Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

182 Az országgyűlés képviselőházának 2I/.6. rosak lehetnek. Általában azt hiszem, nem igen f fordulhat elő olyan kémkedés, amelyben a hadsereg tagjai részesek ne volnának. Mindenesetre azt hiszem, célszerű ilyen kérdésekben akkor, amikor egy ilyen jelentés leszögezi, hogy ezek az összes egyének ártalmatlanokká tétettek, — minthogy mindenki ártalmatlanná van téve — ezeknek nevét közölni, (Ügy van! a baloldalon.) ha már egyszer elkezdték a dolgot publikálni. (Rassay Károly: Semmiesetre olyan hülyeséget ne írjanak!) De semmiesetre ne közöljék úgy, hogy a társadalom minden rétege képviselve van. Mert elemezzük egy kicsit, hogy a társadalomhoz kik tartoznak. Azt hiszem, a társadalomhoz tartozik például minden vallásfelekezet papja. Ezt nem tudom mint kategóriát, máskép elhelyezni, őszintén megmondom, nem hiszem, hogy ezekre ezt a megállapítást alkalmazhatjuk. Azután fokozottan az egyes hivatalnoki kategóriákat is vehetjük, mert ahhoz, hogy »a társadalom minden rétege« kifejezés helyesen használtassák, nem elég, hogy egy pár lecsúszott intelligens ember, egy pár lezüllött alak kémkedésre adta magát. Ha ez itt kifejezetten mondatik, (Rassay Károly: Nemzetgyalázás ilyet mondani!) ! akkor ez nem olyan jelenség, amely felett egyszerűen napirendre lehetne térni. Azt hiszem, az az egyén, a kormánynak az a tagja, aki felel azért, hogy minisztériumában mi történik, egyúttal felel azért is, vagy kellene, hogy feleljen, hogy az ő minisztériuma részéről ne kerüljenek ki olyan kommünikék a nagyközönség elé, amely kommünikék felett teljes joggal felháborodhatik mindenki, ha csak azok a kommünikék — tovább megyek — valami távoli nagy célokat nem szolgálnak. (Rassay Károly: Mi lehet a célja, hogy a nemzetet így állítják be? Micsoda célja lehet annak!) Nem igen tudjuk elképzelni, már leg- ; alább azok, akik a dolgokat nyugodtan és ko.molyan szemlélik és nem fantaszták, nem igen j tudnak elképzelni olyan célokat, amelyek megindokolhassák, hogy olyan hivatalos jelentés jelenjék meg, amely kétségtelenül alkalmas arra, hogy ezt a szerencsétlen országot még rosszabb képben fesse le, mint amilyen. (Ügy van! a baloldalon.) Mert, akik ezt a jelentést, amely megjelent németnyelvű lapokban is, a Pester Lloyd is közölte, elolvassák, azt hiszem, csodálkozni fognak és azt fogják mondani: Mi van abban az országban? Abban az országban, amely hajlandó volt mindig arra, ho^v talán egy kicsit túlzottan éles és élénk kénekben hivatkozzék a múltra, a múlt dicsőségére, hivatkozzék az erkölcsre és mindenre, ami ebben az országban a legtöbb magyarnak, vagy az összes magyaroknak dráe-a, a züllés már olyan fokot ért el, (Rassay Károly: A társadalom minden rétege!) hogy hivatalosan meg lehet állapítani azt. hogy a társadalom összes rétegei (Rassay Károly: Őrület!) a nemzet elleni akcióban résztvegyenek? Én ezt nem értem. (Rassay Károly: Nem is lehet megérteni!) Ha igaz volna is, amit nem j hiszek és kizártnak tartok és azt hiszem, hogy a társadalom összes rétegének nagy többsége tiltakozik ilyen beállítás ellen, még akkor is a józan ész azt kívánná, hogy ilyet ne csináljanak. (Rassay Károly: Kit akarnak itt védeni az általánosítással? Biztosan valakiket akarnak védeni!) Két eset lehetséges: vagy védeni és menteni akarnak egyeseket, vagy pedig azt akarják, hogy