Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

258 Az országgyűlés képviselőházának senki agráriusnak véleményét nem kérdezte meg. {Ügy van! balfelől. — Farkasfalvi Far­kas Géza: Most már láthatja, hogy mi van!) Jobb lett ez a, javaslat azáltal, hogy Kozma Jenő és Wolff Károly igen t. képviselőtársai­mat meg sem kérdezték ebben a vonatkozás­ban? (Gál Jenő: A főpolgármester is az újság­ból tudta meg!) Sőt tovább megyek. Egy rend­kívül súlyos tényt kell itt kifogás tárgyává tennem, egy tényt, amelyről az egységespárt értekezletén Payr Hugó képviselőtársam szá­molt be és amelyet ő tett szóvá. A miniszter­elnök úr Payr képviselőtársam kijelentései szerint kifejezetten ígéretet tett decemberben, hogy semmiféle autonómiaellenes, vagy a közr gyűlést feloszlató, vagy felfüggesztő terveze­tet, vagy javaslatot a kormány nem terjeszt elő. Az ígéret történt decemberben és januárban már itt volt ez a puccsszerűen előkészíteti ja­vaslat. (Homonnay Tivadar: Ezen csodálko­zunk? Hát mJi volt a nyugdíjkérdésben? Azon csodálkoznánk, ha a 95 pontból egyet is idehoz­nának! — Farkasl'alvi Farkas Géza: A 95 pont­ból imi lett megtartva? -• Homonnay Tivadar: Az ellenkezőn csodálkoznánk!) Előfordulhat, hogy felelős tényező kényte­len revízió alá venni véleményét. (Homonnay Tivadar: Miért nem védi a miniszterelnök úr ezt a jaivas'atot? Védje ő!) elő fordulhat, hogy nem képes valamely ígéretét megtartani, mert ez fizikailag lehetetlenné tétetik. De ilyen ese­tekben a felelős kormánytényező a nagy nyil­vánosság előtt köteles megindokolni ezt a fel-, fogását és véleményét. (Ügy vén! Ügy van! häl­fe tnL) Kekünk, az ellenzéknek éppen olyan ér­dekünk vigyázni a miniszterelnök úr szavad­nak száz százalékos fedezetére, mint bárkinek odaát a túloldalon. (Úgy van! Ügy van! bal­felől.) A magyar miniszterelnök szavának száz­százalékos igazságnak kell lennie. SenMnek sem szabad kételyeket táplálnia ebben a tekin­tetben. Nemrég volt alkalmam Angliában egy ko­moly politikai tényező véleményét hallani Mussoliniról, amikor azt mondotta: Olasz­ország az a partner, akivel bármely nemzet, vagy állam szívesen vállalhat közösséget, szí­vesen szerződhetik, mert Mussolini több, mint tízéves miniszterelnöksége alatt sohasem szegte meg adott szavát. (Úgy van! Ügy van! bal­felől.) Ebben a tekintetben nekünk, akiknek a fő­város kérdéséhez semmi közünk sincs, komoly kifogást kell emelnünk az ilyen eljárás ellen, mert a magyar miniszterelnöknek minden kö­rülmények között állnia kell kijelentéseit (Ügy van! Ügy van! balfelől.) és elvárjk a minisz­terelnök úrtól, hogy ebben a tekintetben meg­nyugtató felvilágosítással fog szolgálni a Ház­nak. (Homonnay Tivadar: Illetőleg revízió alá veszi álláspontját! — Farkasfalvi Farkas Géza: Eggyel több revízió, mit tesz az!) r Amint mondottam, a diktatúra vádja ma már nem áll meg. Nem áll meg elsősorban azért, mert ezt a törekvést nem koronázta siker. De ezekkel a folyton és folyton megújuló újabb és újabb hasonló jelenségekkel szemben nekünk kötelességünk álláspontunkat világosan leszö­geznii (ügy van! Úgy van! balfelől.) En meg tudóan érteni, hogy egy ambiciózus ember Mus­solini vagy Hitler példáját látva maga előtt, hasonló babérokra vágyik, {Ügy van! Ügy van! balfelől) de ezekben a kérdésekben inam az egyéni ambició, hanem a nemzet közérdeke a mérvadó. (Ügy van! Ügy van! Taps balfelől.) 