Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-250

Az országgyűlés képviselőházának 250. tárgyalásokban elhangzott különböző felszólalásokat s azután itt a plénum előtti felszólalásokat is alaposan áttanulmányozzuk, akkor meg kell állapítanunk, hogy annak ellenére, hogy egyes felszólalók tiltakoztak, küzdöttek a fővárosi törvényjavaslat egyes intézkedései ellen, mégis nagyjában és általánosságban elismerték, hogy hiszen ezzel a törvénnyel azért nem lesz baj, az jó lesz, mert azzal majd sok minden jót meg fogunk tudni csinálni. Ha tehát ezeket a körülményeket szem előtt tartom, akkor azt hiszem, helyesen döntök, amikor azt mondom, hogy a fővárosi törvényjavaslat szükségessége kérdésében én a magam részéről a feleletet igennel oldom meg". Igen t. Ház! A fővárosi közgyűlések az utóbbi esztendőkben és az utóbbi esztendőket megelőző esztendőkben is mindig igen zajosak voltak. (Homonnay Tivadar: Ezután még zajosabbak lesznek! Több és zajosabb lesz! — Tauïfer Gábor: Volt bennük élet!) Ha valami kis botrány, valami kis szórakozás, valami kis politikai cirkusz kellett, hová ment el az emberi A főváros közgyűlésére. (Homonnay Tivadar: Nem azért lesz zajos, mert ezt akarjuk, hanem mert több közgyűlés lesz!) Én egyszer sem voltam ott, csak az újságban olvastam róluk. (Zaj.) Most méltóztassék ezután azt mondani, hogy a sajtó közléseit nem lehet mindenben elfogadni. Ezek a közgyűlések nagyon gyakran igen zajosak voltak, az ellentétek borzasztóan kihegyezettek voltak. (Homonnay Tivadar: Például?) Engem nem hoz zavarba t. képviselőtársam, ne méltóztassék hát hiába fárasztani az erejét, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: A példákat Homonnay képviselő úr jobban tudja!) Az ellentétek, mint mondottam, kihegyezettek voltak. (Sztranyavszky Sándor: Módjában van a képviselő úrnak a példákat jobban tudni, mert ott volt! — Homonnay Tivadar: Itt is vannak zajos ülések!) Ezt t. fővárosi képviselőtársaim jobban tudják, mint én. Most egyszerre, amikor a belügyminiszter úr beadta ezt a törvényjavaslatot, eltűntek a felfogásbeli, vüágnézleti és mindenféle különbségek (Homonnay Tivadar: Na látja!) és hirdették, hogy íme, egy^ ilyen alkotmánysértő, &sy ilyen autonómiasértő törvényjavaslattal szemben együttesen kell kiállni harcra. (Kozma Jenő: 1930 előtt is hirdették! — Payr Hugó: Nem ez ellen a javaslat ellen volt a tiltakozás, nem erről volt szó!) Ezzel szemben bátor vagyok megemlíteni, hogy 1934 február 26-án, tehát már akkor, amikor ez a javalslat tárgyalás alatt volt már a Házban, volt egy törvényhatósági tanácsülés és ezen a törvényhatósági tanácsülésen Csilléry Andrást, képviselőtársam kifogásolta a tisztviselők állásfoglalását eléggé szenvedelmes hangon, és akkor Huszár Aladár főpolgármester válaszában reflektált erre és kijelentette, hogy fenyegető öklöket látott a közgyűlésen a tisztviselők felé, ami olyan terrorisztikus szándékot jelent, hogy azt a leghatározottabban kénytelen visszautasítani. Ugyanezen az ülésen még egyéb tárgyak is tárgy altatván, Kozma Jenő t. képviselőtársam (Homonnay Tivadar: Nem karmelita rendház az! Ott harcok vannak!) tiltakozott az ellen a beállítás ellen, mintha ő befolyásolta volna a szociáldemokrata pártot a szovjetügyben mutatott állásfoglalásának kialakításában, hitvány eszköznek minősítette ezt a rágalmat és azt mondotta, hogy aki ilyen híresztelést (kitalál, az aljas eszközökkel dolülése Í9$A március 8-án, csütörtökön. 