Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 2U9 1er volt. Ez nincs skatulyába téve, hanem pa- . pírba van csomagolva, a legolcsóbb gyártású gyufa, ami egyáltalában van. Ennek a tar­talma 1928 előtt 110 szál volt. A szerződés életbelépését követőleg felemelték az árát 7 fillérre, majd 1930-ban 9 fillérre, közben a tartalom csökkent, inert le akarták szoktatni róla az embereket és azt mondták, hogy a pa­rasztgyufa luxusgyufa és 1933-ban felemelték ennek a parasztgyufának árát 11 fillérre, arra való hivatkozással, hogy ismét 110 szálra emelték a tartalmát. (Mozgás és zaj a balolda­lon.) Ezt ne vette volna észre annak a négy minisztériumnak képviselője, aki tagja ai igazgatóságnak? Ezt ne jelentették volna a, péznügyminiszter úrnak? Egészségesnek tart­ják ezt önök? Es itt még megszorítani, kény­szeríteni a, r parasztokat, hogy nekik svéd gyu­fát kell vásárolniuk és nem ezt a gyufát, amelynek árát felemelték 6 fillérről 11 fil­lérre? Ehhez az emeléshez semmiféle joguk nem volt, hacsak a t. pénzügyminiszter úr nekik ezt a jogot nem adta meg. Tegyünk összehasonlítást. A száz csomag ilyen parasztgyufa ára többet tesz ki, mint egy métermázsa búza ára, kiteszi másfél méter­mázsa rozs árát, két-három métermázsa bur­gonyáét. (Zaj a baloldalon. — Felkiáltások: Hallatlan!) Méltóztassék ezt tekintetbe venni. Míg ha a pénzügyminiszter úr ezt leszállította volna, akkor nem kellett volna azt a két és fél­milliót kiszállítani a külföldre, amire kötelez­ték magukat 6 fillér mellett. Öt fillér mellett ugyanis már nem kell kiszállítani és a közön­ség is két és félmillióval jobban járt volna, te­hát megtakarítottak volna. Ámde a gyufa árát nem 5 fillérre, hanem 4 fillérre kell leszállítani, mert még 4 filléren is busásan nyer a tröszt, ha a forgalom emelkedik és a rezsi kisebb. Igen érdekes citálni Bud miniszter úr ak­kori beszédeit. Bud azt mondta például egy he­lyen (olvassa): »A törvényjavaslat számol nemcsak a termelésnek, hanem a fogyasztók­nak érdekeivel is.« Tessék nekem megmondani, a nép hisz-e nekünk, hogyha mi meghallgatunk ilyent és később nem tudunk valakit ezért fe­lelősségre vonni? A múltkor a miniszter úr — úgy értettem — azt mondta, hogy ő nem fele­lős azért, ami előtte történt. Ferenc József ki­rálynál ilyesmi nem volt lehetséges. Az a mi­niszter, aki átvette örökségét az elődjétől, felelt mindazért, amit az elődjei tettek. így nem búj­tak el soha a Képviselőház elől. Valakinek kell felelősnek lenni ezekért a dolgokért. Ez így nem mehet. (Zaj és mozaás a baloldalon. — Lázár Miklós: Nem lehet Wekerléért mindent vállalni! — Mozgás jobbfelől. — Rassay Ká­roly: Igen, de a pártot is átvették! Az aktívát igen, csak a passzívát nem, ha ugyan ak­tíva az!) Bud miniszter úr ugyanakkor ugyanazon a helyen még a következőket is mondta (olvassa): »Nyueodt lélekkel mondhatom, hogy ebben a megoldásban benne van a legmélyebb szociális gondolat a kisemberek irányában.