Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 2^9 szagnak igen sok esetben nemcsak hogy új barátokat nem szereznek, hanem velünk szimpatizáló, irántunk érdeklődő, számottevő külföldieket riasztanak vissza attól, hogy hozzánk ellátogassanak. (Úgy van! Ügy van! bal felől.) Méltóztassanak ne ellenzéki felszólalásokat, hanem hivatalos irodák feljegyzéseit beszerezni arról, hogy Bécsben előkelő angol és amerikai utasok milyen kijelentéseket tesznek és milyen indokokkal tekintenek el attól, hogy Budapestre jöjjenek. Ez nemcsak financiális kérdés. Nekünk külön érdekünk van abban a tekintetben, hogy minél több számottevő külföldi látogasson el hozzánk. En tehát semmiképpen sem tudom a miniszter úrnak ez ügyben elfoglalt álláspontját magamévá tenni és szerintem elérkezett a legfőbb ideje annak, hogy ennek a kérdésnek elintézésébe végre az összes érdekeltek bevonásával egy értekezlet tartassék, hogy a magyar gazdasági élet szempontjából ez a haszontalan, ez a nem képviselhető közigazgatási, rendészeti csökevény végre megszűnjék és a magyar gazdasági élet javára végre érvényesüljön ezekben a rossz viszonyokban az a nagy, hatalmas erőforrás, amelyet egy megújuló magyar idegenforgalom jelent. (Helyeslés és taps a baloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Báró Urbán Gáspár! Br. Urbán Gáspár: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Magyar Pál képviselőtársam felszólalására reflektálva, legyen szabad .előadnom, hogy az interpellációkra adandó írásbeli válasz időpontját minden esetben — mint t. képviselőtársam megállapította — 24 órával előzőleg nemcsakhogy felolvassa a jegyző úr, hanem azt M is függesztik és így minden képviselő, aki interpellációjára választ vár, szerintem mindenkor idejében tudomást szerezhet a válaszról. Amennyire értesülve vagyok, az elnökség azon az állásponton van, hogy minden képviselő eo ipso jelen van és így minden közhírré tett jelentésről vagy kifüggesztett értesítésről minden képviselőnek eo ipso értesülnie is kell. (Magyar Pál: Külön bejöttem érdeklődni az elnöki hivatalba!) Az elnöki hivatalban is azt az információt kaptam, hogyha bárki, bármikor a felolvasást megelőzőleg bemegy oda avégből, hogy az interpellációra adott írásbeli választ elolvashassa, az elnöki iroda mindenkor készséggel áll rendelkezésére és csak kivételes eset volt az, amelyet képviselőtársam megemlíteni szíves volt, amikor csodálatosképpen erősen megkésve kapták kezeikhez az interpellációra adott választ. Altalánosságban azonban ez nem áll. Az a körülmény, hogy a külügyminiszter úr az interpellációra csak meglehetősen késve adott választ, talán azzal is indokolható volna, hogy legutóbb több látogatás volt a fővárosban (Magyar Pál: Azt nem is kifogásoltam!) és a miniszter úrnak igen sok dolgot kell magára vennie a miniszterelnök úr római utazásával kapcsolatban. Talán ezek a körülmények okozták azt, hogy az interpellációra adott válasz ennyire megkésett. Ami azonban általánosságban a vízumkényszer megszüntetését illeti, méltóztassanak meggyőződve lenni, hogy ez az egész párt, de meggyőződésem szerint maga a külügyminiszter úr is teljesen tisztában van ennek a kérdésnek igen nagy border ej ével. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Tisztában vagyunk azzal, hogy menynyire károsan és hátrányosan befolyásolja ez a magyar idegenforgalmat, de e tekintetben valahogyan úgy vélem, hogy Magyarországnak KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 1934 március 7-én, szerdán- 277 geográfiailag speciális helyzete van. Nem kételkedem azonban, hogy abban a pillanatban, mihelyt annak lehetősége megvan, a külügy.miniszter úr, a financiális indokoktói eltekintve, nem fog késlekedni a vízumkényszer megszüntetésével vagy legalább is azzal, hogy — ahogyan azt képviselőtársam említette — a nyári idényre, vagy arra az időre, amikor nagyobb idegenforgalom várható, a vízumdíjat mérsékelni fogja. Ezeket a bejelentéseket figyelembe véve, kérem, hogy az elnöki napirendi indítványt elfogadni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Szólásra következik? Patacsi Dénes jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Az utóbbi idők egyik legkínosabb szenzációjának kihatásáról kell a m. kir. kormányt értesítenem. Ezzel kapcsolatban legyen szabad az idő rövidsége folytán deklarációt felolvasnom a nemzeti szocialista mozgalom nevében. (Halljuk! Halljuk! — Olvassa): »A nemzeti szocialista mozgalom nagy megütközéssel fogadta azt a hírt, hogy Rómában aláírták az egyezményt, amely helyreállítja a diplomáciai összeköttetést Magyarország és Szovjet-Oroszország között. Egyes külföldi államokban a szovjetkövetségek szereplése bebizonyította, hogy gazdasági és diplomáciai tevékenységleple alatt a legalattomosabb bolsevistapropaganida folytatódik. Az nem lehet mentség, hogy a legtöbb állam, felvette a szovjettel a kapcsolatot, mivel ezek az államok nem részesültek a vörös rémuralom borzlalmaíiban. Nálunk nagyon felejtenek az emberek, nekünk azonban élénk emlékezetünkben élnek a dicstelen unalom véres stációi, a megkínzott és kivégzett magyarok százai: még; ma is halljuk a parlafmenti pincékből az agyonkínzottak halálhörgéseit. Szinte látjuk már, mint bújnak szemérmetlenül elő földalatti csatornákból a vörös patkányok és látjuk a leplezetlen örömet a jellegzetes kommunista arcokon, akik alig várják, hogy üdvözölhessék legfőbb patrónusukat, a moszkvai tovairist. De mi résen leszünk! Tiltakozunk a keresztény kultiíra és a krisztusi morálnak a nevében, hogy olyanokkal lépjen összeköttetésbe Szent István országa, kik megtagadnak Istent, nem ismernek hazát és lábbal tiporják a legszentebb emberi jogokat, A hazáért kiontott orosz és magyar vér kell, hogy felébressze a világ sorsát intézők lelkiismeretét, mert a gyilkosok akkor is gyilkosok, ha frakkban járnak és területenkívüliséget élveznek.« Ehhez nem akarok több kommentárt fűzni. Áttérek a másik témára, ez pedig egy szomorú földbirtokvásárlás, amely eklatáns példát mutat arról, hogy miként csúszik ki fajtánk lába alól a föld, miként vásárolnak földet a régi tulajdonosoktól egyesek, azoktól a tulajdonosoktól, akik évszázadon át ezt a földet keserves, verejtékes munkával művelték. A pálmonostori határban van egy 700 holdas birtok, amelynek tulajdonosa Kiss Kálmánné, született Szathmáry Hona. A 700 holdból 170 holdat megvett Beck János kistelki zsidó, gabonakereskedő. (Fábián Béla: Agyonlőtték a testvérét Oroszországban! Majd arról beszélek! Most hallom!) Az lényegtelen, kedves képviselőtársam ebből a szempontból, várja meg kérem, miről van szó. Ezen a 170 holdon Kerekes Ferenc főbérlő és hat albérlő gazdálkodik. Többek közt huszonkét és félholdon már 33 év óta Csikós Lajos, kilenc holdon 30 év óta Csikós Dezső, hat holdon 33 év óta Czibolya Ferenc, hat holdon 12 çv óta Kovács József, kilenc 41