Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 US. ülése 19SU március 6-án, kedden. 24l kit — hogy ez a főbJatalmi intézkedés tulajdonképpen miniszteri intézkedés. (Ügy van! balfelől.) A polgármester árnyékpolgármester lesz. Nem az, imínt a vármegye régii alispánja volt. Emlékezzenek vissza, igen t. Képviselüház, hogy amikor a nemzeti ellenállás idején a kormány elküldte a maga főispánjait és biztosadt, akkor is az alispán vezetésével, aki nem függött a kormánytól, ojdaállt az egész vármegyei törvényhatóság — miért mondom, hogy vármegyei törvényhatóság: ez a főváros is odaállt a rauaga függetlenségével — és azt mondta: a kormány ide nem küldhet kormánybiztost, mert mi nem engedelmeskedünk, csak a törvénynek. Próbálják meg ezután? Ha majd megjelennek a miniszteri biztos urak vétójukkal, amikor majd jelentést kell tenni a centrális hatalom alkotmányos felelősséggel bíró miniszterének, mit jelent ez? Az alkotmányos felelősség azt jelenti, hogy ha itt megtámadja valamelyik intézkedését bármelyik képviselő, akkor hozsannával és tapsokkal szavaznak bizalmat a miniszternek. Változó kormányok mellett a bizalom sohasem változott meg és nem győzöm eléggé bámulni, hogyan lehet a magyar inkarnációnak, magyar tudásnak és lelkiismeretességnek ennyi összegyűjtött tőkéje más és más ideológiákban élő kormányok szolgálatában. Nagyon kevesen vagyunk most itt benn, de mi lenne, ha mindenki megkérdezné a lelkiismeretét és azt mondaná: én innen elmegyek és azt mondom, hogy Grál Jenő egy igénytelen és semmi hatalommal nem rendelkező, csak meggyőződéses ember, aki nem függ semmiféle hatalomtól és meg meri mondani, hogy hazárdjáték az, ami itt most a főváros önkirmányzatávai folyik. Mi lenne, ha meghirdetnék önök képviselőtársaiknak, hogy nem lehet játszani ezzel a tűzzel, hogy nem lehet izgatni azokat a tömegeket, amelyek a törvényhatóságba küldik be a tagokat. Mert nem lehet azt mondani és fitogtatni, hogy megépítjük a fővárost. T. képviselőtársam az előbb gondolatban már építette a Tabánt, megépítette a repülőteret, a nagyszerű transzverzális utakat és nem tudom még miket. Miért nem veszd kezébe a mai déli írjságokat, amelyekben olvashatja a polgármester feltűnő évi jelentését, (Vázsonyi János: Ügy van!) amely szerint ebben a rezsimben tönkrement, elpusztult a főváros és elpusztult annak népe. Mit akarnak hát tőle? Egy felcicomázott törvénnyel, a törvényhatóság tanácsának salto mortáléjávai akarnak csinálni egy felelőtlen polgármesteri állást és olyan szakszerűséget, amelyet a központi hatalom irányítóereje dirigál? Azzal, bizony t. uraim, nem javul meg ennek a városnak élete. Amikor én azt olvasom, hogy 7"8 millió pengőt vettek ki a főváros lakossága zsebéből a tej megdrágításával és mesterséges ár felszintjével, akkor nekem hiába írja a polgármester úr lojális jelentésében, hogy elismeri azt, hogy az ország vajtermelő gazdáinak érdekeit próbálták ezzel szolgálni és a fővárossal fizettették ezt meg. Nekem hiába tart vigaszversenyt a polgármester úr. Én olyan polgármestert szeretnék, aki ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásakor odaáll és azt mondja: Én Budapest népének vagyok a polgárrmestere és nem a kormány kiküldöttje. Én nem függök senkitől és ha azt látom, hogy ennek a népnek primer életszükségletei szűnnek meg ebben a közigazgatásban és ebben a hatalmi szférában, akkor egy percig sem maradok