Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-248

220 Az országgyűlés képviselőházának ellenőrzés alá vonassék ez a kérdés és ez az ellenőrzés tegye lehetővé azt, hogy ennél a kérdésnél ne károsodjék a legális kereskedelem. Azt méltóztatott mondani, hogy Magyarországon az »egy város« rendszer kialakítása okozta azután azt, hogy Budapestre centralizálódott az ország összes kulturális, gazdasági, ipari és kereskedelmi berendezkedése. Talán lehetséges az, hogy ez önkéntelenül adódott a főváros különleges, centrális helyzeténél fogva. Mert hiszen, ha megnézzük a többi államokat, azt látjuk, hogy semmi módon sem hasonlítható össze más állam ebben a tekintetben Magyarországgal, hacsak magát Párizst nem veszem, amely centrálisán fekszik Franciaországban, centrálisán van elhelyezkedve. Éppen azért nagyon helyeselni tudom azt a politikát, amely az utóbbi időben bizonyos decentralizációt idézett elő az ország kulturális fejlődésében, noha ennek nagyon sok hátrányát nyögjük, amikor az intelligenciát, a szellemi proletariátust nagyobb mérvben termeljük a sok egyetemmel, de viszont azt is meg kell állapítanom, hogy ezek az egyetemek azoknak a városoknak kulturális és gazdasági fejlődésére feltétlenül nagy és lényeges befolyást gyakoroltak, anélkül azonban, hogy ezáltal Budapest kulturális fejlődését bármi tekintetben is hátráltatnák. Mi a magunk részéről ezt sohasem kifogásoltuk, mi a magunk részéről ezt mindig szívesen látjuk, mert úgy érezzük, hogy ha a városi lakosság más városokban is sok, akkor a kicserélődési lehetőség, a forgalom, ennek az országnak belső idegenforgalma feltétlenül emelkedni fog. Ne építsünk mindig arra, amit a külföld fog állandóan idehozni hozzánk, hanem sajátmagunk is igyekezzünk saját országunkat megismerni. Ezzel a belső forgalommal igyekezzünk közelebb hozni az ország különböző részeit egymáshoz, kicserélni az embereket; akkor, azt hiszem, egy mentalitású, egy álláspontú embe rek lehetünk, sokkal jobban tudunk együttműködni és nem kell kényszerrendszabályokat, sem politikai rendszabályokat alkalmazni azért, hogy egységes álláspontra hozzuk az országban az embereket. A magam részéről feltétlenül helyesnek tartom ezt és osztozom is Schandl igen t. barátomnak erre vonatkozó okfejtésében. Méltóztassék azonban megengedni, ha azt méltóztatik mondani, hogy az egy városrendszer szerint a vidéknek is kell bizonyos előnyöket biztosítani, akkor nekünk a fővárost egyenlő rangban kell tartanunk állandóan a vidéki városokkal és a vidéki törvényhatóságokkal. Lehetetlenség, hogy Budapest székesfőváros diminuáltassék. Mert ne vegye rossz néven t. képviselőtársam, ebben a törvényjavaslatban mi bizonyos di-minuciót látunk a főváros részére. Amikor a vidéki törvényhatóságokban még mindenütt választják a tisztviselőket, Budapesten ezentúl ki fogják nevezni a tisztviselőket; ha a vidéken még mindenütt működik a kis tanács, amelyről merem állítani, hogyha a törvényhatóságokat megkérdezzük, valamennyien azt fogják mondani, hogy igenis, nagy előnye származik a törvényihatóságnak e kistanács működéséből. — akkor nem látom be, miért kell a székesfővárosban a törvényhatósági tanács működését megszüntetni, főleg amikor még megfelelő tapasztalatokkal sem rendelkezünk. Különösen hangsúlyozni kívánom még azt is, hogy nem látom be, miért szükséges Budapesten a polgáranesternek és az alpolgármesternek megerősítése, amikor vidéken az alispán248. ülése 