Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

254 Az országgyűlés képviselőházának gijlag pusztuló és romló korszakban a nemzeti politikát megerősíteni. (Úgy van! Ügy van! balfelől.) Ezt a rendszert nem támadni, hanem konzerválni kötelessége minden tisztességes magyar embernek. (Ügy van! Úgy van! Taps a baloldalon.) A magy politika mellett az'eretném azt is szóvátenni, hogy pénzügyi és gazdasági téren lényegileg, nagy vonalakban miit tudott ez a fővárosi vezetés az ország fővárosa számára biztosítani. Azt látom, hogy egy anyagilag leromlott, kifosztott, forradalmaik, idegen megszállás által tönkretett fővárosból tiszta, rendezett, modern, minden külföldi által is elismerten sízépen vezetett világvárost tudott produkálni ez a budapesti nép és ennek a vezetősége. (Ügy van! Úgy van!) Ugyanezen idő alatt, amíg az állam mérhetetlenül eladósodott, a főváros eladósodása megközelítőleg sem volt olyan tempójú, mint az államé. Tovább megyek: egészen hihetetlen mértékben tudott ez a főváros új vagyont szerezni és gyűjteni ennek a sokat gáncsolt és korholt adminisztrációnak a vezetése alatt. (Homonnay Tivadar: Egymilliárd tizenkilenc milliót!) Komoly és nagy vagyont gyűjtött ez a főváros, amellyel szemben eladósodásának mértéke sokkal csekélyebb, nuimt az államé, (Farkas Gyula: Az természetes!) s a főváros hitelképessége jelentékenyen jobb, mint a magyar államé. (Ügy van! a baloldalon.) És kérdezem: ha már politikai tekintetek nem feszélyezték a kormányt és a korttnánysajtót, legalább a székesfőváros külföldi hitelének megóvása érdekében szabad volt-e olyan kritikát gyakorolni e felett a vezetés felett, mint amilyet hivatalos oldalról a fővárossal szemben botorul megengedtek maguknak? (Farkas Gyula; Csakhogy a főváros nem érezte az agrárválságot! —• Zaj és ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Peyer Károly: Tizenhárommilliót fizet rá a bolettára! És mit fizet rá a tejre? — Farkas Gyula: Űgylátszik, az agrárválság nem fáj! — Homonnay Tivadar közbeszól. — Farkas Gyula: Mi lelte? — Homonnay Tivadar: Vicceket csak Tabódy beszéde alatt hallottunk! — Zaj-) Elnök: Homonnay képviselő urat kérem, maradjon csendben! Eckhardt Tibor: Utalnom kell, last not least, arra az érdemére is a fővárosnak, amelyet szociális téren, a szociális megértés tekintetében a főváros vezetősége sokkal különbül teljesített, mint a magyar állam. A magyar nyomorúságnak igen jelentékeny része gyülekezik itt Budapesten. Az elpusztuló fiatalság idetódul, & munkanélküliek, a betegek, a kórházi ápolásra szorulók mind-mind idejönnek, a magyar élet fizikai, lelki és erkölcsi elesettjei itt keresnek menedéket. (Peyer Károly: Még Pest megyének sincs kórháza!) A székesfőváros ennek a munkának a teljesítése tekintetében szintén valamennyiünk háláját érdemelte ki, (Ügy van! a baloldalon.) mert ha azzal a mostoha lélekkel kezelné ezeket, akkor itt is ágyúkra és katonaságra volna szükség azért, hogy rendben,^ békében tartsák ennek az országnak és fővárosnak elesett népét. (Gál Jenő : így néz ki a bűnös Budapest, meg lehet tanulni!) Méltóztassék megengedni, hogy ezeknek az eredményeknek teljes elismerése mellett most már ugyanilyen őszinteséggel rámutassak azokra a hiányokra is, amelyeket a székesfőváros vezetésében tapasztalataim alapján megállapíthatok. (Halljuk! Halljuk! a balolda2 US. ülése 193

