Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 24-, tétében kerültünk a tárcaadósságok irévén, amelyeknek hatását, eredményét, azt hiszem, felesleges bővebben magyaráznom. Mert azt azután el méltóztatnak fogadni és hinni nekem, hogy ellenzéki szempontból inkább csak jó az, ha a kormánynak minél több a hibája, (Farkasfalvi Farkas Géza: Na, itt van elég!) minél több a lapszusa, vagy kisebb-nagyobb baklövése, amelyek a társadalom minden rétegének ízletes és változatos menüiként szerepelhetnek az ellenzéki népkonyha téri tett asztalán. De térjünk át az úgynevezett unokákra, a novemberi és decemberi miniszteri leiratokra, amelyek legjobb tudomásom szerint — mert ismétlem, ezekhez személyesen szerencsém nem volt, reklamáltam ugyan a 33-as bizottságban — magukban foglalják a Szervnek adott különféle koncessziókat és azt hiszem, hogy november 23-án és december 13-án keltek, már csak azért is, mert nem. tételezeia fel a pénzintézetekről, hogy ők is a fil LUS ante patrem álláspontjára helyezkedjenek és december 21-én alakuljon meg egy szerv, amelynek még semmi sincs a kezében. Még egy ok van, — ez is következtetés — hogy ez a 65.450-es és 65.709-as rendelet tényleg megjelent és részben ismerjük, mert hiszen azóta közöltettek az érdekképviseletekkel úgy a kereskedelmi, mint az erdészeti érdekképviseletekkel, 10975. szám alatt, amire később rátérek. Ezenkívül — és ezzel aztán befejezem interpellációm eiső részét, a második és harmadik rész rövid lesz — még egy rendelet jelent meg, még pedig ugyancsak a 33-as bizottságban tárgyalt rendelet előtt és ez a 10.800-as rendelet, amely magában foglalja az árszabályozást, a lehívás pereentuális megállapítását és magában foglal egy iiormál köti evelet. annak számos pontjával. Már most interpellációm második kérdése egy egyszerű ténykérdés és éppen e körül a 10.800-as számú rendelet körül forog. Mint méltóztatnak tudni, ez a rendelet február 8-án, tehát a 33-as bizottság ülése előtt és az akkor elfogadott rendelet előtt jelent meg és utóbbinak tárgyalásánál, valamint az érdekképviselők választmányi ülésén is váltig azt hangoztattam, hogy mutassák meg nekem végre már azt a •szakaszt, amely a szervire vonatkozó záros határidőt állapít meg, mondják meg, hogy legkésőbben mikor tartozik az árut átvenni, lehívni és a vételárat kifizetni. Most nem akarok a részletekbe bocsátkozni, de itt vannak bizottságban felvett sztenográfiai jegyzetek és ezek alapján egész nyugodt lekiismerettel állíthatom,— és azt hiszem, t. képviselőtársaim sem cáfolnak meg abban — hogy a 33-as bizottságban is ismételt felvilágosítást kaptam az igen t. földmívelésügyi kormányzat részéről arról, hogy a Szerv az összes fát tizenkét hónap alatt lehívni és kifizetni köteles. (Eber Antal: Ez volt a felvilágosítás!) Igen, ez volt a felvilágosítás. Én ezzel a szóbeli nyilatkozattal annak ellenére, hogy többször ismételtetett, és úgy az osztály vezetője, mint a miniszter úr részéről történt, nem értem be és február 21-én levelet intéztem más ügyből kifolyólag az erdészeti osztály igen t. vezetőjéhez, mint aki a 33-as bizottságban is a miniszter megbízásából a részletekre nézve a felvilágosítást megadta és ebben a levélben újra nyaggattam ezt a kérdést, és kértem őt, mondja meg nekem, hol van ez a szakasz, mert néztem az összes rendelkezések között és nem tudtam a záros határidő szakaszát megtalálni. Erre az erdészeti osztály veKÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ X*X. ?. ülése 193% március 7-én, szerdán- 297 zetője a nála^ megszokott előzékenységgel február 22-én válaszolt nekem és nyugtázva 21-én kelt levelemet, azt írja (olvassa): »Nagyméltóságod kétségbe vonja, hogy van olyan rendelkezés, amely az Erdőbirtokosok és Fakereskedők Faforgalmi Részvénytársaságát, vagyis a szervet arra kötelezi, hogy tizenkét hónapon belül a felajánlott tűzifát lehívja, átvegye, kifizesse.