Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-241

Az országgyűlés képviselőházának 241. A legsúlyosabban kifogásolom ezt és azokkal az urakkal egyetemben, akikkel alkalmam van az önkormányzatban együtt ülni, megdöbbenéssel veszem tudomásul, hogy amikor mi éveken keresztül a legnagyobb megszorításokkal igyekszünk eleget tenni annak a követelménynek, hogy az intézmény költségvetése egyensúlyba kerüljön, amikor megszorításokat kell eszközölni a tagok gyógykezeltetésénél, a gyógyfürdőkbe való utalásnál és egyebeknél, ugyanakkor megtörténik az, hogy oda kineveznek fölös számban véleményem szerint teljesen hasznavehetetlen tisztviselőket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon!) Elnök: A belügyminiszter úr kíván válaszolni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! Ebben az ügyben, amelynek a felszólalt képviselő úr olyan nagy jelentőséget tulajdonít, a következők történtek. 1933 májusában a minisztertanács felhatalmazta a kormányt arra, hogy egyszeri előléptetést hajthasson végre a tisztviselői karban. Eunek a felhatalmazásnak alapján értesítettem a Társadalombiztosító elnökségét, amelyben a t. képviselő úi is helyet foglal, hogy most egyszeri előléptetésre van lehetőség; ha vannak olyan érdemes tisziviselők, akiket előléptetni akar, tegyen előterjesztést. Az elnökség a legnagyobb örömmel vette tudomásul ezt a leiratomat, és előterjesztést tett egy csomó tisztviselő előléptetése iránt. Megvizsgáltam a dolgot és nagyrészt honoráltam is az elnökség előterjesztését. Az előléptetések következtében az a helyzet állt elő, hogy a legalsó fizetési fokozatban 25 irodasegédtiszti állás és 34 kezelői allas megüresedett. Tekintettel arra, hogy tényleg túltengés vau az Országos Társadalombiztosító Intézet létszámában, ezeknek az állásoknak a betöltésétől el akartam tekinteni, nem tekinthettem azonban el az 1931 : III. törvénycikk kényszerítő rendelkezésétől, amely parancsolólag kimondja, hogy a megüresedett segédtiszti és kezelői állásokat igazolványos altisztekkel kell betölteni és pedig feltétlenül be kell tölteni. (Malasits Géza: Vannak ott 10 éves napi díjasok!) Ennélfogva az elé a helyzet elé voltam állítva, hogy ennek a 25 irodasegédtiszti és 34 kezelői állásnak a felét, vagyis összesen 30 állást igazolványos altisztekkel kellett volna betöltenem. Minthogy tényleg indokolatlan lett volna az Oti. létszámának ilyen szaporítása, érintkezésbe lépve a honvédelmi miniszter úrral, sikerült olyan megállapodást létesítenünk, amelynek értelmében ezúttal csak 9 állást fogok betölteni igazolványos altisztekkel, a többi állás betöltését pedig mellőzöm. A 9 igazolványos altisztet azután pályázathirdetés alapján tényleg kineveztem. Ez történt. Amikor tehát igazolványos altiszteket neveztem ki, akkor a törvény parancsának tettem eleget, amit nem kerülhettem el, sőt nem is tettem 100% -ig eleget törvényes kötelezettségemnek, mert 30 embert kellett volna kineveznem, s így tulajdonképpen törvényes kötelezettségemet sértettem, amikor nem 30 embert neveztem ki. Tettem ezt azonban azért, mert nem akartam feleslegesen szaporítani a létszámot. Ami pedig azt illeti, hogy ezek az emberek micsoda resszortba fognak beosztatni, abban a szociális munkában, amelyet a Társadalombiztosító Intézet végez, erre az a válaszom, hogy ezek Írnoki és irodatiszti resszortba fognak beosztatni, amely mindenütt egyforma, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ XX. ülése 1934 február 21-én, szerdán. 