193% március 6-án, kedden. nak, a főjegyzőnek megerősítését egyetlen vármegye, vagy törvényhatóság nem fogja követelni. Sőt merem állítani, ha valaki ahhoz hozzá fog nyúlni, tiltakozni fognak ellene, mert úgy érzii mindenki, hogy az a tisztviselő, aki a vármegye életében hosszú időket töltött el, nem lehet olyan, aki nem érdemes arra, hogy az államfő állásában, tisztségében megerősítse. Nem tudok elképzelni törvényhatóságot, amely olyan tisztviselőt emelne vezető pozícióba, akit ne lelhetne megerősíteni abban az állásban és pozícióban. A magam részéről úgy érzem, hogy ebben bizonyos stigmatizálása és háttérbe szorítása van Budapestnek, mert amit Schandl igen t. képviselőtársam mond, azt, úgy látszik, itt a Képviselőházban képviselőtársaim valamennyien elismerik, de a kormányzatnak is el kell isimernie, mert akkor nem tartaná szükségesnek, hogy Budapest székesfőváros poLgártmesterét és alpolgármesterét az államfő erősítse meg. Ami pedig azt illeti, hogy Budapesten kozmopolita szellemet felváltotta a forradalmi szellem, erre az a válaszom, hogy nagyon sokat tettünk és igyekeztünk odahatni, hogy ez többet be ne következzék. Ezek okozzák azokat a bizonyos nehézségeket, amelyek a főváros költségvetésében talán nagyobb terheket rónak a szélkesfóvárosra. A szociálpolitika

r kielégítése, az erkölcsi alapoknak megteremtése, minden körülmények között nagy költségeket kíván. Ezek fedezetét el kell vonnunk a fővárosnak egyéb háztartási szükségleteitől, de mindent el is köveittünk arra. hogy a székesfővárosiban a vallásos érzés emeltessék, mert tudjuk azt nagyon jól, hogyha a vallásos érzés szilárd — s ezt felekezeti különbség nélkül merem (hangsúlyozni (Ügy van! Ügy van! balfelől.) — akkor olyan erkölcsi bázison nyugszik a városnak vagy az államnak léte és továbbfejlődése, amelyről a lakosságot letéríteni nehéz lesz és nem lelhet forradalomba vinni, amint az annakidején megtörténhetett. T. Ház! Azt szeretném még hozzáfűzni, hogy én mindent elkövetnék azért, hogy a harmiónikus együttműködés a székesfőváros és a törvényhatóságok között, a falu és a város között megvalósuljon, azonban hangsúlyozni kívánom mégegyszer azt, amit közbeszólás alakjában is megkockáztattam, hogy soha tisztviselőket ne méltóztassék ehhez a tárgyaló zöld asztalhoz, a kerek asztalhoz leültetni, mert akkor nehezebb lesz a kiegyenlítődés, akkor ott mindig hatalmi érdekek fognak szóbanforogni. Magában a törvényhatósági tanácsban azonban a kiegyenlítődés sokkal jobban megtörténhetik, mert ott, ahol azt lehet mondani, ennek a városnak minden foglalkozási ága helyet foglal, (Ügy van! a baloldalon.) ott, ahol lateiner ember, kereskedő, iparos és munkás, mindenki egyaránt helyet foglal, ott mindenkinek érdekeit kell, hogy kiegyenlítse a kerekasztalkonferencia is. (Homonnay Tivadar: Helyeseljük és elfogadjuk Schandl Károly indítványát!) Arra kérem Schandl Károly igen t. képviselőtársamat, aki a maga pozíciójánál fogva, elsősorban mint az Okh. elnökigazgatója, súllyal bír, hogy ha azt akarja, hogy ez a gazdasági kapcsolat szorosabb legyen a város és a falu közt, méltóztassék teljes erővel odahatni, hogy a termelő, értékesítő és fogyasztási szövetkezetek neesak fogyasztási szövetkezetek legyenek, hanem termelő és értékesítő szövetkezetek is, amelyek a gazdatársadalom termését megfelelő módon tudják a városi közönséghez közvetlenül eljuttatni. Ismerem az álláspontját, tudom, hogy nem mos-