Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. meg semmit sem!) Csendet kérek, képviselő arak ! Tauf

fer Gábor: Amikor előttem szólott igen t. képviselőtársam különben a legnagyobb elismeréssel nyilatkozott Budapest székesfővárosról, ugyanakkor megengedte magának azt, hogy egy igen súlyos kifejezéssel illesse Budapest székesfőváros törvényhatósági bizottságát, amikor azt mondotta, hogy ott cirkuszok zajlanak le! (Jánossy Gábor: Ki mondta ezt?) Lányi. (Friedrich István: Bosszul van informálva! — Homonnay Tivadar: Ezt nenn hallotuk!) Politikai cirkusznak jellemezte azt, ami ott lezajlik. Méltóztassék majd megállapítani a Naplóból. En rögtön felírtam, amikor ez a kifejezés elhangzott. Méltóztassék megengedni, hogy necsak képviselői minőségemben, hanem mint a törvényihatósági bizottságnak is tagja visszautasítsam ezt a jelzőt, mert mindent lehet mondani erre a közgyűlésre, csak azt nem, (hogy ott nem kellő méltósággal, nem hozzáértéssel és alapossággal tárgyalják le azokat az ügyeket, amelyek ott napirendre kerülnek. (Homonnay Tivadar: Elvi harcokat vívunk! — Friedrich István: Nincsenek olyan üres padok, mint itt. Ott benn az ülésteremben nem alusznak délután.) Közel nyolc év óta vagyok tagja ennek a törvényhatósági bizottságnak. A törvényhatósági tanácsban és közgyűlésben a legnagyobb lelkiismeretességgel folynak le a harcok. Igen, harcok vannak. (Friedrich István: Ugy van! Harcok!) Ha különböző pártok, különböző világnézetek vagy talán a szociális kérdésben nem egészen egyforma felfogások szembekerülnek, (Homonnay Tivadar: Nem baj!) akkor csak kötelességüket teljesítik, ha elvi álláspontjukat ott kifejezésre juttatják. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon-) Elnök: A képviselő úr felszólalásában említett kijelentés figyelmemet kikerülte. Ha tényleg történt Volna valamelyik képviselő úr részéről olyan kijelentés, amely az országnak egy törvény által alkotott hatóságát ilyen kifejezéssel illette, azt az elnöki székiből helytelenítem. (Elénk helyeslég a baloldalon. — Farkasvalvi Farkas Géza: Éljen az elnök!) Tauf

fer Gábor: Ha pedig ebben a törvényhatósági bizottságban szemben állanak a pártok és azok küzdelme nem úgy zajlik le, mint egy apácazárdában a véleménykülönbség, azt ne méltóztassék rossz néven venni. Ott, ahol négy-ötféle párt van, ott ahol a szociális kérdésben különböző felfogások ütköznek össze, (Friedrich István: Ez az élet!) ott ahol világnézeti különbségek vannak, — mert bocsánatot kérek, azt a világnézeti különbséget még ott sem lehet letörölni, miután ezek megvannak és azokat legfeljebb majd az idők fogják nivellálni, — természetes, hogy ezek megvívják a maguk rendes harcát. (Friedrich István: Es a harc az élet, az alvás pusztulás! Bár itt is harc volna!) Méltóztassék megengedni, hogy összehasonlítást tegyek a törvényhatósági bizottsági élet és a parlamenti élet között. A törvényhatósági bizottsági élet 1930 előtt, amikor. az ügyek nagy része még nem utaltatott át a törvényhatósági tanácsba, igen intenzív és eleven élet volt. Később, amikor a törvényhatósági bizottságot némileg megfosztották hatáskörétől és csak iminden két hónapban egyszer hívták össze, tényleg megindult egy sorvadási processzus. El kell ismernem, hogy ez az új törvényjavaslat ezt a sorvadási processzust meg: fogja állítani és vissza fogja adni az éleKÉPVISELÖHÁZI NAPLÓ XX. ülése 1931t március 8-án, csütörtökön. 