Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

266 Az országgyűlés képviselőházának i felől.) Minden törvény csak a végrehajtásnál ölt testet, akkor válik élő valósággá. A gyakorlati életben igen gyakran látunk jó törvényeket rosszul végrehajtva, és látunk hézagos és tökéletlen törvények mellett állampolgári jogokat és állampolgári helyzeteket kellőképpen biztosítva. Csak példának hozom fel, hogy milyen különbség lehet a legutóbbi törvényalkotások: a rokkant-törvény, a gazdavédelem, a nyugdíjtörvény végrehajtásánál. E téren kell az önkormányzatnak hivatása magaslatára emelkednie, erre kell nevelnie tisztviselőit és ha ezen a téren sikeres a működése, akkor az autonómia tökéletesen betöltötte a hivatását. Ezen a téren soha sem fogja a kormány az autonómiának a tevékenységét korlátozni, hanem alá fogja azt támasztani és működését minden tekintetben honorálni fogja. (Helyeslég és éljenzés jobbfelől.) Mindössze ennyit akartam, igen t. Képviselőház, a javaslat irányelveiről elmondani. lA javaslat részletkérdéseinek, illetőleg a tisztára adminisztratív kérdéseinek a fejtegetésébe én nem megyek bele. Megvallom őszintén, hogy én a főváros belső életét annyira nem ismerem, hogy ilyen kérdésekkel a szakszerűség szempontjából kifogástalanul meg tudjak birkózni. Mindenesetre olyanoknak tekintem ezeket az adminisztratív intézkedéseket, amelyek a vezérelvekből logikusan folynak és ilyenekül fogadom el azokat, fenntartván magamnak a jogot, hogy adott esetben a részletkérdések tárgyalásánál egyik vagy másik pontra még kitérhessek. (Helyeslés jobbfelől.) Ras say Károly igen t. képviselőtársam Ferrero művéből vett igen itatásos idézettel összehasonlítás céljából felidézte a római szenátus tekintélyének hanyatlásával megindult bomlási folyamatot, amely végeredményben a római birodalom bukására vezetett. Engedje meg igen t. képviselőtársam, hogy reflexióképpen erre az idézetre annak a meggyőződésemnek adjak kifejezést, hogy a magyar szenátusnak, ennek a törvényhozásnak a tekintélye akkor indulna bomlásnak, ha minden elavult tradíciókon felülemelkedve nem tudna a salus rei publicae követelményeinek eleget tenni. Ki akarok térni Petrovácz Gyula t. képviselőtársamnak arra a kijelentésére, hogy mi autonómiákat rombolunk itt le és ugyanakkor autonómiákat ígérünk a megszállott területek felé, (Petrovácz Gyula: így van szó szerint!) és nem talál bitéire a mi igéretünk, ha idebenn autoinómiaellenes hangok hallatszanak. Méltóztassék megengedni, igen t. képviselőtársam, de én azt mondom, hogy ez a kijelentése nem volt szerenesés. (Gáspárdy Elemér: De nem ám!) Azt kell következtetnem, hogy igen t. képviselőtársam vagy nagyon elfogult a kormánynyal szemen, vagy pedig kevéssé ismeri a megszállott területek lakosságának helyzetét. (Petrovácz Gyula: Ott autonómiát ígérünk!) Igen t. képviselő úr, méltóztassék elhinni • nekem, hogyha a megszállott területek lakossága csak egy kicsiny töredékével rendelkeznék azoknak a szabadságjogoknak, annak az autonómiának, amelynek mi birtokában vagyunk, az a lakosság igen boldog és igen megnyugodott lenne. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Igen t. képviselőtársam, meg vagyok róla győződve, hogyha egy béttel később méltóztatott volna beszélni, ezt a kijelentést nem méltóztatott volna megtenni, mert egy hét múlva méltóztatott volna a lapokban olvasni, hogy a kolozsvári *49. ülése 1934 március 7-én, szerdántörvényszék Krenner Miklós igen jeles erdélyi publicistát, aki Spectator néven szokott y

