Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 mányzattal szemben is? (Rassay Károly: Legfeljebb a többségi pártokkal szemben!) A választással magával az adminisztrációt gúzsba kötötték, mert az a tisztviselő moccanni tulajdoniképpen sem tudott a pártdiktatúrával szemben. (Lázár Miklós: Az önök rendszerével szemben! — Fábián Béla: Ki vádolta az adminisztrációt? — Rassay Károly: Szóval a vidéken az összes tisztviselők gúzsba vannak kötve, mert .ott választva vannak, hiszen nem az alispán nevezi ki őket! — Jánossy Gábor: Ott egészséges közszellem van! — Homonnay Tivadar: Pesten is az van! — Jánossy Gábor: Nem mondom, hogy nincs, de most a vidékről volt szó. Egy kis jó falusi levegő elkelne ebben a parlamentben is! — Berki Gyula (Bassay Károly felé): Hiszen a képviselő urat is a vidék adta a fővárosnak! — Bassay Károly: Örülök is neki! — Berki Gyula: En is büszke vagyok rá! — Homonnay Tivadar: Fáradt már a szónok, szünetet kér! — Friedrich István: Egy kis szünetet kérünk! — Zaj.) Mint harctéren járt embernek, mindig fájt nekem az, hogy akkor, amikor a tisztviselői helyek betöltettek, amikor az üzemigazgatóságok (betöltettek, amikor alkalmazások voltak, (Zaj.) mennyire nem méltányolták a harctéri érdemeket, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) mennyire nem tartották szemelőtt a jelölteik frontharcosi mivoltát Éppen ez az oka annak, hogy egyáltalán frontharcospárt alakult, mert hiszen a frontharcosság maga nem pártprogramul, de mivel 15 éven keresztül állandóan mellőztettek, (Fábián Béla: Ma nincsenek mellőzve?) azok, akik kinn szenvedtek a harctereken, (Jánossy Gábor: Igaz!) akik a halállal szembenéztek, (Friedrich István: Ki mellőzte őket?) természetes, hogy érdekeik megvédésére pártot voltak kénytelenek alakítani. (Friedrich István: Kozma szervezte őket! -— Fábián Béla: Ez Kozmának volt egy alcsoportja.) A jövő szempontjából nagyon ajánlatosnak tartom, hogy ezek a frontharcosok, a harcteret járt és hadviselt emberek előnybe részesíttessenek. (Jánossy Gábor: Helyes! — Fábián Béla: De eddig hátrányban részesültek, nemcsak a fővárosnál, hanem az államnál is!) Nem akarom kisebbíteni azokat a tisztviselőket, akik nem voltak a harctéren, de az egyszer bizonyos, hogy akkor, ha a rátermettség és a kvalifikáció megvan, akkor előnyben kell részesíteni azt, aki a harctéren járt, aki hallatlanul sokat szenvedett (Jánossy Gábor: Igaza van!) és kockára tette minden percben eletet is. (Fábián Béla: Egyelőre háttérben vannak azok, akik ott voltak. Elvették az íróasztalaikat! — Fráter Jenő: Fábián nincs háttérbe szorítva! — Fábián Béla: Miért? Nem úgy van, ahogy mondtam? — Simon András: De igen, csakhogy te itt vagy! — Fábián Béla: De nem hivatalban vagyok! — Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Tabódy Tibor: T. Ház! Azóta generációk nőttek fel, amelyeket a szomorú és nehéz viszonyok rákényszerítettek arra, hogy jobban képezzék magukat. Ezeket is nagyon sokáig —• engedelmet kérek — csak ígérgetésekkel tartották. Remélem, hogy ez a törvényjavaslat és az a nyugdíjtörvény, amelynek szintén olyan nagy ellenzői méltóztatnak lenni, majd módot fog adni arra, ihogy ez az értékes fiatalság helyet kapjon a városháza adminisztrációjában, (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon-) mert meg vagyok róla győződve, hogy oda szakértelmet, frisseséget és lendületet fognak bevinni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.) >. ülése 193

