Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-249

262 Az országgyűlés képviselőházának ; T- Ház! Teljes meggyőződéssel állítom, hogy a helyi feladatok intézésére az önkor­mányzatnál hivatottabb és tökéletesebb szer­vet beállítani nem lehetne. De azon meggyőző­déseimnek is kifejezést kell adnom, hogy az autonómia nem lehet öncél, mert közéletünknek célja csak egy lehet: az állami cél, amelynek az autonómia csak egy szerve, egy célszerűségi eszköze, (ügy van! a jobboldalon!) És amikor a főváros önkormányzatának, adminisztrációjá­nak a megváltoztatására, illetőleg módosítá­sára irányuló törvényjavaslatot tárgyaljuk, sze" rény véleményem szerint ebből a szempontból kell kiindulnunk. Az elmondottakat azért kívántam előrebo­csátani, hogy ezzel mintegy dokumentáljam és plauzibilissé tegyem álláspontomat, amelyet abban fejezek ki, hogy én ezzel a törvényjavas­lattal a székesfőváros autonómiáját megsértve, de legalább is olyan mértékben megsértve, mint azt az ellenzéki oldalról állítják, nem lá­tom. De az ellenzéki álláspont még ezen is túl­megy. Hallottunk olyan felszólalásokat, hogy a kormány ezzel a törvényjavaslattal egyenesen diktatúrára törekszik. Szerénytelenség lenne tőlem, ha én akarnám az igen t. kormányt ilyen váddal szemben megvédeni. De kötelességem ezzel a kérdéssel foglalkozni, különösen azzal kapcsolatban, hogy az itt elhangzott egyes fel­szólalásokban, de a sajtóközleményekben is egy fogalomzavar uralkodik, amely összezavarja a centralizációt a diktatúra kérdésével. T. Ház! lA centralizáció és a decentralizá­ció fogalma tudvalevőleg ott határolódik el egymástól, hogy az államhatalom a maga min­denekfelett tálló absizolut hatalmából (mennyit enged át az önkormányzatoknak. így felfogva s ebből a szempontból nézve a kérdést, be kell ismerni, hogy ez ,a törvényjavaslat centralizá­ciós irányú. Ezt tagadni nem lehet, de a ma­gam véleménye az, — és itt nem egyedül a sa­ját szerény véleményemből indulok ki, hanem autoritások véleménye alapján is állok — hogy ezt az irányt helyeselni tudom. (Helyes­lés a jobboldalon.) Az állami élet fejlődése egyenesen invol­válja a centralizációt, sőt tovább anegyek: bi­zonyos mérvű centralizáció nélkül fejlett ál­lami életet elképzelni sem tudok. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy a közigazgatásnak — és itt első helyen a főváros közigazgatására célzok — a háború befejezése utáni időkhöz viszo­nyítva is mit fejlődtek a feladatai, mi mosta tevékenységi köre, arról igazán nem volna helytálló az igen t. Képviselőház előtt fejtege­tésbe bocsátkoznom, valamint azt sem kell itt magyaráznom, hogy maga az állami élet mi­lyen feladatok előtt, milyen kritikus helyzet előtt áll. Egy bizonyos: nagy, országos és nemzeti érdek 'kellő érvényrejutása sem kép­zelhető el bizonyosfokú centralizáció nélkül annál kevésbbé, minél többféle közéleti meg­nyilvánulásról van szó és minél többféle^ az állami élettel ellentétben álló vagy ellentétbe jöhető helyiérdekekkel kell számolni. Minden világvárosban, amelynek sajátszerűsége alól komponenseinek hasonlósága folytán Budapest székesfőváros som lehet kivétel, igen tekinté­lyen energiákat tartalmazó centrifugális erők működnek, amelyekkel szemben az állami és nemzeti érdekek védelmére elő kell lépnie az államhatalomnak a maga szabályozó, egyen­súlyozó, centripetális irányt szabó erejével. