Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

Az országgyűlés képviselőházának 2 nem tenne eledet azoknak az országos kulturá­lis és szociális feladatainak, amelyeknek ^ele­get tenni ezidőszerint maga is kötelességének tartja és amelynek eleget is tesz. Mert ha arról van szó, hogy ebben az or­szágban ünnepeljünk valakit, akár külföldie­ket, idegeneket, akár pedig a magunk ország­belieket, akkor a főváros adja az ünnepléshez szükséges pénzt, fedezi a bankettek költségeit, a főváros adja szállodáiban a lakásokat, a lobogódíszt és minden egyebet. Ezekre termé­szetszerűleg a főváros költségvetésében kell megtalálni a fedezetet. Nem beszélek arról, hogy ha díjakról, jutalmakról van szó, ha a tudománynak, művészetnek, zenének, vagy sportnak istápolása válik szükségessé, ehhez is mindig a főváros teremtette elő a fedezetet. Es hiába mosolyog rajta Tabódy képviselőtár­sam, még ahhoz a bizonyos nagy felvonuláshoz is, amelyet a t. képvislő úr rendezett, a fő­város adta a lobogódíszt. Könnyű volt azzal kérkedni. (Zaj a jobboldalon. — Friedrich Ist­ván: A tűzoltókat otthon kellett volna hagyni! — Müller Antal: Akkor nem lett volna semmi! — Petrovácz Gyula: Szegény kalauzok! — Zaj és mozgás.) Ha szomorú kötelességet kell tel­jesíteni, ha nagy halottunk van, aKkor is a 10­városnak kell díszsírhelyet adnia és mindazo­kat a járulékokat viselnie, amelyek a díszes tisztességadáshoz kellenek. A főváros nyújtja is ezt, szívesen is nyújtaná, de talán nem olyan rendezésben, ahogy az államhatalom azt vé­gezze. Megtörtént egy alkalommal, hogy egy nagy halottunk temetésénél elparancsolták a főváros küldöttségét arról a temetésről, ame­lyet saját költségén rendezett. {Zaj a balolda­lon.) T. Képviselőház! Ugy érzem, hogy ez a törvény nem fog megfelelni^ a hozzáfűzött re­ményeknek, bármilyen új stílust inauguráljon is- Hiába méltóztatik azt mondani, hogy a szé­kesfőyánOiSnál pártgazdálkodás volt, én auto­nómiát pártok nélkül elképzelni nem is tudok. Az autonómiák csiak pártokban élik 'ki miagu­kat és amikor az 1930:XVIII. tc.-ben lajstro­mos választást méltóztatott inaugurálni a székesfőváros egész életében, a törvényható­sági tanács^ választásánál, a felsőházi tagok választásánál és mindenféle olyan választás­nál, amely kiküldötteket állít a főváros bár­mely közületéneik élére, akkor nem tudom el­képzelni, hogy miért méltóztatik a pártéletet és a pártpolitikát a székesfőváros életében ki­fogás tárgyává tenni és oly kritika tárgyává tenni, amelyet erről a helyről vissza kell uta­sítanom. Ha mindig hangsúlyozzák és kifogás tárgyává méltóztatnak tenni ezt a pártéletet és pártpolitikát a székesfővárosnál, akikor jog­gal kifogásoljuk mi is, hogy ebben a törvény­javaslatban szerepel egy oly tervezet, amely esetleg politikai szolgálatokat fog honorálni. Nagyon csodálkozom, hogy Berki igen t. kép­viselőtársam, aki nagyon helyes okfejtéssel mutatott rá az autonómia védelmére a vidéki törvényhatóságokban, miért nem konoedálja ezt éppen a főváros részére, amikor sa vidékre ezt seaumi körülmények között nem volna haj­landó megengedni. Nagyon jól tudom, hogy ha a vidéki törvényhatósági életben volna er­ről szó, akkor Berki képviselőtársam már a maga 48-as és függetlenségi álláspontjánál fogva is (Gáspárdy Elemér: Sőt még én is) feltétlenül állást foglalna ellene. Rá akarok még mutatni néhány számszerű adattal arra, hogy a főváros autonómiájában a Gáspárdy igen t.. képviselőtársam által fel­lf8. ülése 193% március 6-án, kedden. 