belekerüljenek ebbe a dologba olyan egyének: is, — legalább is ideiglenesen — akiknek egyáltalában semmi közük sincs az ülése 193A március 1-én, csütörtökön. egész dologhoz. Mert mi történik azután? Megjelenik egy ilyen közlemény a lapokban. A Iáitok tudósítói — de más magánegyének is általában, mert ilyen az emberi kíváncsiság — nyomozni kezdenek, magánnyomozásokat folytatnak. Akkor azután jön az egyik, jön a másik és nagyon sokszor odajutunk, hogy az emberek egy része hajlandó arról feltételezni, hogy ilyen dologban benne van, aki neki esetleg nem áll a szája ízéhez, vagy nem tetszik neki, úgy, hogy teljesen indokolatlanul beledobnak egy ilyen mérget a közéletbe akkor, amikor a másik oldalon mindig azt hangoztatják, hogy ezt az országot új stílussal, egy nemzeti egységben vezetik. (Rassay Károly: Megvan a nemzeti egység, a társadalom minden rétege találkozott a kémkedésben!) Én itt a hivatalos közlemények megállapításában látok egy új stílust, r amely nekem nem szimpatikus és amelyet elítélek, mert az országra nézve károsnak tartok. Látok egy olyan megállapítást, (Rassay Károly: Nemzetgyalázás!) amely semmiesetre sem alkalmas arra, hogy ebben az országban azokat az egyéneket, akik komolyan, sokszor fájdalommal nézik mindazt, ami most történik, közelebb hozza azokhoz, akik az ilyen cselekedetekkel nem egységet, hanem csak széthúzó «t teremthetnek. Mindenesetre azt tartanám fontosnak, hogy az illetékes körök ragad jak meg az alkalmat s nyilatkozzanak, mert már 24 óránál több is elmúlt azóta, — sőt talán majdnem 48 óra is, ha^ minden előzményt veszünk — amióta az egész országot beharangozták ama nagv, dicső cselekedettel, hogy ők ártalmatlanná tettek egy, az egész országot megmételyező kém szervezetet. Ma általában a túlzás korában élünk, a nagyhangú parádékból, a nagyhangú kijelentésekből sokat hallottunk. Hallottuk azt is. hogy a rádiót kihasználják arra, hogy minél gyorsabban, tehát igazán a mai gyorsaság minden eszközével kihasználva, tájékoztassák a nagyközönséget. Amikor minduntalan azt látjuk, hogy a rádió elé odaáll an ak felelős államférfi aink és a maguk igazát hirdetik, akkor azt hiszem, hogy Magyarország közönsége is megérdemelné azt, hogy ebben a kérdésben mielőbb nyilatkozzanak és vegyék le a bélyeget azokról, akikre ők a magjuk könnyelműségével, meggondolatlanságával ilyen sarat dobtak. (Rassay Károly: TTgy van!) Mivel ezt sürgősnek látom, azért szeretném, ha már a következő ülés napirendje előtt az illetékes kormánykörök erre a kérdésre megfelelő felvilágosítást adnának. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Brandt Vilmos jegyző: Kóródi Katona János ! Kóródi Katona János: T. Ház! Farkas Tibor t. képviselőtársam előbbi felszólalására csupán azt vagyok bátor megjegyezni, hogy nem vitatkozom arról, hogy vájjon ez a kommüniké szerencsés volt-e, vagy nem? (Rassay Károly: Hülye volt!) Mindenesetre az egész magyar közvéleménynek megnyugvással kell várnia azt, hogy a kormány ebben a tekintetben megtegye a szükséges lépéseket. Tudjuk, hogy egy ilyen ügy nagyon sokszor nem való a nyilvánosság elé, és remélem, hogy az ügy egy későbbi stádiumában esetleg felvilágosító közlemény fog megjelenni. T. Ház! Amit a napirendi vitában most szóvá akarok tenni, az a Magyar Távirati Irodának a napokban megjelent^ egyik közleménye, amely Szerint február 24-én lent a jugo-