2 4.8. ülése 193 U március 6-án, kedden. Van-e szükség Magyarországnak diktatú­rára? Azt kérdezem bárkitől, akinek gondját tényleg ennek az országnak sorsa és nem más képezi, miféle körülmény tenne szükségessé vagy megindokolhatóvá itt Magyarországon bármiféle diktatúrát? Elismerem, voltak ese­tek a külföldön, pl. Olaszországiban, ahol már 2000 kommunista községi és városi tanács mű­ködött, volt eset talán Németországban is, ahol 6 millió kommunista szavazat gyülekezett össze egyetlenegy elnökválasztáson. Volt idő itthon Magyarországon is, 1919 augusztusában, ami­kor a rendkívüli intézkedéseket a rendkívüli helyzet indokoltakká tette. Mert nyilvánvíaió, hogy azokkal szemben, akik nyíltan hirdetik, hogy a törvényt magukra kötelezőnek nem is­merik el, azokkal szemben, akik: az osztáfyhar­oon túlmenő proletárdiüktíaitúra, vagy társa­dalmi és politikai felforgatás fegyveres esz­közeivel is hajlandók egy tévtanért (belyt­állani, nemcsak megengedett, hanem szükséges és kötelező is (Ügy van! Ügy van! balfelől.) a törvénynek és a törvényen túl minden más fegyveres eszköznek is az igénybevétele. (Ügy van! Ügy van! Helyeslés balfelől.) De mi át­estünk ezen a .szomorú és szerencsétlen perió­duson 1919-ben. Azok az országok, amelyek az 1930-as években esnek át a történelmi fejlődés­nek ugyanezen a gyászos szakán, azok az or­szágok példaként előttünk semmi körülmények között sem szerepelhetnek. Nem gáncsként mondom, hanem büszkeséggel említem meg: mi már átestünk 1919-ben ugyanezekben a szo­morú eseményeken. Hát csak nem fogunk egy sokkal nívósabb, a nemzet és a magyar politi­kai értelem szempontjából sokkal különb hely­zetből önként degradálódni inferioris politikai helyzetbe? (Ügy van! Ügy van! Taps a bal­oldalon.) Amit a Führerekről, a Führer-rendszerről, a vezérkedésről hallok és látok, a zászlóktól kezdve mindenféle meggondolatlan nyilatkoza­tokig, arra csak ezt mondom: ennek a nemzet­nem 1920 óta megvan *a maga vezére; csak egy vezér van, több vezér nincs és ne is legyen. (Élénk helyeslés a baloldalon.) Nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy a vezérség kérdésé­ben is stabilitás legyen és azt senki megingatni, senki parallel vezérségeket, pót- vagy alvezér­ségeket kreálni ebben az országban ne piróbál­jon. Nem olyan a helyzet itt köröskörül, nem olyan a helyzet Ausztriában, nem olyan a hely­zet Európában, hogy nálunk a politikai stabi­litást, amely kizárólag Horthy Miklós köztisz­teletben álló személyéhez kapcsolódik, (Elénk helyeslés és taps.) szabad volna bármiféle pót­vagy parallel vezérkedések útján meggyengí­teni. (Élénk helyeslés és taps a baloldalon.) Büszke vagyok arra, hogy Gömbös Gyula képviselőtársainmal és miniszterelnök úrral együtt 1919-ben mi voltunk a legelső zászló­hordozói annak az új értelmezésű nemzeti politikának, amely a nemzeti gondolatot nem a plutokrácia kiszolgálásában, hanem a szociá­lis igazságok megvalósításában kereste. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Sajnos, a magyar po­litikai élet visszakanyarodott arról az útról a XIX, századbeli liberális-kapitalizmus vizeire, visszakanyarodott arra az útra, amely a plu­tokrácia szemérmetlen uralmát jelenti. (Ügy van! Ügy van! — Taps a baloldalon.) Ez a sze­mérmetlen plutokrata-uralom természetszerűen vonja maga után a másik oldalon a marxista­irányzatoknak is a felszínre kerekedését, mert a plutokráciával szemben az osztályharc jegyé-

Next

/
Thumbnails
Contents