h március 6-án, kedden. Ion.) Mindenekelőtt én nem most, hanem még annakidején, amikor a keresztény községi párt intézőbizottságában részt vehettem, kifogásoltam, hogy a székesfővárosban nem alakult ki azonnal egy szilárd kormányzati többség, amely teljes felelősség mellett vállalta volna r a kormányzással járó összes felelősségeket és ezzel szemben nem alakult ki az a világos és hatáj rozott ellenzék, amely a bírálat nem kevésbbé fontos és tiszteletreméltó szerepét töltötte volna be a városházán. Hosszú időn keresztül az volt majdnem a gyakorlat, hogy ad hoc komromiszszumok és ad hoc megbeszélések során nyertek adminisztratív kérdések elintézést. Amennyire helyes, hogy lényeges politikai kérdésekben bizonyos konszenzus elérésére törekedjünk, anynyira káros és hibás adminisztratív kérdéseket, majdnem azt kell mondanom, kompenzációs alapon intézni. (Ügy van! a báloldalon.) T. Ház! A főváros vezetésének minden hátránya, baja és betegsége efoből a Rendszeriből származott, de itt az igazság kedvéért le kell szegeznem, hogy ia székesfővárosira ezt a rendszert felülről erőszakolták reá. Mert sohasem lehetett annakidején pl. Eipka főpolgármester urat rávenni arra, — ós nem valószínű, hogy a főpolgármester úr a belügyi kormányzat akarata ellenére járt volna el ebben a tekintetben — hogy fix, határozott koalíciós kormányzásra vállalkozzék és mint többség vállalja a kormányzásért ia felelősséget és állja a kritikát, amelyet az ellenzék részéről természetszerűen kapnia kell. Ez az oka anmak, hogy ä székesfőváros vezetésében nem érvényesült olyan mértékben a fontos és szükséges bírálat és politikai ellenőrzés, mint lalhogyan az talán kívánatos lett volna. Ez a helyzet szülte azt a látszatot, amelyet kifelé az országban számosan kifogásoltak, hogy a fővárosiban tulaj donkép pen a pártok osztozkodnak a konc felett. Azt kell mondanom tehát ebben a helyzetben, hogy itt tényleg történt hiba, ennek a hibának a felhánytorgatására (azonban mindenki jogosult, csak az a kormányzat nem, amely maga idézte elő és parancsolta rá állandóan a főváros vezetőségére ezt a politikai -- azt mondhatnám — Kuhhandelt. T. Ház! Hozzá kell tennem, még azt is, hogy a bírálat szükségességét nekünk, igenis, jogunk van követelni, a kellő bírálat hiányát jogunk van kifogásolni, de ugyanaz a kormányzat, amely másfél éven keresztül már annyiszor tiltakozott a bírálat ellen, amely a legtárgyil agosabb ellenzéki bírálatbán állandó személyi támadást és gánosveitéseket lát, nincs abban a helyzetben, hogy a bírálat hiányát kifogásolja annál a fővárosnál, amely ha vétkezett ebben a tekintetben, semmiesetre sem vétkezett akkorát, mint amekkorát a miniszterelnök úr óhajtana vetkeztetni velünk, ellenzékkel, amikoi tiltakozik a bírálat jogosultsága ellen. (Üg?J van! Ügy van! a baloldalon. — Farkas Gyula: Sohasem tiltakozik!) De tovább megyek. A székesfővárosnál felmerültek bizonyos —egy csúf szót használok — panamavádak. Én leszek a legutolsó, aki ezeket a panamavádakait erőtleníteni vagy azoknak kivizsgálását és a bűnösök szigorú megbüntetését megakadályozni óhajtanám. Sajnos», azt kell mondanom, hogy a világháború utáui egy romló, pusztuló erkölcsiség jellemzi a nagy világvárosokat úgyszólván kivétel nélkül. Legyen az Berlin, amelynek polgármesterétől kezdve számos adminisztratív vezetőjét kellett nem most az új rendszerben, de még a régi rendszerben letartóztatni és büntető eljárás alá