Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-248
Az országgyűlés képviselőházának % abból a közszellemnek olyan sírásása keletkezhetik, amelytől Kossuth visszaborzadt. Kossuth féltette nemzetét és azt mondotta, hogy ebben az esetben az szolgaiassá válik. Nem kgll a magyarnak olyan centralizáció, amely más nyugati államban megállhatta a helyét; nem kell a magyarnak semmiféle más centralizáció sem; nem kell a magyarnak semmiféle érdekképviseleti választójog sem; nem kell a magyarnak semmiféle faji, megkülönböztetési szupremácia sem. A magyarnak a Tri parti tumban gyökerező, Kossuth és Széchenyi tanításain és Deák bölcseségén nyugvó az az erő kell, amelyet Szilágyi hirdetett meg a király előtt, amelyet a király esküjében fogadott és amelyet nem szabad kikezdeni olyan törvényjavaslatokkal, amelyek ezt megtépdesik, megnyirbálják. Ennek nem szabad bekövetkeznie semmiféle világnézleti alapon és nem szabad bekövetkeznie olyan berendezkedési alapon sem, amely a centrális hatalmat akarja megvalósítani. Azért mondom ezt a magam egyszerű, de olyan agyával, amelynek nincsen egyetlen atomja sem, amely befogadna valamit, amelynek nincsen nemzeti alapja, mert én nem tudok híve lenni az előbb említett irányzatoknak. Nem azért, mintha törődnöm kellene azzal hogy mi történik abban a birodalomban, ahol egy ábránd rabjául ejtettek milliós népeket. Nekem nem imponál a Dél levegőjében megizzott az az egyértelműség sem, amely egy ember szavára hallgatva ott rendet és munkát teremtett. Boldoguljanak vele. Nekem csak magyar lelki és törvényi berendezkedések kellenek. Következzék bármiféle idő, én azt mondom, amikor azt hirdetik, hogy a magyar királyságot meg kell tartani a maga épségében annak a királyságnak minden alkotmányos attribútumát meg kell tartani, (Gr. Apponyi György: tlgy van!) mert királyság egy képzeletbeli király mellett lehet elgondolás, de a királyság intézménye a királyi eskü, hitlevél és a Szent Koronában rejlő tannak Szilágyi Dezső értelmezése szerinti érintetlensége nélkül nem képzelhető el. (Gr. Apponyi György: Ügy van!) Ez az alkotmányos erősség, amelynek ellentmond ez a törvényjavaslat. Nagyon kíváncsi vagyok rá és sokat adok arra, hogy a mélyen t. miniszter úr hogyan fogja megmagyarázni ennek a javaslatnak intézkedéseit. Mert én hiszek a miniszter úr meggyőződéses mivoltában, hiszek abban, hogy magatartása valóban a hazafias megrendülésnek minden húrját fel fogja ajzani a lelkében, amikor arra méltat, hogy igénytelen fejtegetéseimre reflektáljon. < Egyet kérek a mélyen t. miniszter úrtól: idézzen a magyar törvényekből, mint el nem enyésző örök forrásokból. Ne egy ígéret és elképzelés vezesse, mert az lehet jó, lehet rossz. Hiszen láttuk: világháborúbeli magatartásunkról ki meri azt mondani, hogy az nem a legjobbhiszemű volt és mégis hova jutottunk, mivé lettünk! Ott voltunk a háborúban mint maga a lovagiasság, maga a hűség, ott volt áldozatkészségünk és mégis miivé lettünk? Most pórázon táncolunk, mint kis nemzet, mélységes fájdalmunkkal magunkra hagyatottan és hiszünk a vezérek külpolitikai elgondolásainak egészséges mivoltában, hiszünk a jószájidékiban és mégis azt mondjuk; nem elég a magunk erejében, szellemi erejében kell a hazafias eszközöket megtalálnunk, mert a gazdasági egymásrautaltság kérdése későbbi időpont. Nézzék, hol vagyunk a loearnoi szövetségtől, hova jutotKÉPVISELÖHAZI NAPLÓ XX. ?. ülése 198 U március 6-án, kedden. 