Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 2^9. a legjobb a frigidär, amely elektromos árammal csinál j egret és igazán hermetice dolgozik, fagyon félők, hogy «holnapután egy érdekeltség talán ilyen egészségügyi jelszavak hangoztatásával áll elő. T. Ház! Csak arra a szociális, illetőleg gazdasági kérdésre akarok rátérni, hogy ha kényszerítjük a vendéglőst, a húsiparost s a többi árust a műjég használatára, akkor mi fog bekövetkezni? Mivel a mű jég kalóriatartalom szempontjából nem ér annyit, mint a természetes jég, tehát ha most kényszerítjük őket az .'• árnivellálás és a versenytárs nélkül álló műjég használatára, akkor természetesen drágább lesz a náluk kapható fagyasztott cikkek ára, legyen az hús, ital, vagy más egyéb áru. Nem tartanám alkalmasnak a rendeletnek ilyen formában való megjelenését és egészen röviden, — mert időm lejárt — arra a szociális szempontra szeretném az igen t. Ház figyelmét felhívni, amely a Budapest környékén gyűjtött jégnél kiütközik. Budapest környéke behoz természetes jeget 5000 vagonnal, Ez után az 5000 vágón után a főváros vámpénz címén — mert naponta 2 pengő 40 fillért fizet minden -bejövő szekér — évi 65.000 pengőt szed be. Forgalmiadó címén 22.000 pengőt fizetnek ugyanezek az emberek az államnak. Ezek az emberek a Duna jegének kihasználási jogáért körülbelül 10.000 pengőt fizetnek. Mindent összevéve, körülbelül 100.000 pengőnyi összeg az, amely részben az állam, nagyrészben azonban a főváros budgetjéből hiányozni fog, ha a természetes jég használatát lehetetlenné teszik. A tejrendelet 7'5 millió passzívát jelent; miért (kell a jégrendelettel újabb passzívát teremteni ugyanakkor, amikor a fővárost éppen a mostani törvényjavaslat mentesíteni akarja minden mínusztól. A munka szempontjából sem közömbös ez a kérdés. Körülbelül 600 napszámost állandóan foglalkoztatnak a természetes jég gyűjtésénél 600 ember napi 2 pengő keresettel azt jelenti, hogy évente 480.000 pengőt fordítanak olyan munkára, amelynél az egész munkabér formájában kerül kifizetésre. (Mozgás a középen.) Nem szólva a téli idényről, amikor gyűjtés idején újabb ezer ember áll fuvarosként és egyéb ként ezeknek szolgálatában. Amikor munkaközpontot akarunk létesíteni, ne vonjuk meg az emberektől a ma még létező munkalehetősé

: geket. Mi lesz a falusi háztartásokból, ha ad absurdum viszik ezeket és a jégverembe elvermelt jeget túlontúl vizsgálván, vagy esetleg^ a vizsgálat nem objektív lévén, a közeli jéggyárból való jég fogyasztására utasítják a kint élő és termelő gazdákat. Nem hiszem, hogy az igen t. miniszter úrnak célja lenne a pestkörnyéki embereket akái munkalehetőségüktől megfosztani, akár újabb nehézségek elé állítani ezeknek a pestkörnyéki falvaknak derék, tisztességes lakosságát. Be nem hiszem azt sem, hogy a Balaton és többi vizünk mentén lakó embereket teljesen meg akarná fosztani a műjég kötelező használatá' val keresetüktől. Bízom henné, hogy a higié- • nikus szempont akármennyire fontos, — mert elismerem ennek fontosságát... Elnök: Méltóztassék beszédét befejezni. Fitz Artur: ...rögtön, már csak egy mondat — mégsem fog tudni teljesen tengelyproblémájává válni ennek a kérdésnek. Felszólalásommal nem akartam mást, mint azt, hogy annak a készülő jégkartellnek bölcsőülése 193% március 7-én, szerdán- 281 