307 tet a törvényhatósági bizottságnak. (Friedrich István: Vannak jó oldalai is, el fogom mondani! — Jánossy Gábor: Helyes tárgyilagos ítélet! — Homonnay Tivadar; Annyi közgyűlés lesz ott, csak győzzük!) Beszédemnek nem az a célja, hogy okvetlenül bíráljam a jót is, hanem az a célja, hogy az igazságot igyekezzem megállapítani. (Jánossy Gábor: Nagyon helyes!) Ha tehát összehasonlítom azt az életet, amely ott zajlik le, az itteni élettel, akkor azt mondom, hogy ez iaz összehasonlítás a törvényhatósági bizottság- javára szól. (Homonnay Tivadar: Ügy van!) Ha itt egy szónok feláll, egészen csodálatosképpen 15 vagy 20 ember hallgatja, de ha ott egy szónok feláll, zsúfolt padsorok és zsúfolt karzatok hallgatják annak a szónoknak előadását. Már pedig ott csak helyi jelentőségű dolgokról esik szó, nem olyan dolgokról, amelyek az egész országot érdeklik és nem olyan dolgokról, amelyek ennek az országnak a sorsát vannak hivatva talán egy nagyon-nagyon távoli szép jövőbe vagy pedig romlásba vinni, hanem egészen apró-cseprő kis ügyekről, amelyek nekünk budapestieknek fontosak, de az országnak talán közömbösek. Nagyon szeretném, ha az a nagy érdeklődés, amely ott megnyilvánul, itt is megnyilvánulna. De miért van ez a különbség? Azért van, mert a törvényhatósági bizottság minden egyes tagjának mandátuma a szavazók lelkéből fakadt, nem úgy, mint itt, ahol a mandátumok nagyrészéhez a szavazatokon kívül még egyéb momentumok is kapcsolódnak. (Ügy van! balfelől.) De meg vagyok győződve arról, amiint már beszédem elején elmondtam, hogy ha két év múlva, vagy talán előbb meglesz az új választójog és titkos szavazás alapján küldik majd be ide a szavazók a képviselőket, itt is az az eleven élet lesz, amilyen van Budapest székesfőváros törvényhatóságában, mert akkor sokkal közelebb fogja magát érezni az a képviselő választójához, mint ma. Arról is szó volt, hogy a legutóbbi törvényhatósági közgyűlésen fenyegető öklök emelkedtek a tisztviselőkkel szemben, akik az államnak a szovjettel kötött szerződését nem helyeslő javaslat ellen szavaztak. Semmi körülmények között nem helyeselhetek semmi olyan momentumot, amely akár a választópolgárokat rákényszeríti olyan szavazásra, amely nem lelkűkből fakad, akár a törvényhatósági bizottság tagjait, vagy a képviselőház tagjait rákényszeríti olyan állásfoglalásra, amely nem az ő meggyőződésükből származik. Öklöknek nincs helyük a magyar politikában. (Helyeslést a közében.) Ezt elismerem. De még valamit el kell ismernem. Azt, hogy a tisztviselő nem való a törvényhatósági bizottságba, hogy ott szavazzon, mert a tisztviselő függő helyzetben van. Azoknak a tisztviselőknek legnagyobb részét a kereszténypárt választotta meg és^ mielőtt megválasztották, annak a tisztviselőnek lelkülete teljesen a kereszténypárt lelkületéből fakadt. Most pedig ugyanazok a tisztviselők, akik így mutatkoztak be megválasztásuk előtt és egész gesztiójukkal mindig csak erről tettek tanúságot, egészen furcsa színben tűntek fel a törvényhatósági bizottság többségi pártjai előtt, amikor közülök egy sem akadt, aki szembe mert volna szállni a kormány álláspontjával és magáévá tette volna azt az elítélő álláspontot, amely azoktól a pártoktól származott, amely pártoktól ő megbízását nyerte. (Zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az új nyugdíjtörvény akasztófaparagrafusa! Si46