Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.
Ülésnapok - 1931-247
Az országgyűlés képviselőházának 2h Az eredeti javaslat kormánybiztosról beszélt és interregnumról, törvényhatósági bizottságnélküli állapotról, nem tudom hány esztendőre. Ez olyan flagráns megsértése volt az alkotmányosságnak, hogy ez ellen még Kozma Jenő is, sőt még Bethlen István is fellázadt. Azután módosították a szöveget. Mi van a módosított szövegben? Más meghatározással ugyanaz. Az urak azonban megnyugodtak. Ugylátszik, megnyugtatták őket abban a tekintetben, hogy az ő kis játékaikat nem fogják zavarni sem a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseivel, sem ezzel a bizonyos 27. §-szal. Itt azonban nemcsak a fővárosi kormánypártok és a fővárosi vezető reflektánsok dolgáról van szó. Egy kicsit szó van a főváros népének bőréről is. A főváros népének bőrére is megy ez a játék és ez az, ami ellen mi tiltakozunk. Ennek a javaslatnak tárgyalásakor előre tiltakozunk az ellen, hogy bármilyen antiszociális vagy antidemokratikus terveken törje a fejét a kormányzat, vagy a főpolgármester, vagy azok, akik odakerülnek a főváros élére. Tiltakozunk minden reakciós és antiszociális törekvés és intézkedés ellen, előre tiltakozunk minden bér- és fizetéscsökkentés ellen, tiltakozunk az autonómia minden sérelme, minden megcsonkítása ellen és ezt a tiltakozásunkat olyan széles terjedelemben fogjuk az ország és a főváros népe elé terjeszteni, amilyen széles lehetőség csak rendelkezésünkre áll. Nem fogjuk tűrni, hogy tovább menjenek a bürokrácia és a reakció kiépítésében. Ha erőszakkal elhallgattatnak bennünket, ám csinálják, akkor azonban mi mentesülünk a felelősség alól. Nagyon sokat szeretünk hivatkozni Angliára, szeretjük magunkat Angliával összehasonlítani. Szeretjük a mi alkotmányunkat az angol alkotmánnyal összehasonlítani azon az alapon, hogy az Aranybulla röviddel, 7 vagy 8 esztendővel később az angol MagnaCharta után látott napvilágot és hogy a kontinensen mi volnánk a legrégibb parlamentáris állam. Ha angol példák után futkosunk, futkostak már mások is Magyarotrszagon, az angol példa követése nem új dolog napjainkban. Kármán József 1795-ben sóhajtott fel a következőképpen (olvassa): »Vagy lesz-e Pannoniából valaha Albion 1 ? Támadnak-e Newton, Locke, Shakespeare és Miltonok... Félre, vakmerő álom, amely ámító képeiddel csalogatsz.« Tehát már Kármán József nem hitt abban, hogy Pannoniából valaha Albion lesz és sajnos, a mai kormányzatunk alkotmányos felfogása talán még sokkal messzebb esik Albion alkotmányától, mint amilyen messze esett az 1795-iki kormányzat felfogása, akkor, amikor Kármán József élt és elmélkedett. De akik angol példát hajszolnak, hallgassanak meg egy sok 100 évvel ezelőtt történt következő esetet. A XIII. század végén Robert Winchelsey canterbury érsek I. Eduárd uralkodó idején a király nevében bizonyos konfliktusban azt üzente VIII. Bonifác pápának, hogy az angol királyságban az a szokás, hogy minden közérdekű ügyben kikérik mindazoknak a véleményét, akiket az ügy érint. A XIII. században ez volt az angol alkotmányos felfogás és e mellett az angol alkotmányos felfogás mellett nőtte ki magát Anglia világbirodalommá, ezen az alapon tudja fenntartani öt világrészen elterülő gyarmatait és dominiumait, azon az alapon, hogy 400 esz'. ülése 193 It március 2-án, pénteken. 199 tendővel hamarább szabadította fel Anglia a maga jobbágyait, mint a kontinentális országok, azon az alapon, hogy az angol uralmi osztály is ellentállott addig, ameddig ellentállni lehetett, de amikor a korszellem parancsa előállt, amikor már elkerülhetetlen volt, mindig megtette a szükséges lépést előre, azon az alapon, hogy a Cromwell-féle forradalom után, amikor II. Károly királyságát restaurálták, Károly király nem akasztó fával, nem megtorlással jött vissza az ország trónjára, hanem a Habeas Corpus Actával. Ezen az alapon fejlődött ki az angol birodalom . világhatalommá, világbirodalommá és ennek ellenkezője alapján ment tönkre a történelmi Magyarország. (Kóródi Katona János: Királypárti beszéd!) Nem a királyról, hanem az alkotmányról beszélek. Higyjék el, az angol király, az angol királyi intézmény van olyan liberális és demokratikus, mint akármelyik köztársaságnak vagy akármelyik diktatórikus államnak alulról jött diktátora vagy elnöke. En ezt csak azért hozom fel, mert szoktunk hivatkozni és szoktunk hivalkodni az angol viszonyok hasonlóságával. Sajnos, sehol sem hasonlítunk hozzá. Ez a törvényjavaslat pontosan ellenkezője annak, amit az alkotmányosság parancsol. Próbálnák meg Angliában London grófság önkormányzatát ilyen alapon megtámadni, meglátnák, mit szólnának hozzá és mint állana fel ezzel szemben az egész angol közvélemény. Maradhatunk idehaza is. Magyar férfiak is voltak, akik így látták a dolgokat, magyar férfiak is intették úgy a liberális, mint a többi felfogású polgári uralmakat, hogy másképp kellene kezelni a dolgokat. 1923-ban Szemere Bertalan — borsodi szolgabíró volt akkor — mikor a halálbüntetés visszaállítását követelték, kérték, azt mondotta: »Ne akasztófákat, magtárakat állítsatok fel.« Nem jogokat elvenni, hanem jogokat adni kell. Ezekben a veszedelmes időkben báró Orczy Lőrinc abauji főispán mondotta a tömegekről: »Te vagy országoknak, ki súlyát viseled, Bőség s dicsőségét egyedül te hinted.« Miért akarják kizárni a közületekből az ország dolgozó népéti Miért akarják megtenni a közületeket az uralkodó osztályok játékszerének? Miért akarják most minden apropó nélkül Budapest Önkormányzatát megrendszabályozni, megkurtítani, megcsonkítani, kasztrálni? 1789-ben az épülő abauji vármegyeházára mutatva báró Orczy Lőrinc ezt mondotta (olvassa): »Nagy és címeres épületekben sokezer szegénynek verejtéke vagyon tapasztva: a tömeg megérdemli, hogy emberségesen bánjanak vele.« Ilyen zavaros, bizonytalan időkben nem árt egy kicsit így a régi írások közt kutatni és ilyen figyelmeztetéseket észrevenni, kicsit a jövőre, kicsit a múltra gondolni és elvenni a kezeket a kártékony munkálkodásoktól. Én azt mondom, noha tudva tudom azt, hogy hiába beszélek és hiába beszélünk, azt mondom, t. Képviselőház, t. kormány, t. többség: el a kezekkel a főváros autonómiájától; ne kevesebb, hanem több jogot, ha azt akarjátok, hogy a főváros teljesítse kötelességét önmagával és a közzel szemben. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Mivel a javaslat nem ezt a célt szolgálja, azt még általánosságban sem fogadom el. (Éljenzés és taps a szélsőbaloldalon.)