« Ez elég világos. »A részvénytársasághoz intézett 65.450/1933. sz. földmívelésügyi minisztériumi leirat, amelyet a miniszter úr az Országos Erdészeti Egyesülettel és a Fakereskedők Országos Egyesületével is e napokban közölt, tartalmazza a következő rendelkezéseket«, 10.975. sz. alatt mint az előbb voltam bátor említeni. Most jön a 20. pont. Szándékosan nem olvasom fel a 20. pontot, nehogy az összezavarja a kérdést, mert nem vonatkozik direkt erre, hanem a kifizetések módját szabályozza, noha ebben van egy passzus, amely az én álláspontomat igazolja. (Olvassa): »Ez vonatkozik tehát a kifizetésre. A 12 hónap alatti átvétel tekintetében intézkedik a 21. pont, amely a következő rendelkezéseket tartalmazza.« Ebből azt olvastam ki és azt hiszem t. képviselőtársaim is, hogy sem több, sem kevesebb nincs benne, mint amit én most idézek (olvassa): »A részvénytársaság a megvásárolt belföldi tűzifát az Oirszágos Fagazdasági Tanács által megállapított részletekben és legkésőbb a termelési időszak vép-ét követő év július 31. napjáiar köteles átvenni. Ha meg méltóztatik nézni a Budapesti Közlöny 30. számát...« stb. Látom, hogy beszédidőm letelik; remélem, t hogy a viszonválasz alkalmával ezt bővebben kifejthetem, hiszen a miniszter úr most amúgy sincs itt." Ezzel sem értem be, bár azt hiszem, ha ilyen választ kap bármelyik képviselő és beéri vele, senki neki szemrehányást nem tehetne, hogy felületes. Én azonban nem értem be ezzel, hanem tovább kerestem és összeköttetésbe léptem az érdekképviselettel, amelyről azt írják itt, hogy megkapta a 65.450. számú rendeletet. Megkapom a leirat másolatát, amelyben állítólag a 65.450. számú rendelet bennfoglaltatik, összehasonlítom és keresem a 20., illetőleg 21. pontot. A 21. pontban nem találom meg, amit keresek; abban egészen más van. Forgatom tovább és megtalálom a 16. pontban. Tehát öt pont különbség van. A számozás tehát más. A másolat 37 pontból áll; hogy azután a 21. és 37. pont között hány pont hiányzik, azt természetesen nem tudom, mert azokat a novemberben megszületett bizonyos unokákat nincs szerencsém ismerni. Tehát öt pont a különbség eddig. Mondom a 16. pontban szórói-szóra megtalálom ugyanazt, amit az erdészeti osztály főnöke velem közölt; »Köteles július 31. napjáig átvenni.« Azt méltóztatik gondolni, igen t. képviselőtársam, hogy evvel rendben van a dologi En azt hittem, hogy rendben van s heurékát mondtam, hogy végre vége ennek a keresésnek. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy beszédideje lejárt, szíveskedjék beszédét befejezni* Gr. Esterházy Móric: Ebben a 10.975. számú leirat 16. pontjában azonban van egy második bekezdés és van egy harmadik bekezdés és ez a második és harmadik bekezdés olyan kivételeket statuál, amelyek nézetem szerint ^teljesen illuzórikussá és labilissé teszik az első bekezdést, azt az első bekezdést, amelyet velem közöltek. Ezt a második és harmadik bekezdést, 44