Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-241
20 Az országgyűlés képviselőházának tUl. ülése 193 If február 21-én, szerdán. egyik vezetőjének, Batta István baranyasellyei lakosnak egy közjegyző előtt felvett nyilatkozatát. Abban a közjegyző előtt tett nyilatkozatban benne volt többek között az is, hogy ezt az algyői tümtetést és merényletet a esongrádmegyei egységespárti párttitkár, Korda Imre intéztette. Benine volt ebben a közjegyző előtt tett nyilatkozatban az is, hogy ezeknek a tüntetőknek, akik a gyűlést megzavarni kívánták, Algyőn a községi jegyzőnél kellett jelentkezniük, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) benne volt az is, hogy a tüntetés egyik főrendezője az algyői gyűlés vezetésére kirendelt Seress szolgabíróval és Zsiday Imre folyammérnökkel egy autón ment, illetőleg szállíttatott oda a színhelyre. Eb bon a közjegyzői nyilatkozatban bizonyos megállapítások voltak a csendőrök jelentéseire nézve. Én ezeket annakidején felolvastam és a belügyminiszter úrtól erre nézve vizsgálatot kértem._ A belügyminiszter úr kijelentette, hogy két okból is megvizsgáltató ügyet: egyfelől azért, hogy tényleg tudja, hogyan áll ez az ügy, másfelől pedig azért, mert az ebben a közjegyzői nyilatkozatban foglalt tényállás az ott működő közigazgatási tisztviselői kar reputációját mélyen sérti. így én most arra kérem az igen t. belügyminiszter urat, miután a lapokból olvastam, hogy a vizsgálattal Csongrád vármegye főispánját méltóztatott megbízná, hogy ennek a vizsgálatnak eredményéről méltóztassék engem s bennünket tájékoztatni. Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni! vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! A múltkori interpelláció alkalmával tett kijelentésemhez képest elrendeltem ebben az ügyben a vizsgálatot és a vizsgálat lefolytatásával 120.729. számú rendeletemmel megbíztam Csongrád vármegye alispánját, — és nem főispánját — aki ma vett jelentése szerint a vizsgálatot lefolytatta és annak eredményekép véghatározatot hozott» amelyben megállapította azt, hogy sem Seres Samu tiszteletbeli főszolgabíróra, sem Solymossy László segédjegyzőre vonatkozólag olyan tények, amelyek az ő hivatali kötelességük megszegését jelentenék, vagy amelyek igazolnák a múltkor felolvasott közjegyzői okiratban foglalt állításokat, megállapíthatók nem voltak. Ezt a véghatározatot rendeletemre a képviselő úrnak is, akit panaszosnak tekintettem az ügyben, kézbesíteni fogják. A képviselő úrnak még az a módja is meglesz, hogy ez ellen a véghatározat ellen szabályszerű jogorvoslattal élhessen. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a, baloldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat a viszonválasz joga megilleti. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A belügyminiszter úr — nagyon helyesen — nem úgy, amint a hírlapokban feltüntetve volt: Csongrád vármegye főispánjának, — hanem Csongrád vármegye alispánjának méltóztatott kiadni az ügyet s az alispán úr már meghozta a fegyelmi véghatározatot is, amely szerint sem a községi jegyzőnek, sem pedig a szolgabírónak, aki a tüntetés rendezőjét vagy vezetőjét a helyszínre kiszállította, aki botos embereket engedett be a gyűlésre, annak ellenére, hogy Andaházi-Kasnya képviselőtársam ezirányban figyelmeztette is s mint hatósági biztost, hogy botokkal a gyűléseken megjelenni nem szabad, aki feloszlatta a gyűlést ebben az algyői revolveres merényletben ennélfogva semmi, de semmi felelősségük nincs és majd én fellebbezzem meg ezt a véghatározatot (Simon András: Természetesen!) és majd akkor aztán kiderül az igazság, (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Ezt nem mondottam! — Derültség a jobboldalon.) En a belügyminiszter úr kívánságának megfelelően fogok eljárni, megfellebbezem ezt a határozatot s majd a belügyminiszter úr is valószínűleg hasonló megállapításokat fog tenni. En azonban a belügyminiszter úrhoz mégis egy kérdéssel fordulok, — mert hiszen így nem lehet mégsem Magyarországon közigazgatni és talán még sem lehet így vezetni a írendészetet — vájjon helyénvalónak tartja-e a belügyminiszter úr azt, hogy Csongrád vármegye főispánjának, Farkas Béla főispán úrnak (Mayer János: Egyike a legjobb főispánoknak!) egy külön különítménye van arra a célra, hogy Andaházi-Kasnya Béla képviselőtársam beszámolóit megzavarja? Helyénvalónak tartja-e a belügyminiszter úr azt, hogy a csendőrség szabálytalan és nem helyes tényállást nyújt a bírósághoz, (Dinich Ödön: A tényeknek meg nem felelő jelentést, hamis jelentést! — Simon András: Csakhogy ezt a sértett fél mondja!) amelynek alapján intézi el a bíróság ezt a merényletügyet. En nem tudom elképzelni, lehet, hogy nem vagyok ebből a világból való, de mégis csak úgy érzem, hogy a belügyminiszter úrnak itt trá kellene tennie a kezét ezekre a kérdésekre és ott Csongrádban rendet kellene teremtenie. A belügyminiszter úr válaszára csak ennyi megjegyzésem van. Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. Házat, méltóztatik-e a miniszter úr válaszát tudomásul venni, igen vagy nem 1 ? (Iqen!) A Ház a választ tudomásul veszi. Következik Hegymegi Kiss Pál képviselő úr interpellációja a miniszterelnök úrhoz. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék az interpelláció szövegét felolvasni. Petrovics György jegyző (olvassa): »Hajlandó-e a kormány az Andaházi-Kasnya Béla képviselő gyűléseinek tervszerű megzavarása miatt a vizsgálatokat megindítani és sürgősen eljárni?« Elnök: Az interpelláló képviselő urat illeti a szó. Hegymegi Kiss Pál: T. Ház! A másik interpellációt a főispán úr ügyében a miniszterelnök úrhoz kívántam intézni. Végtelen sajnálatomra a miniszterelnök úr a múlt alkalommal elfoglaltsága miatt interpellációmat elhalaszttatta velem, most pedig, amint tudom, külpolitikai okokból nem lehet jelen. így igen kérem az igen t. belügyminiszter urat, méltóztassék ennél az interpellációmnál jelen lenni, mert bizonyos tekintetben a főispán úr működése mégis a belügyminiszter úr hatáskörébe is tartozik. Mélyen t. Ház! Mint előbbi interpellációmban is említettem, súlyosan kifogásolom azt, hogyha Csongrád vármegyében egy ellenzéki népgyűlést tartanak, akkor a vármegye különböző részeiből, így Kistelekről, azután Szegedről és Csongrádról is megjelennek egyes emberek s bár ott a lakosság békésen akarja meghallgatni az ottani képviselőnek, AndaháziKasnya Bélának a beszámolóját, ezek elkezdenek zavarogni, közbekiáltanak, legtöbbször fenyegetődznek, éljeneznek másokat, megabcugol-