245 tunk a legbecsületesebib emberek elgondolásától. Kéz a kézben, a német lemondott fájdalmában arról, hogy rächet Euch-ot mondjon, a francia áldozott a gloire eszméjéből, a két nagy titáni nemzet egymásra talált. Most újra hol vagyunk? Széjjel dobáltan. Legalább itt benn, amikor fővárost építünk, amikor országot építünk, kell ia törvényességnek azt a mezét és attribútumát használnunk, amelyre a legkiválóibb hősök, a magyarság inkarnációi, a magyarság örök zálogai, örök támogatói tanítottak bennünket. Azt látom, hogy mindazok az elgondolások, amelyek e törvényjavaslat kapcsán itt felmerültek, nem abból a nagy koncepcióból indulnak ki, amelyet ennél a törvényjavaslatnál alkalmazni kell és amikor ezt megállapítom, ínég csak egy témát érintek, a tervezet témáját. Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) A mélyen t. miniszter úr azt mondja ebben a javaslatban, hogy tervezetet fog kidolgozni, amelyet a törvényjavaslat megszavazása után két év alatt végre kell hajtani. Pithia nem beszél ennyire rejtélyesen, miint a mélyen t. miniszter úr. Tervezet? Miről? Arról, hogy olyan deficit tűnjék el, amely ettől a törvényjavaslattól nem függ? Mert a deficit eltűnik, ha azt mondjuk, hozok pénzt, hozok hitelt. Ezt értem, de ha hozok egy újfajta polgármestert és szakértőket, attól egy tervezet erejével nem fog a deficit eltűnni. Ezért azt mondom, több nyíltság és őszinteség nyilatkoznék meg abban, ha a mélyen t. miniszter úr e törvényjavaslat helyett három mondatot hozna. Az egyik az, hogy én becsületes, olyan választójogot adok ennek a városnak, hogy mindenki egyenlően és ajánlás nélkül, titkosan választhat. Ez az egyik. A másik: minden jogot ráruházok a törvényhatósági bizottságra, ami nem adminisztráció. Az adminisztrációt végezze a polgármester a közegeivel, de a jogalkotás és alkalmazás területét fenntartanám a törvényihatósági bizottságnak. Nem nehéz ez, mélyen t. miniszter úr, azért, mert hiszen leszállítja a taglétszámot, nem lesz nehézkes a testület, de az őserő ott lesz benne. A harmadik: megmondanám, mi van a tervezetben és erről a tervezetről nem utólag, hanem előzetesen tennék jelentést. Törvény, amellyel egy miniszteri rendelettervezet előze tes jóváhagyása és approbálása nem jár együtt a kivételes hatalom továbbépítése. Mélyen t. miniszter úr, a kivételes hatalom még ma is sokkal jobban él itt ebben az országban, mint szabad volna. En most nem megyek bele a rekriminációba, nem megyek bele abba, hogy ideje volna, hogy ez a 33-as bizottság eltűnjék. Nem megyek bele abba, hogy ideje volna, hogy a jogszolgáltatás területe nyerje vissza békebeli képét. En nem megyek most bele abba, hogy először az alsófokú közigazgatási bíróságot teremtsék meg és teremtsék meg azt a közigazgatási fórumot, amely előtt be lehet perelni a közigazgatási intézkedéseket. Ha olyan jó a német Verwaltungsgericht, akkor miért nem tesznek legalább annyit, hogy itt is be lehessen perelni a tisztviselőt törvénytelen intézkedései miatt és hogy az állam a károsultnak erkölcsi és anyagi elégtételt adjon? De minderről most nem beszélek. Most csupán a magyar önkormányzat védelméért esengek, esengek a magyar önkormányzat megőrzéséért, ennek a fővárosnak érintetlen autonómiájáért és azért, hogy végre nyugodt európai módon alkotott törvények uralkodjanak. Amikor ezt mondom, a régi, nyugodt Euró37