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy ezt a feladatát tel­jesíthesse, ennek legeslegelső kelléke az állam­igazgatás egysége, az önkormányzati korpoirá­9. ülése 19 SU március 7-én, szerdán­cióknak egymás között, valamint az állammal szemben való viszonyukban szükséges harmó­nia megteremtése, A centralizációnak ilyen egyensúlyozó mű­ködtetése természetszerűen nem jelenti még az önkormányzati jogok abszorbeálását, még ke­vésbé jelenti azok végleges megszűnését, de legkevésbé jelent utat a diktatúrához. (Ügy van! jobbfelől.) A centralizáció az állami evo­lúció fejlődéséből á?ll elő, a diktatúra pedig forradalmi termék, vagy pedig forradalmi prevenció és rendkívüli adott helyzetekben áll­hat elő, amilyenekkel, hála Istennek, Magyar­országon még számolni nem kell. (ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) A centralizációról szólva természetes, hogy ennek csak olyan mérvűnek szabad lennie, hogy egyensúlyozó feladata megnyilvánulhas­son és legalábbis a mi állami és nemzeti éle­tünkben az Önkormányzat jogát átütni nem szabad. Etekintetben szerény véleményem sze­rint az előttünk fekvő törvényjavaslat az aurea mediocritas útján halad. Én multamnál fogva is igaz híve vagyok az önkormányzat­nak és teljes mértékben osztozom Rassay Ká­roly igen t. képviselőtársamnak ama rendkí­vüli pregnáns megállapításában, hogy a ma­gyar államalkotó géniusz legtökéletesebb meg­nyilvánulása volt az önkormányzat kiterme­lése, amelynek történelmi fejlődését ő olyan szépen vezette le. De e véleményem és meggyőződésem mel­lett sem tudok a mai állami életben olyan ön­kormányzatot elképzelni, amely túlzott füg­getlenségével megközelítené a tartományi ön­kormányzat fogalmát és miniatűr alakja lenne az államnak. (Ügy van! Ügy van! a jobb­oldalon.) Visszatérve a történelmi fejlődés említé­sére, önként adódik az összehasonlítás szűk ségessége az 1840-es, 1870­es és 1880-as évek és a mai idők, tehát olyan korszakoknak közálla­potai és jogviszonyai között, amely korszakok az önkormányzati jogok kodifikálása tekinte­tében mérföldjelzők voltak. Nem hiszem, hogy az ilyen összehasonlítás után, amelyet előttem felszólalt t. képviselőtársaim már levezettek, volna valaki, aki meggyőződésből állítaná, hogy a korábbi idők széles önkormányzati jo­gát biztosító törvények a mai állam jogrend­szerébe beilleszthetők volnának. Vázsonyi Já­nos igen t. képviselőtársam a fővárosi törvény­javaslatban német, olasz, osztrák.^ sőt román és szovjet impulzusokat keresett és vélt felta­lálni. Az én igen t. képviselőtársam által rész­letezett okfejtés után sem / tudnék ebben a tör­vényjavaslatban semmiféle idegen behatást felfedezni, de igenis, megtalálom benne a ma­gyar fejlődési folyamatnak jogfolytonosságát, amely az azt jellemző konzervatívizmussal az állami beavatkozás mértékének csak a szükség­szerűségig terjedő óvatos alkalmazásában nyil­vánul meg és megtalálok benne egy szép, ta­lán érzelminek nevezhető motívumot, a ma­gyar főváros féltését és minden eshetőséggel szemben való megvédésének szándékát. Nem hiszem, hogy volna az igen t. Ház tag­jai közt olyan képviselő, aki magában ne tudna elképzelni egy olyan változást, egy olyan eshe­tőséget, amellyel szemben a főváros vezetésé­nek minden időkre való biztosítását szükséges­nek ne találná. Célzok ezzel a kijelentéssel a törvényjavaslatnak egy pontjára, amely a pol­gármesteri és az alpolgármesteri állások vá­lasztás útján történt betöltésének megerősíté­sére vonatkozik. Egy pillanatra sem szabad en-

Next

/
Thumbnails
Contents