Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-247

188 Az országgyűlés képviselőházának 2 kormányzat megkérdezése nélkül az államfő nevezi ki. így rendelkeznék az első szakasz. De a polgármester is corpus alineum, idegen test az önkormányzatban, mert noha a, közgyűlés választja, mégis az államfő megér ősi tésére szorul ez a polgármesteri választás, ami azt jelenti, hogy Budapest székesfővárosban, ha ez a javaslat életbelép és törvényerőre emelkedik, polgármester mindig csak az lehet, akit a mindenkori kormány, illetőleg a mindenkori belügyminiszter akar. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az önkormányzat tehát játékot játszik majd a közgyűlésben; lesz egy új játék a közgyűlésben, a polgármesterválasztás, anélkül azonban, hogy ennek szankciója volna, mert hiszen a belügyminiszter előterjesztésére történik a megerősités, ami annyiszor marad el, ahányszor a belügyminiszter akarja. M ndig az lesz tehát a polgármester, a székesfőváros első adminisztratív tisztviselője, akit a mindenkori belügyminiszter akar. Az önkormányzat számára marad az üres, cifra sallang és felfelé és lefelé megfelelő mennyiségű és megfelelő súlyú felelősség. Es e két felelősség közül a súlyosabb felelősség azok szemében és azoknál, akik komolyan veszik közjogi megbízatásukat, a lefele való felelősség, a választók felé való felelősség. Ez komoly népképviselőknél és komoly közéleti férfiaknál lelkiismereti kérdés is. Tessék most elképzelni egy milliós város önkormányzatának tagját, aki megbizatást kap a választóközönségiöl, hogy az önkormányzatban dolgozzék az ő javára és érdekében, akinek azonban semmiféle hatalma nem lesz, körül lesz véve különböző tőle független erő és hatalmi tényezőktől, ezektől nem fog tudni semmit sem produkálni, ellenben saját magának, a saját lelkiismeretének és a választóközönségnek a történő és a történhető dolgokéit állandóan felelős lesz. Nagyon érdekes és jellemző arra, hogy mennyire nem őszinte maga a javaslat és menynyire nem voltak őszinték, akik ezt a javaslatot megszövegezték, hogy a bizottsági előterjesztés indokolása még a szakbizottságok hatáskörének kibővítéséről beszél, mint szükségletről, a kötelező rész, a paragrafus azonban már egészen mást mond a szakbizottságokról is. Azt mondja a bizottsági indokolás a szakbizottságokról (olvassa): »A sza!kbizo,ttságok jelentőségét az együttes bizottság fokozni kívánta azáltal, hogy különösen a pénzügyi bizottság tagjainak számát felemelte, valamint azáltal, hogy oly rendelkezést vett fel a javaslatiba» hogy a szakbizottságok rendszerint nyilvánosság mellett tanácskozhassanak. E rendelkezések elfogadásánál a bizottságot azok a szempontok vezették, ho'gy egyfelől a pártok képviselői, különösen a legfontosabb bizottságban, a pénzügyi bizottságban helyet foglalhassanak, másfelől pedig a fővárosnak jelentős kormányzati kérdései a nyilvánosság ellenőrzése mellett legyenek megvitathatok és előkészíthetők.« A nem kötelező rész a muzsikája a dolognak. Ha a szöveget vesszük elő, példának okáért az 5- § 4. bekezdését, amely a szakbizottságok hatáskörét állapítja meg, akkor már nem találkozunk ezzel a nagy jóakarattal a bizottságok iránt és azzal a célzattal, hogy a bizottságok jelentőségét fokozni kívánta volna ez a törvényjavaslat, mert az 5. § 4. bekezdése a következőket mondja (olvassa): »Az állandó szakbizottságok hatásköre csak véleményadásra terjed ki; a véleményt, illetőleg szavazategyenlőség esetében a szakbizottságban kifejezésre juttatott eltérő véleményeket jegyzőkönyvbe kell foglalni és h7. ülése 193'U március 2-án, pénteken. azt az ügy irataihoz kell csatolni.