltások jobbfelől: Csinálja!) A kultuszminiszter úr akkor azt az ígéretet tette, hogy mihelyt adatgyűjtési munka, amely folyt vagy folyik egyrészt a kultuszminisztériumban, másrészt a pénzügyminisztériumban, 'befejeződik, még a tanév megkezdése előtt — ami már el is múlt — elő fog állani