If március 6-án, kedden. 231 En egyáltalán szükségesnek tartanék egy státusreudezést a városházán. (Helyeslés a jobboldalon.) Nem akarok itt nagyon kitérni részletekre, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) de egy pár példára mégis rá akarok mutatni. Például a fogalmazási karon 240 tisztviselő közül 78 segédfogalmazó, (Rassay Károly: így van a bíróságnál is, mindenütt így van! Szomorú, de így van!) vagyis az egész tisztviselői karnak 33%-a. Most méltóztassanak elgondolni, miként alakul ezek előmenetele. (Felkiáltások a baloldalon: Nagyon rosszul! Szomorúan!) Nagyon érdekes, ha az életkor szempontjából nézem ezt a kérdést. (Homonnay Tivadar: Hol mondják ezt meg?) Azt látom például, hogy 25—30 éves van 14, 30—35 éves van 33, 35—40 éves van 18, 40—50 éves van 12 és 50 éven felül van egy segódfogalmazó. (Homonnay Tivadar: Mégis sokallják a fizetést! — Zaj és felkiáltások a jobboldalon: De nem ezeknél! A felső állásokban! — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azént hangsúlyozom ezt ki, t. Homonnay képviselőtársam, mert tény és biztos dolog, hogy azt szokták mondani, hogy a fővárosi tisztviselő sokkal jobban van fizetve, mint az állami tisztviselő. (Rassay Károly: Nemcsak hogy mondani szokták, hanem benne van az indokolásban is! — Zaj a baloldalon.) Azonban nem lehet őket egy kalap alá vonni, mert annak a segédfogalmazónak a munkaköre is más. (Zaj a baloldalon.) Ezek a segédfogalmazók valóságos íbüntetőbírák a kerületekben, a bírói eljárásokban a polgárság elsőrendű személyi és anyagi ügyeit intézik, ezek tehát nem hasonlíthatók össze az állami segédfogalmazókkal, már csak munkakörüknél fogva, de előmenetelüknél fogva sem, (Zaj a középen.) mert habár az államnál nem is gyors az előmenetel, de legalább kilátás van rá, viszont a városnál a jelenlegi helyzet mellett 20—30 évig várhat az a segédfogalmazó, amíg előléphet. (Zaj a baloldalon. — Eckhardt Tibor: Akkor miért kell leszállítani a fizetéseket? — Ellenmondások a jobboldalon.) Éppen azért hozom fel a magam részéről, hogy úgy nézem a városházi tisztviselői kar helyzetét, hogy ott az egész kérdés generális rendezésre szorul, amit én bátor is vagyok a belügyminiszter úr szíves figyelmébe ajánlani, (Csilléry András: Majd felemelik! A tervezetben!) és ha a törvényjavaslat nem is adja meg a módot énre, (Közbeszólások a jobb- és a baloldalon: Megadja!) mégis remélem, hogy az a tervezet, amelyet a belügyminiszter úr kiadandó lesz. errenézve megfelelő intézkedéseket fog tartalmazni. (Rassay Károly: Csak azt nem tudom, leszállítják-e a fizetést vagy nem! Ez a kérdés ! — Homonnay Tivadar: Ez a vita folyamán az első új dolog! Szóval: lesz fizetésrendezés! — Rassay Károly: A munkásokét nem szállítják le, sem a tanítókét!) Érdekes az. is, hogy nincs meg a fizetésekben a kellő arány. Például a jogi képesítésű tisztviselőknek sokkal kevesebb a fizetésük, mint a mérnököknek vagy az orvosoknak. Szerintem ez sem igazságos. (Friedrich István: Ki csinálta ezt? — Közbeszólások: a baloldalon Miért csinálták? — Rassay Károly: E'zi nem lehet! — Friedrich István: Na, Kozma! — Rassay Károly: Nem jól van ez összehasonlítva! A segédmérnököknek nem lehet több fizetésük, mint a segédfogalmazóknak!) Megvallom őszintén, —- hiszen most fokozottabban foglalkoztam a fővárosi kérdéseikkel és vi35*