« Ez semmi, csupán formalitás. Véleményadásra lesz korlátozva a szakbizottságok működése, ami egyenlő a semmivel. Mert akármelyik hatalmi tényező lesz beleiktatódva így a főváros törvényhatósági l életébe, egyáltalában nem köteles ezt a véleményt magáévá tenni, mert csak meghallgatni köteles, — és az erről szóló jegyzőkönyveket csatolnia kell az iratokhoz — tovább azonban semmiféle kötelezettsége nincs. A leendő törvényhatósági bizottság, szakbizottság, tagjai tehát majd eljárhatnak a szakbizottsági ülésekre. Lesz talán olyan naiv ember is közöttük, aki azt hiszi, hogy ő most valami fontos dolgot művel. Elmehet, véleményt nyilváníthat, de a főváros ügyeinek intézésére ennek a véleménynyilvánításnak semmiféle hatása, befolyása nem lesz. Komédia, üres cafrang, játék ez, amelytől egészen nyugodtan megkímélhetnék a törvényhatósági bizottságot és magukat a bizottsági tagokat. De ha mindez netalán még kevés volna, ha nem eléggé bizonyítaná azt, hogy a kormányban megvan minden szándék arra, hogy a fővárost megfossza a maga önkormányzatától, hozzájön azután még valami. Itt van a számszék, amely szintén állam az államban a javaslat szerint. Méltóztassék meghallgatni, hogy a törvényjavaslat 11. §-a mit mond a számszékről, amely szintén egy beiktatott, idegen test a főváros törvényhatósági bizottságában. Azt mondja a 11. $ (olvassa): »Az 1930 : XVIII. te. 51. §-ának 5. bekezdése a következő rendelkezésekkel egészíttetik ki: A számszéki igazgató az általa végzett vizsgálatokról negyedévenként — sürgős intézkedés szüksége esetében haladéktalanul, tehát akár 24 óra alatt — jelentést tesz a főpolgármester útján a belügyminiszternek, — szolgálati úton, mint a hadseregnél — ezt a jelentést másolatban egyidejűleg a polgármesternek is megküldi, aki azt véleménynyilvánítás végett a pénzügyi szakbizottság elé terjeszti. A pénzügyi szakbizottság ezt a jelentést zárt ülésben tárgyalja. Aki ja zárt^ ülés tárgyalásának anyagát — itt azután már van szankció — »bármely módon egészben vagy részben közzéteszi, amennyiben a cselekmény súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget követ el és három hónapig terjedhető fogházzal büntetendő. A számszéki igazgató az általa végzett vizsgálatokról évenként egyszer« — a belügyminiszternek akár mindennap, a törvényhatósági bizottságnak évenként egyszer — »a zárszámadás kapcsán a törvényhatósági bizottság közgyűlésének is jelentést tesz«. Hányadik beiktatott idegen test ez már a főváros leendő törvényhatóságában?! Hányadik hatalmi és erőtényező, amely független a törvényhatósági bizottságtól, amely azt teszi, amit jónak r lát, illetőleg amit a törvény számára előír, és amely mindenhez inkább van közel, mint magához a törvényhatósági bizottsághozA számszék — mint mondottam — a belügyminiszternek negyedévenként, szükség esetén pedig akár mindennap tesz jelentést, a közgyűlésnek azonban csak egyszer egy esztendőben, és annak sincs semmiféle különös, nagyobb jelentőségeMéltóztassanak nekem felelni arra, akik ezt a javaslatot eddig védelmezték ... (Buchler József: Kevesen voltak! — Esztergályos János: Nem védelmezték! — Farkas István: Még a belügyminiszter úr sem védte!) Védelmezte a 'belügyminiszter úr, védelmezte az előadó úr, védelmezte két kormánypárti szónok és védelmezte az egész kormánypárti sajtó. (Eszterga-