225 hozott fizetések nem nagyon szerepelnek. (Müller Antal: Már megdöntöttük!) A tisztvi­selői fizetések ugyanis sokkal alacsonyabban vannak megállapítva, mint Gáspárdy t. kép­viselőtársunk mondotta. A polgármester havi fizetése pl. 2697 pengő, az egyik alpolgármes­teré 1871, a másiké 1865 pengő. A tanácsnokok közül pl. Vájna tanácsnoké, akinek legalább 45 évi szolgálata van, 1490 pengő. A legöregebb főjegyzőnek 717, a tanácsjegyzőnek 538, a fo­galmazónak 365 pengő a fizetése, még hozzá egy elsőosztályú fogalmazónak, akik között a legfiatalabb 37, a legöregebb pedig 54 esz­tendős. (Homonnay Tivadar: Es ezt irigylik!) Ugy érzem, hogy a székesfővárosi fogalmazót nem lehet összehasonlítani a miniszteri fogal­mazóval, a székesfővárosi fogalmazó nagy, felelősségteljes munkát végez. (Gáspárdy Ele­mér: Egy államtitkárnak sokkal nagyobb ha­tásköre van, mint egy tanácsnoknak, a ta­nácsnoknak mégis több fizetése van, mint egy államtitkárnak.) De nem végez annyira kiterjedten felelősségteljes munkát, mint ami­lyent a székesfővárosi tanácsnok végez. A székesfővárosi tanácsnokot, az ; alpolgármes­tert minduntalan a törvényhatóság, az auto­nómia minden ülésén felelősségre vonhatják és odacitálják. Mennyi túlmunkát kell végeznie egy fővárosi tanácsnoknak, szemben azzal^ az állami tisztviselővel, aki reggel kilenc órától déli 2 óráig tartó hivatalos időn belül végzi el a munkát és ezen az időponton túl a hiva­talban senki sem keresi. (Gáspárdy Elemér: A minisztériumokban nem így van!) Tisztelettel vagyok bátor rámutatni f arra is, hogy a székesfőváros törvényhatóságára vonatkozó ez a törvényjavaslat arra is törek­szik, hogy a közüzemi munkások bérét csök­kentse. Ezt nem tartom helyesnek akkor, ami­kor a legkisebb órabér ezidőszerint 32 fillér és a legelsőbbrendű szakmunkás órabére 1 pengő 10 filier. Ha mi 25 vagy 30^-kal lecsökíKente­nők ezeket a béreket, a magánipar egészen biz­tosam 40—50%-kal szállítaná le a munkabéreit, mert hiszen a magánipar mindig a fővárosi bérekhez szabja a maga béreit. Akkor, amikor Budapesten vannak olyan gyárak pl. a Loden­gyárak, amelyek tíz filléres órabérért dolgoz­tatják a férfiakat és a nőket, {Ügy van! Ügy van!) akkor teljesen jogosnak tartom azt az, ál­láspontot, hogy a közüzemi munkások béréhez semmi körülmények között ne engedjünk hoz­zányúlni. A köziizem nem olyan, mint a ma­gánüzem, a közüzemnek mindig helyt kell ál­lania, ott kiesésnek nem szabad megtörténnie, ott sztrájk nem lehet, munka bérkéi dés nem játszhat szerepet, ott az üzembiztonság érdeké­ben állandóan stabil munkástömegei kell tar­tanunk, amely stabil munkástömeg éjjel-nap­pal rendelkezésre kell hogy álljon, minthogy a gáz, a villany, a víz és a közlekedési eszközök szinte éjjel-nappal kell, hogy a székesfőváros közönségének rendelkezésére álljanak. Arra is rá akarok mutatni, hogy a főváros tanügyi személyzete jogfosztást lát abban, hogy a székesfőváros fizeti majd ezentúl a tan­ügyi alkalmazottakat, de az államhatalom fogja őket kinevezni. Félek attól hogy a szo­ciális szolgáltatásokkal kapcsolatosan a gyer­mekvédelmi intézmény költségvetési keretéhez is hozzányúlnak. Méltóztassék megengedni, hogy hangsúlyozzam azt, hogy a gyermekvé­delmi intézmények az ország jövőjét szolgál­ják. A gyermekeket meg kell mentenünk, a gyermek nem az egyeseké, a gyermek minden­kié, a gyermek az egész országé, az egész nem­zeté. A gyermekért minden áldozatot meg kell

Next

/
Thumbnails
Contents