tovább. Ha nincs annyi erőm, hogy Budapest szegény dolgozó népének meghozzam azt a határozatot, hogy ezentúl a tejnek olcsóbbnak kell lennie es nem az a fontos, hogy fashionable fürdőhelyeken magyar vajat áruljanak és exportprémiumokat adjanak a vajtermelő központoknak. Nem ez a cél, hanem az, hogy ez a pesti ember: közhivatalnok, iparos, kereskedő, lateiner, magánhivatalnok, mind, mind olcsóbban tudjon tejet venni beteg gyermekének, mint amennyi ma az ára. (Vázsonyi János: Ügy van!) Ez az egészséges meglátás és ehhez nej» kell ez a közigazgatási reform, ehhez nem kellenek ezek a berendezkedések. (Vázsonyi János: Ügy van!) Minden áldott nap olvasom A?Estben, hogy megígérték, hogy a tej olcsóbb lesz. Látom, hogy a sürgetést a sajtó egyéb orgánumai is regisztrálják. De az olcsóság mégsem jön. A sürgetés megvan, de az elhatározás hiányzik. Vájjon miért kell lenni a vajközpont és az exportprémiumok birodalmába« olyanoknak, akiknek kipárnázott szobái hozzáférhetetlenebbek, mint a Dalai Láma trónja? Ezek csendes derültséggel és mosollyal fogadják azt, hogy ám áhítozzatok, ám zörgessetek, ám tolongjatok, ám panaszkodjatok, mit törődünk vele? A tantiém megmarad, az export megmarad ós a drága tej szintén megmarad. (Ügy van! tJgy van! a szélsőbaloldalon. — Ka* bók Lajos: A gyermek soványodik! — Vázsonyi János: És a tuberkulózis terjed!) Másutt, ha ilyen kérdést felvetnének, azt mondanák: a főváros adózó népe mégis csak többet jelent, mint egy vállalkozás. Ha másutt ilyesmiről szó esnék, legyen az Franciaország vagy Anglia, azt mondanák, hogy a kereső, a dolgozó osztályok életszükséglete szenved csorbát. azért, hogy bizonyos vállalatok jól éljenek ós tantiémeket fizessenek. Ha ott volna ez, nem tudom, mi történnék a parlamentben, vagy abban a grófságban vagy abban a departementben. Nálunk miniszteri nyilatkozatok hangzanak el: meg fogom vizsgálni és ha a panasz igazságos, akkor majd orvoslom, legyenek nyugodtak jó emberek. És a jó emberek meghajolnak, a jó emberek tudomásulveszik ott kint, idebent pedig elhangzik az interpelláció: miniszter úr, nem bírják tovább a fogyasztási adókkal megterhelt tömegek, ami;lyek nem tudnak húst, kenyeret venni, hogy most a kenyér árát a búza árának emelésével is megdrágítják. Ez félig sem tréfa, hiszen most már nem mi beszélünk így, most már a polgármester mondja, hogy milliókat vesznek ki a főváros zsebéből és ő hirdeti, hogy a boletta megdrágítja a mindennapi kenyerünket. A polgármester jajveszékel és azt mondja, hogy felterjesztést intéz és jelentést tesz felelőssége tudatában, hogy a hús, a kenyér, a tej, mind a főváros kárára drágul. Hát azt hiszik, hogy elég kijelenteni azt, hogy a falu és a város egymáshoz való viszonya a kölcsönös megértésen kell, hogy alapuljon? Elég szép rigmusokat mondani, elég megénekelni, elég megismételni ezeket és akkor, amikor azután a megvalósításra kerül a sor, akkor az történik, hogy marad minden a régiben, maradnak a drága árak és az adóterhek csak úgy, mint eddig? Az is a rendszer hibája, hogy itt kitalálták azt a csodatevő áramlatot, amely mindig a filius ante patrem elvét, valósítja meg, hogy itt hamarább születik mindig a fiú, mint az apa. Engedelmet kérek, fővárosi törvényt alkotni, mielőtt annak apja, a választójogi törvény megszületnék, — fából vaskarika. Miért kell megcsinálni ezt a javaslatot, I miért kell előbb a gombot venni és ehhez