Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

Az országgyűlés képviselőházának 2h tuk eddig a törvényhatóság életében, ha tisztviselőválasztásról, vagy olyan javaslat keres-ztülerőszakolásáról volt szó, amely a kormány érdekében feltétlenül szükséges volt, (Peyer Károly: Például, amikor a szovjetszerződésről volt szó!) vagy amikor például a t. örökös tagok, illetve dísztagok megválasztásáról volt szó. {Friedrich István: Soha még fel sem szólaltajk! Oda sem néztek!) Az volt az elgondolás az 1930. évi fővárosi törvényben, hogy ezek szakszerűségükkel és szaktudásukkal irányt mutassanak a törvényhatóság laikus tagjainak, hogy az örökös tagok fogják majd képviselni azt a stabilitást, (Peyer Károly: A jó modort!) amelynek •meg- kell lennie a törvényhatóságban. Hiszen ki vagyunk téve annak a lehetőségnek, hogy a> választópolgárok által választott tagok az egyik törvényhatóságból esetleg kimaradnak és teljesen új emberek kerülnek be, akik ott nem tudják, hogy hányadán vannak. Ezért van szükség az örökös tagokra a törvényhatósági bizottságban. Ezt a hatást azonban nem tapasztaltuk és én, aki egy időn keresztül tagja voltam Budapest székesfőváros, Debrecen és Hajdú vármegye törvényhatóságának, mindenütt csak azt láttam, hogy a választópolgárok által megválasztott törvényhatósági bizottsági tagok részt vettek a törvényhatóság életében, de azoknak a a működését, akiket korrektivumképpen, felvizezésképpen küldtek be a törvényhatóság életébe, semmiféle tekintetben nem láttuk. Ez természetes is. Hiszen látjuk a nagy különbséget, ha csak a főváros törvényhatóságában benn ülő választott bizottsági tagok működését összehasonlítjuk például az ebben a Képviselőházban helyet foglaló képviselőknek működésével. Látjuk, hogy azok. akiket a választópolgárok bíztak meg székesfővárosi törvényhatósági mandátummá]., akik mandátumukat titkos választás alapján, tehát a választópolgároktól kapták, még pedig olyan módon, hogy abba sem a főszolgabírónak, sem pedig a csendőrnek beleszólása nem volt, annak ellenére, hogy semmiféle díjazásban a törvényhatósági munkáért nem részesülnek, mégis ott ülnek a törvényhatósági bizottság közgyűlésén, részt vesznek a bizottsági üléseken és részt vesznek a főváros minden munkájában. (Büehler József: Van annyi munka, mint itt!) Ennek az az oka, hogy érzik a felelősséget a választókkal szemben, míg itt, ezen a halott Képviselőházon, azt látjuk, hogy ide a t. Képviselőház tagjainak tekintélyes részét nyílt választással nem a választók küldték, hanem a főszolgabírók, csendőrök és a belügyminiszteri apparátus. Elnök: A képviselő urat ezért a kijelentéséért kénytelen vagyok rendreutasítani. (Farkas István: Pedig iigy van!) Györki Imre: Ezért nem éreznek semmi közösséget a választópolgárokkal, nem érzik és nem tudják azt, hogy felelősséggel tartoznak azoknak, akik a mandátummal felruházták őket és azért néz ki __ a parlament úgy, ahogy most is látjuk és látjuk egyébként más fontos törvényjavaslat tárgyalásánál is. Azt én természetesnek találom, amit itt a túloldalról felszólalt képviselőtársaim részéről már tapasztaltam ennél a törvényjavaslatnál is, például Usetty Béla t. képviselőtársamnál is, aki tegnapi felszólalásával igyekezett megnyugtatni lelkiismeretét és kereste azokat az indokokat, amelyek mellett meg tudja szavazni ezt a törvényjavaslatot. Igaza volt a korábban felszólalt Rassay Károly és Lázár Miklós t. képviselőtársaimnak abban, hogy ugyanazok az urak, akik ma megszavazzák, akik most KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. 9. ülése 193% március 7-én, szerdán- 269 má,r odáig jutottak el, hogy megnyugtatják lelkiismeretüket a felszólalásig, hogy elfogadják a törvényjavaslatot, néhány héttel ezelőtt még lázongtak, mert féltek attól, hogy kiesnek a fővárosi hatalomból; most azonban már úgy látják, hogy az a kis kompromisszum, amelyet sikerült a belügyminiszter úrral megcsinálniuk, a törvényjavaslat rendelkezéseinek módosításával, mégis biztosítani. fogja az ő többségi hatalmukat azokkal a választási korrektívumokkal, amelyek a törvényjavaslatban vannak. Ezért megnyugtatták a maguk lelkiismeretét és most már egymásután jelentkeznek, és mondják el észrevételeiket a törvényjavaslat mellett. Tegnap bizonyos mértékben nyugalommal hallgattam Tabódy t. képviselőtársam felszólalását azok után a változtatások után, amelyeken keresztülment ez a törvényjavaslat, mert hiszen tudjuk, hogy az első elgondolás után bizonyos változáson ment keresztül a törvényjavaslat akkor, amikor Bethlen István szólt bele és tartotta lehetetlennek^ a törvényjavaslat egyes intézkedéseit; a második fázison átmentünk a bizottsági tárgyalások során, amikor hivatalból, előadói részről kaptunk egy csomó módosítást; majd a harmadik változáson akkor estünk át, amikor a belügyminiszter úr az egységespárti indítványozók néhány javaslatát elfogadta. Ha ezek után megnézzük ma a kezünk között lévő együttes bizottsági jelentést és elolvassuk a belügyminiszter úr törvényjavaslatának indokolását, akkor bizony az ember csodálkozik, hogy a kettő között olyan nagy ellentét van, amelyet az az ember, aki nem ismeri ezeket az apró fázisokat, megérteni egyáltalában nem tud. Ilyen körülmények között helyes volt, hogy végre megszólaltatta az egységespárt Tabódy t. képviselőtársamat, aki tegnap itt nem a törvényjavaslat szükségességét indokoló beszédét, hanem ellenkezőleg, főpolgármesteri expozéját mondotta el. (Farkas István: Jól néz ki akkor Budapest! — Malasits Géza: Szeigény Budapest!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Szegény Budapest! — Meskö Zoltán: Ha van egy huszár, akkor nem kell gyalogos!) Györki Imre: Mindaz, amit Tabódy itt elmondott, nem új nekünk, akik résztvettünk a fővétros életében, a főváros önkormányzatában, törvényhatóságában. Azokat a programmokat, azokat a megvalósítandó feladatokat, amelyeket tegnap üzemi, várospolitikai, gazdasági és pénzügyi tekintetben felsorolt, mind ismerjük, ezek a problémák mind felmerültek a törvényhatósági közgyűlés életében. Felteszem azonban a kérdést: miért nem valósította meg ezeket először az a párt, amelyhez t. képviselőtársam korábban tartozott, vagy miért nem intézkedik és miért nem jár el a belügyi kormányzatnál, hogy az ellenzéknek azok a javaslatai, amelyek bennfoglaltatnak most már az ő javaslatában, de amelyeket korábban Taibódy Tibor is leszavazott a főváros törvényhatóságában, ha későn is, de legalább megvalósuljanak a kormányzat intézkedéseivel. Ha azt láttuk volna, hogy nem a belügyminiszter úr akadályozza meg a fővárosnak azokat az intézkedéseit, amelyekben a törvényhatóság mint kezdeményező lépett fel, .. (vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Például?) Például a kislakásépítési akcióra vonat40 .