jébe egy kis parazsat tegyek, hogy ne legyen egészen kellemes benne a fekvés. (Zaj. — Egy hang a baloldalon; Olvadjon el a jégkartell.) Elnök: Méltóztatnak napirendi javaslatomhoz hozzájárulni? (Igent) Ezt határozatként mondom ki. Petrovácz Gyula képviselő úr a házszabályok 143. §-ának b) pontja alapján kért szót. A szó a képviselő urat illeti. Petrovácz Gyula: Mélyen t. Képviselőház! A fővárosi javaslat vitájával kapcsolatosan a túloldalról Molnár igen t. képviselőtársam egy mondatomat félreértve, másként magyarázta, mint ahogyan én értettem és én szükségesnek tartom ezt a Ház színe előtt rektifikálni. Azt mondotta mélyen t. képviselőtársam, hogy az a mondatom, amikor azt mondtam, hogy idebent autonómiát rombolunk és odakünn autonómiát ígérünk, nem volt szerencsés megállapítás, mert azokon a területeken, amelyek most megszállott magyar területek, ezt félreérthetik. Ezt a kijelentésemet én fenntartom és meg is okolom. Mi azoknak a nemzetiségeknek, amelyek a magyar szent korona égisze alatt velünk ezer esztendőn együttéltek, Szent István koronájának fényében sütkéreztek, hozzánk való visszacsatlakozására minden tőlünk telhető eszközt megragadnunk és nekik kellemessé, szimpatikussá és kívánatossá kell tennünk a régi szent koronához való visszakívánkozást. (Ügy. van! Ügy van! a baloldalon.) Ebből a szempontból itt él fölöttünk a katholikus tótság, amelynek mai állapota mindenesetre eszébe juttatja a hajdani szép napokat és ez a tótság, amely most állítólag fajtestvéreivel egyesíttetett, érzi, hogy ezek alatt a fajtestvérek alatt kevesebb autonómiája van, mint amikor hittestvéreivel egyesítve, Szent István koronája alatt, magyar impérium alatt, szabad autonómiát élvezett. (Igaz! Ügy van! Taps a baloldalon.) Hasonlóképpen katholikus horvátság, amely velünk ugyancsak évszázadokon keresztül együtt vérzett és amely a magyar szent korona alatt a legtökéletesebb autonómiát élvezte, most állítólagos fajtestvéreivel, a szerbekkel, összekapcsolva, az elnyomatásnak olyan mély fokán áll, (Igaz! Ügy van! a baloldalon.) amely mélyfokról azt hiszem, minden kívánságuk és óhajtásuk ide, a magyar szent korona felé irányul. (Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Ezt a két katholikus népet az osztrák katholikusokkal és a magyar néppel egyesítve, egy jövő elgondolás alapjának kell tekinteni, ennek következtében nem közömbös ránknézve, hogy vájjon ők a mi autonómia ígéreteinket és a múltbeli autonómia-viszonyainkat olyanformán értelmezik-e, mint ahogyan értelmezi ez az előttünk fekvő javaslat, (Simon András: Két különböző kérdés, semmi köze egyiknek a másikhoz.) amellyel a királyok által biztosított autonómiát összeromboljuk és tönkretesszük. (Jánossy Gábor: Ezeréves, tökéletes autonómia volt!) Vájjon lehet-e bízni a mi autonómia-ígéreteinkben kifelé, amikor itt befelé a meglevő autonómiát megsemmisítjük! (Zaj és ellenmondótok a jobboldalon.) Ezt értettem megjegyzésem alatt és azt hiszem, ebben, valamint abban is méltóztatnak velem egyetérteni, hogy mindazokat az atrocitásokat, amelyeket mélyen t. képviselőtársam felsorolt, amelyeket a most leigázott nemzetiségekkel szemben végrehajtanak, (Simon András: Semmi köze a kettőnek egymáshoz!) vagy amelyeket a mi leigázott magyar testvéremkkel szemben alkalmaznak, mindnyájan, párt-