« (Mozgás a baloldalon.) Méltóztassék szembeállítani ezt azzal, amit eddie- mondtam, hogv ez mennyiben felel meg. (Friedrich István: Hogyan tansol­tak! — Jánossy (rábor: Már megmondtam, hogy soha se tapsolok itt, csak színházban, oda meg nem járok! — Ifilénk derült séa.) Én csak azt kérdezem, hoerv kire gondolha­tott akkor "Pud miniszter úr? Kit akart ő bol­dogítani? Kik azok a kisemberek? Mert a gaz^ dag embereknek ee"v csomag gvufa ára nem fáj, de annak a szegény embernek fáj és azok­KÊPVTSELOHAZÏ NAPLÓ XX. ülése 198% március 7-én, szerdán- 285 nak a kereskedőknek és trafikosoknak, akiktől elvontak 24 és féFszázalékot és nem adták át a fogyasztók javára, fáj. Azoknak a trafikosok­nak, akiknek most már legnagyobb része rok­kant, annak az apró kis vidéki szatócsnak, ke­reskedőnek, annak a fizetéscsökkentésen átesett hivatalnoknak szabad a zsebéből kivenni, anél­kül, hogy szükséges volna, még ezeket a fillé­reket is, amelyekre rá van utalva? Ezt nem lett volna szabad tűrnie a t. miniszter úrnak. Ki kell azonban itt térnem a imunkásviszo­nyokra is. A. munkabérek 1927-ig emelkedőben voltak. Én az országos szakszervezeti tanács ki­mutatásait veszem, mert máshonnan nem tud­tam beszerezni az adatokat. (Egy hanq a szélső­baloldalon; Jók azok!) 1913-baai 752 pengőt tett ki a munkások átlagos évi keresete, 1927-ben 1024 pengőre emelkedett, 1932-ben azonban 830 pengőre csökkent a- munkások átlagos évi kere­sete Ha a munkadíj a szerződés határozott para­grafusa ellenére ennyire leszállíttatott, jóllehet nem lett volna szabad a munkadíjakat leszállí­tani, akkor kérdezeem, hogy megtarthatja-e ma­gának a tröszt azt a 15 milliót, amelyet a keres­kedőktől elvont és azt a 400.000 pengőt, amelyet a kevesebb gyufaszállal elvont a közönségtől? Ne méltóztassanak tőlem rossz néven venni, ha ezt dzsungelnek neveztem el. Más néven nevez­tem volna el, ba tudnék jobb parlamentáris szót, de nem tudok. Hogy ezt a kormány tűrte, ez, azt hiszem, országunkra nem valami nagyon jó fényt t vet. Jó, a trösztnek joga volt leszállítani a keres­kedők nyereségét, de a szerződésben határozot­tan benne van, hogy csalk a fogyasztók javára szabad a kereskedők nyereségét leszállítani és nem a saját zsebére. A t. miniszter úrnak okvet­lenül tudomása van ezekről a dolgokról, hiszen az Omke. számtalanszor fordult úgy a kereske­delemügyi miniszter úrhoz, mint a pénzügy­miniszter úrhoz, hogy remédiumot kapjon. Én az akció megkezdése után csak másfél év múlva„ — amikor már láttam, hogy semmi se használ, sem a hírlapok lármája, sem az Omke. felter­jesztése — voltaim bátor idejönni és kértem a t. miniszter urat, hogy ebben a dologban remé­diumot szerezzen. A t. pénzügyminiszter úrnak módjában van nemcsak a fogyasztók és a kereskedők érdekeit megvédeni, hanem büdzséjét is igen erősen sza­nálhatja, ha ebbe a dologba energikusan bele­nyúl. Nem tudom, hogy a miniszter úr meg­érti-e, hogy mi lappang a szavaiiim alatt, de állí­tom, hogy módjában van ezeket megtenni. Önök el tudták venni — most nem a miniszter úrról beszélek, hanem az elődeiről — a hadikölcsön­tulajdonosok jogos igényeit, (Úgy van! a bal­oldalon.) tudták nullifikálni a pénzt, és nem tudtak ezzel a nyomorult, tönkrement svéd' kar­téllel boldogulni és nem tudták Magyarország erdekeit megvédeni? E felszólalásom után elvá­rom a miniszter úrtól, hogy igenis, meg fogja tenni hazafias kötelességét és móresre fogja ta­nítani ezt a trösztöt. T. Ház! Begisztrálnom kell még itt Bud volt miniszter úrnak egy akkori — mondjuk — elszólását. (Halljuk! a baloldalon.) En igen nagy harcot vívtam akkoriban a volt pénzügy­miniszter úrral, úgy annyira, hogy Bethlen miniszterelnök úr azt mondta, hogy goromba vagyok, ami nem is igen szokott lenni. (De­rültség.) Azt mondta Bud János akkori pénz­ügyminiszter úr (olvassa): »Kijelentem, hogy ezek az arányok, vagy az, hogy a kiskeres­kedő has/zha és költsége iá kiskereskedői ár 30% -a, 42

Next

/
Thumbnails
Contents