301 gozik. (Bücbier József: Igaz is!) Büchler képviselőtársam ugyancsak hazugságnak minősítette ezt az állítást. (Homonnay Tivadar: Mit hoz ebből ki?) Most tehát bátor voltam csak nagy vonásokban egy-két szemelvényt kiragadni a főváros törvényhatósági tanácsának február 26-án megtartott üléséből. (Esztergályos János: Tánc- és illemtanárokat kell alkalmazni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Lányi Márton: ... amelyből megállapíthatom, hogy az a nagy összhang és alkotmányvédelem csak a parlamenti ülésekre terjed ki, a fővárosi közgyűlésen ellenben mindjárt megnyilvánulnak azok a nagy ellentétek, amelyeiknek oly hirtelen való eltűnése mindenesetre feltűnő volt. (Homonnay Tivadar: Gyenge érv!) Azt hiszem, ha ilyen jelenségeket látunk, (Homonnay Tivadar: Csukjuk be a Házat is!) akkor nem lehet azt mondani, hogy ez az egész mozgalom az autonómia és (

az alkotmányvédelem érdekében történt. (Homonnay Tivadar: Miért?) T. Képviselőház! Híve vagyok a legmeszszeibbmenő alkotmányosságnak és ennek keretében az autonómiának, de ki kell jelentenem, hogy a helyes határok megvonásánál két tételt tartok szem előtt. Az egyik tétel az, hogy az autonómia fogalmának meghatározásánál a magyar közjog évszázados szabályait tartom irányadónak, a másik pedig az, hogy az önkormányzat érdekénél egy fontosabb érdeket ismerek el irányadónak és ez az, állam érdeke. (Élénk helyeslés a jobboldalon. — Homonnay Tivadar: Ezt mi is elismerjük szó nélkül!) Ezek után tehát bátor vagyok azzal a kérdéssel foglalkozni, hogy tulajdonképpen mit is nevezünk autonómiának és mi az autonómia lényege. Rassay t. képviselőtársam felszólalásában mellőzte a történelmi visszapillantást és a kérdés elbírálásánál az 1872. évi XXXVI. tcikk 3. §-ából indult ki. Itt a Házban fel is olvasta ennek a 3. §-nak teljes szövegét és, megállapította, hogy abban az önkormányzat fogalmának tökéletes elméleti meghatározása foglaltatik. Be kell látnom és elismerem, hogy Eassay t. képviselőtársam eszmefuttatásához ezt a kiinduló pontot igen ügyesen választotta meg, mert kétségtelen tény, hogy az 1872. évi XXXVI. tcikk 3. §-ában mindaz bennfoglaltatik, amit ő itt elmondott. Nem tett azonban semmiféle említést előadásában arról, hogy pl. Toimicsányi Móric »Magyar Közjogá«-ban megtalálhatja annak megállapítását, hogy a magyar közjog évszázados intézkedéseinek és határozatainak szem előtt tartásával az említett törvénycikk 3. §-ának tartalma túllépést tartalmaz az autonómiának a magyar közjogban lefektetett elveivel szemben. És lesizegezte azt, hogy közjogilag az a meghatározás helyes, amelyet az 1930. évi XVIII. tcikk 1. §-a tartalmaz, amely úgy szól, hogy (olvassa): »Budapest székesfőváros önálló törvényhatóság, mely ebből folyó jogait a törvény korlátai között gyakorolja.« Rassay t. képviselőtársam ismertetett felfogása ellenére elismerte annak a közjogi tételnek helyességét, hogy az autonómia fogalma tartalmilag mindig más és más, a viszonyok változtával, az ország érdekeinek figyelembevételével, az autonómia szükségleteinek szem előtt tartásával az autonómia kerete mindig kicserélődik. Rassay t. képviselő úr azt mondja, hogy szerinte az autonómia igazi tartalma há46*