írni, a régi erdélyi autonómia feltámasztásáról írt cikke miatt egyhónapi börtönre ítélte és az újságírástól három évre eltiltotta és ugyanazon a napon a nagyváradi törvényszék Hegedűs Nándor jeles nagyváradi újságírót és volt képviselőt — ha jól emlékszem — 15 napi börtönre és 50.000 lei pénzbüntetésre ítélte hasonló cikk írása miatt. ( Petrovácz Gyula: Majd megmagyarázom személyes kérdésben ! — Friedrich István: Ne zavarják a szónokot!) A megszállott területek lakossága — sajnos — más szeleket látott, annak a lakosságnak a mi szabadságjogaink, a mi autonómiánk, a mi jogrendünk földi mennyországot jelentenének. (Ügy van! Ügy van! Taps a jobboldalon.) Foglalkoznom kell még Eckhardt képviselő úr tegnapi beszédéinek két passzusával. A székesfőváros által szociális téren folytatott munkásságról és redményekről elismeréssel emlékezve meg, azt mondja Eckhardt t. képviselőtársam (olvassa): »Ha azzal a mostoha lélekkel kezelték volna itt ezeket a kérdéseket, mint a vidéki adminisztráció és a magyar állam teszi, itt is ágyúkra és katonaságra lett volna szükség, hogy rendet és békét tartson fenn.« A továbbiakban azt mondja a képviselő úr (olvassa): »Micsoda helyzet az, amikor a nyomorúság, a pusztulás osak akkor jluit alamizsnához, ha egységespárti igazolvánnyal rendelkezik?« Igen t. képviselőtársamnak, mint pártvezérnek és mint vidéki képviselőnek nagyon jól kell ismernie a vidéki autonómiák siralmas anyagi helyzetét. Az állam hasonló helyzetéről az igen ï

% képviselő úr beszélt itt tegnap, azt tehát szintén nagyon jól ismeri, de tudnia kell az igen t. képviselő úrnak azt is, hogy úgy az állam, mint a vidéki autonómiák, e nyomorult anyagi helyzetük dacára, úgy a múlt évben, mint az idén, anyagi erejükön jóval túlmenő áldozatokat hoztak, hogy részint szükségmunkák nyújtásával, részint pedig népkonyhák fentartásával enyhítsenek a helyzeten. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ilyen körülmények között méltóztassanak megengedni nem tartom méltányosnak azt, ha ebből a szempontból támadásnak van kitéve akár az államhatalom, akár az autonómiáik és ha ezért az igazán elismerésreméltó szociális tevékenységükért ilyen módon megvádoltatnak. Azt nem tudom, hogy honnan merítette az igen t. képviselő úr azt az adatot, hogy segítséget csak egységespárti igazolvánnyal kaphatnak az arra rászorulók. Én nem nyilatkozhatom más törvényhatóságok nevében, de saját vármegyém részéről ezt a beállítást a leghatározottabban visszautasítom. (Helyeslés jobbfelől. — Zaj a baloldalon.) Igen t. Képviselőház! Nem kívánok többet ezzel a kérdéssel foglalkozni. Két idézettel fejezem be beszédemet s mindkettőt azokhoz intézem, akik az úgyszólván a korlátlan autonómia fenntartásáért harcolnak és az állami beavatko zás mértékét perhorreszkálják. Az egyik idézetem a budapesti egyetem volt tudós profeszszorától és jeles politikustól, Kautz Gyulától származik és a következőképpen szól (olvassa): >;Az államhatalom mindarra tartozik kiterjesz kedni s mindazt hatáskörébe vonni, ami a nemzetben az egységeszme realizációjához okvetlenül megkívántatik és a népéletösszeség egységes és szakadatlan továbbfejlesztésére szükséges.« A másik idézetet hazánk története egy kimagasló alakjának, Szalay Lászlónak, a