Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

258 Az országgyűlés képviselőházának senki agráriusnak véleményét nem kérdezte meg. {Ügy van! balfelől. — Farkasfalvi Farkas Géza: Most már láthatja, hogy mi van!) Jobb lett ez a, javaslat azáltal, hogy Kozma Jenő és Wolff Károly igen t. képviselőtársaimat meg sem kérdezték ebben a vonatkozásban? (Gál Jenő: A főpolgármester is az újságból tudta meg!) Sőt tovább megyek. Egy rendkívül súlyos tényt kell itt kifogás tárgyává tennem, egy tényt, amelyről az egységespárt értekezletén Payr Hugó képviselőtársam számolt be és amelyet ő tett szóvá. A miniszterelnök úr Payr képviselőtársam kijelentései szerint kifejezetten ígéretet tett decemberben, hogy semmiféle autonómiaellenes, vagy a közr gyűlést feloszlató, vagy felfüggesztő tervezetet, vagy javaslatot a kormány nem terjeszt elő. Az ígéret történt decemberben és januárban már itt volt ez a puccsszerűen előkészíteti javaslat. (Homonnay Tivadar: Ezen csodálkozunk? Hát mJi volt a nyugdíjkérdésben? Azon csodálkoznánk, ha a 95 pontból egyet is idehoznának! — Farkasl'alvi Farkas Géza: A 95 pontból imi lett megtartva? -• Homonnay Tivadar: Az ellenkezőn csodálkoznánk!) Előfordulhat, hogy felelős tényező kénytelen revízió alá venni véleményét. (Homonnay Tivadar: Miért nem védi a miniszterelnök úr ezt a jaivas'atot? Védje ő!) elő fordulhat, hogy nem képes valamely ígéretét megtartani, mert ez fizikailag lehetetlenné tétetik. De ilyen esetekben a felelős kormánytényező a nagy nyilvánosság előtt köteles megindokolni ezt a fel-, fogását és véleményét. (Ügy vén! Ügy van! hälfe tnL) Kekünk, az ellenzéknek éppen olyan érdekünk vigyázni a miniszterelnök úr szavadnak száz százalékos fedezetére, mint bárkinek odaát a túloldalon. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) A magyar miniszterelnök szavának százszázalékos igazságnak kell lennie. SenMnek sem szabad kételyeket táplálnia ebben a tekintetben. Nemrég volt alkalmam Angliában egy komoly politikai tényező véleményét hallani Mussoliniról, amikor azt mondotta: Olaszország az a partner, akivel bármely nemzet, vagy állam szívesen vállalhat közösséget, szívesen szerződhetik, mert Mussolini több, mint tízéves miniszterelnöksége alatt sohasem szegte meg adott szavát. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ebben a tekintetben nekünk, akiknek a főváros kérdéséhez semmi közünk sincs, komoly kifogást kell emelnünk az ilyen eljárás ellen, mert a magyar miniszterelnöknek minden körülmények között állnia kell kijelentéseit (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és elvárjk a miniszterelnök úrtól, hogy ebben a tekintetben megnyugtató felvilágosítással fog szolgálni a Háznak. (Homonnay Tivadar: Illetőleg revízió alá veszi álláspontját! — Farkasfalvi Farkas Géza: Eggyel több revízió, mit tesz az!) r Amint mondottam, a diktatúra vádja ma már nem áll meg. Nem áll meg elsősorban azért, mert ezt a törekvést nem koronázta siker. De ezekkel a folyton és folyton megújuló újabb és újabb hasonló jelenségekkel szemben nekünk kötelességünk álláspontunkat világosan leszögeznii (ügy van! Úgy van! balfelől.) En meg tudóan érteni, hogy egy ambiciózus ember Mussolini vagy Hitler példáját látva maga előtt, hasonló babérokra vágyik, {Ügy van! Ügy van! balfelől) de ezekben a kérdésekben inam az egyéni ambició, hanem a nemzet közérdeke a mérvadó. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) 2 4.8. ülése 193 U március 6-án, kedden. Van-e szükség Magyarországnak diktatúrára? Azt kérdezem bárkitől, akinek gondját tényleg ennek az országnak sorsa és nem más képezi, miféle körülmény tenne szükségessé vagy megindokolhatóvá itt Magyarországon bármiféle diktatúrát? Elismerem, voltak esetek a külföldön, pl. Olaszországiban, ahol már 2000 kommunista községi és városi tanács működött, volt eset talán Németországban is, ahol 6 millió kommunista szavazat gyülekezett össze egyetlenegy elnökválasztáson. Volt idő itthon Magyarországon is, 1919 augusztusában, amikor a rendkívüli intézkedéseket a rendkívüli helyzet indokoltakká tette. Mert nyilvánvíaió, hogy azokkal szemben, akik nyíltan hirdetik, hogy a törvényt magukra kötelezőnek nem ismerik el, azokkal szemben, akik: az osztáfyharoon túlmenő proletárdiüktíaitúra, vagy társadalmi és politikai felforgatás fegyveres eszközeivel is hajlandók egy tévtanért (belytállani, nemcsak megengedett, hanem szükséges és kötelező is (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a törvénynek és a törvényen túl minden más fegyveres eszköznek is az igénybevétele. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés balfelől.) De mi átestünk ezen a .szomorú és szerencsétlen perióduson 1919-ben. Azok az országok, amelyek az 1930-as években esnek át a történelmi fejlődésnek ugyanezen a gyászos szakán, azok az országok példaként előttünk semmi körülmények között sem szerepelhetnek. Nem gáncsként mondom, hanem büszkeséggel említem meg: mi már átestünk 1919-ben ugyanezekben a szomorú eseményeken. Hát csak nem fogunk egy sokkal nívósabb, a nemzet és a magyar politikai értelem szempontjából sokkal különb helyzetből önként degradálódni inferioris politikai helyzetbe? (Ügy van! Ügy van! Taps a baloldalon.) Amit a Führerekről, a Führer-rendszerről, a vezérkedésről hallok és látok, a zászlóktól kezdve mindenféle meggondolatlan nyilatkozatokig, arra csak ezt mondom: ennek a nemzetnem 1920 óta megvan *a maga vezére; csak egy vezér van, több vezér nincs és ne is legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a vezérség kérdésében is stabilitás legyen és azt senki megingatni, senki parallel vezérségeket, pót- vagy alvezérségeket kreálni ebben az országban ne piróbáljon. Nem olyan a helyzet itt köröskörül, nem olyan a helyzet Ausztriában, nem olyan a helyzet Európában, hogy nálunk a politikai stabilitást, amely kizárólag Horthy Miklós köztiszteletben álló személyéhez kapcsolódik, (Elénk helyeslés és taps.) szabad volna bármiféle pótvagy parallel vezérkedések útján meggyengíteni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Büszke vagyok arra, hogy Gömbös Gyula képviselőtársainmal és miniszterelnök úrral együtt 1919-ben mi voltunk a legelső zászlóhordozói annak az új értelmezésű nemzeti politikának, amely a nemzeti gondolatot nem a plutokrácia kiszolgálásában, hanem a szociális igazságok megvalósításában kereste. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Sajnos, a magyar politikai élet visszakanyarodott arról az útról a XIX, századbeli liberális-kapitalizmus vizeire, visszakanyarodott arra az útra, amely a plutokrácia szemérmetlen uralmát jelenti. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Ez a szemérmetlen plutokrata-uralom természetszerűen vonja maga után a másik oldalon a marxistairányzatoknak is a felszínre kerekedését, mert a plutokráciával szemben az osztályharc jegyé-