17 amelyhez nem kell külön szociális érzék, a Társadalombiztosító Intézetnél sem. Ami végül azt a kifogást illeti, hogy ezáltal a diplomás iljúság elöl vettem el a Kenyeret, azt Hiszem, az adott felvilágosítások után erre a kifogásra nem szükséges válaszolnom, inert nem ez az a kenyér, amelyet a diplomas ifjúságnak meg kell kapnia; ez az a Kenyér, amelyet a kevesbbé képzett emberek számára keli biztosítani. Kérem válaszom tudomásulvételét. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Az interpelláló képviselő urat megilleti a viszonválasz joga. Peyer Károly: T. Képviselőház! Felszólalásomban nem vontam kétségbe, hogy a kinevezés joga a miniszter urat illeti meg. Nem vontam azt sem kétségbe, hogy van egy törvény, amely a kinevezést illetően rendelkezik. Tudtam, hogy a miniszter úr körülbelül azt fogja mondani, hogy többet kellett volna kineveznie. Ennek ellenére is fenn kell tartanom mindazt, amit előzőleg mondottam s a legsúlyosabban sérelmeznem kell ezeket a kinevezéseket. Mi történik azokkal a diplomásokkal, akik évek óta ott vannak? Az előbb már említettem, hogy 59 olyan diplomás van, aki több mint 8 éve, 41 olyan, aki több mint 11 éve és 5 olyan, aki több mint 15 éve van az intézetnél. Nem lehet azt mondani, hogy ezekkel a kinevezésekkel nem veszik el a diplomás iljúság kenyerét, mert ezeknek az állásoknak egy része körülbelül havi 180 pengő fizetéssel van díjazva. Ma, amikor a diplomás ifjú szívesen és örömest megy el 80 pengőért, — hiszen a napokban járt nálam egy tanár, akinek két szakból van diplomája és azt kérdezte, hogy nem tudna-e egy ilyen napidí jasi állást kapni — akkor mi jogon veszi el ezt a munkaalkalmat a fogházőr, vagy a méneskari őrmester őelőle. (Malasits Géza: Nem is igazolványos altiszt!) Ha az 1931:111. törvénycikk így rendelkezik, akkor tessék azt megváltoztatni. Ma egy törvény megváltoztatásáért a kormány nem szokott a szomszédba menni. A kormány már sokkal súlyosabb es fontosabb törvényeket változtatott meg, amelyeknek gazdasági és politikai jelentőségük sokkal nagyobb volt. Méltóztassék egy 33-as bizottsági rendelettel, akár mással hatályon kívül helyezni ezeket a rendelkezéseket és nem oda nevezni ki ezeket, ahol anélkül is túlontúl sok a tisztviselő, és ahol ezek a kinevezések tényleg súlyos sérelmet jelentenek az ott szolgálatot teljesítő, használható és alkalmas tisztviselőknek. Hát milyen lelkiállapotban dolgozzék az a diplomás tisztviselő, akinek frontszolgálata van, akkor, amikor azoknak nagy része, akiket mint volt altiszteket ide kineveztek, akik most ide bekerülnek, több mint valószínű, lőport életében még csak nem is szagolt, kint sem volt a fronton? Hogyan jönnek ezek ahhoz, hogy elvegyék a helyet — ez nem az én felfogásom, hanem az önök felfogása — azok elől, akik frontszolgálatot tudnak igazolni, akik hadirokkantak, vagy akik az intézetnél tíz éven keresztül becsületesen dolgoztak abban a reményben, hogy egyszer majd ráj'uk is süt a nap és egyszer majd őket is ki fogják nevezni? Amikor ott vannak diplomás emberek, akik tíz év óta dolgoznak ezért a 80—90 pengőért, — méltóztassék egyszer arra menni a Fiumeiúton, sokszor még este nyolc órakor is ki vannak világítva az intézet ablakai, mert a tisztviselők kénytelenek délután is bejárni az egyes osztályokba dolgozni, csak azért, hogy a rájuk eső munkát el tudják végezni s ezért a külön 3