Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 24-6. vényt? — Rassay Károly: A szakszerű vezetőség!) Különféle levelezések voltak, feliratok, leiratok, denique a tény az, hogy kerületi választmány nincs és nem funkcinál, illetve van, de nem funkcionál. Ez a helyzet. Tovább megyek annak elősorolásában, hogy mit nem hajtottak még végre ebből a törvényből. (Propper Sándor: Mindent, ami jó!) Az ügyvédi nyomor levezetésére felállította a városbírói intézményt az 56. §. Az 56. §. szerint kerületi városbíró csak az lehet, akinek ítélőbírói vagy ügyvédi gyakorlat folytatásához előírt képesítése van. A közgyűlés meg is csinálta az erre vonatkozó szabályrendeletet, a nagy ügyvédi nyomorban jó lett volna, ha el lehetett volna helyezni itt 10 vagy 14 ügyvédet kerületi városbírói állásban. (Rassay Károly: És a jogszolgáltatás is fejlődött volna!) A jogszolgáltatás is jobb lett volna és azonkívül az ügyvédség szociális nyomorán is segített volna. Nem történt meg, nincs végrehajtva, nincs jóváhagyva, a városbírói hivatal ebből a szempontból nincs felállítva, tehát azt kell mondanom, hogy ebben a részében sincs a törvény végrehajtva. Most jutok egy olyan ponthoz, ami szerintem ezt a mai törvényjavaslatot teljesen mellőzhetővé, nélkülözhetővé tette volna. A törvény 92. §-a szól a kormány felügyeleti jogáról. Azt mondja a törvény, hogy (olvassa): »A székesfőváros általános önkormányzati közigazgatása és háztartása a belügyminiszter főfelügyelete és ellenőrzése alatt áll. A belügyminiszter a székesfőváros közigazgatását saját kiküldött közegei, vagy általa kiküldött más szakértők által bármikor megvizsgáltathatja és a vizsgálat eredményéhez képest felügyeleti jogkörén belül intézkedhetik. (Rassay Károly: Megtörtént ez? — Propper Sándor: Ott ül a főváros nyakán Papanek esztendők óta! — Gáspárdy Elemér: Megmondta, hogy mi a hiba! — Rassay Károly: Mi a hiba? Még mindig nem tudjuk! Az a hiba, hogy nem ismerik a helyzetet!) Tessék: várni, még tovább is megyünk. Méltóztassék megengedni, hogy a belügyminiszter és a kormány jogosítványait a legszélesebb körben ismertessem. Én nem írtam le a törvényt egészen szó szerint, mert nagyon dagályos. Nem szeretem ezeket az újabb törvényalkotásokat, mert a hosszú szöveg gyanús nekem. (Farkas István: Nem tudnak magyarul ezek az urak!) Az 1872-es törvény rövid, világos és egyszerű volt, míg ezek a mostani törvények mindig kothurnusban mászkálnak. Azt mondja a törvény, hogy a belügyminiszter és a pénzügyminiszter a székesfőváros háztartását kiküldött közegei által bármikor megvizsgáltathatja, felvilágosítást, jelentést kívánhat és az ennek következtében szükséges intézkedéseket megteszi. (Rassay Károly: Hát megteszi?) De menjünk tovább: A belügyminiszter a törvényhatóság meghallgatása után a törvényhatóságot igazgatási szervezetének kiegészítésére, személyzeti létszámának apasztására, gazdálkodása megfelelő szabályozására utasíthatja, üzemének korlátozását, átalakítását, öszszevonását, vagy megszüntetését rendelheti el. (Hegymegi Kiss Pál: Több joga van, mint a gyámnak!) Több jogosítványt, több jogot már nem lehet adni, sőt elképzelni sem. Ebben benne van minden jogosítvány. De még meszszebbmenően is intézkedik ez a törvény, amikor azt mondja, hogy minden szabályrendelet csak a tárgy szerint illetékes, vagy a törvényben megjelölt miniszter jóváhagyása után ülése 1934 március 1-én, csütörtökön. 177 válik hatályossá. (Rassay Károly: Ügy van!) Ha ez a törvényhatósági bizottság az előírt szabályrendeletet nem alkotja meg a megszabott határidő alatt, vagy a miniszter kívánságának megfelelően nem módosítja, az illető miniszter rendelettel intézkedhetik. (Ügy van! Úgy van! half elől. — Hegymegi Kiss Pál: Minden joga megvan! — Rassay Károly: Mit csinált a belügyminiszter?) Ez teljes jogosítvány. Ha a törvényhatósági bizottság olyan szabályrendeletet hoz, amely nem tetszik a belügyminiszternek, joga van helyette es^y másértelmű rendeletet alkotni. (Propper Sándor: Úgy látszik nem ismerik ezt a törvényt a minisztériumban. — Rassay Károly: Szóval rövidebb úton is diadalmaskodhattak volna az eszmék!) Itt van még a költségvetés felülvizsgálatára vonatkozó rendelkezés a 95. §-ban, amely azt mondja, hogy a belügyminiszter a pénzügyminiszterrel egyetértve a költségvetést jóváhagyja, vagy annak egyes tételeit leszállítja, felemeli, vagy törli, vagy a szükséges kiadást a költségvetésbe felvéteti, vagy a jóváhagyást megtagadja és a székesfővárost új költségvetés készítésére utasítja. (Hegymegi Kiss Pál: Voltaképpen maga csinálhatja a költségvetést!) Mindent maga csinálhat, kiküldheti a közegeit; a város igazgatását megváltoztathatja; a város üzemeit megszüntetheti; ha a szabályrendelet nem tetszik neki, rendelettel pótolhatja. Minden jogosítványa megvan a belügyminiszternek, én tehát nem tudom megérteni és megmagyarázni, hogy miért van szükség erre a javaslatra, amikor a belügyminiszter az összes jogosítványok birtokában van? Én nem vagyok híve annak, hogy a belügyminiszter úrnak ne legyen ellenőrzési és főfelügyeleti joga, mert én azon az állásponton vagyok, hogy a kormány a törvények legfőbb őre és a kormány hivatása, feladata, joga és kötelessége ellenőrizni, hogy törvényszerűen folyik-e a gazdálkodás, hogy a törvénnyel ellentétesen nem csinálnak-e olyan dolgot, amely miatt a belügyminiszternek bele kell szólnia az ügyvitelbe? Én, aki az autonómia legelszántabb híve vagyok, aki annak levegőjében nőttem fel, ezen a ponton nem ismerek tréfát, mert ahol a közéleti tisztaságról, a közéleti erkölcsről, a zsebrákok megfékezéséről van szó, ott nálam könyörtelenebb ember nincs. (Gáspárdy Elemér: Ebben egyek vagyunk! — Rassay Károly: De hol vannak a zsebrákok? Vádolni tetszik! Tessék megmondani! — Gáspárdy Elemér: Mondja meg Bródy! Mindent én mondjak meg?) Mondom, a belügyminiszter úrnak megvolt a teljes jogosultsága és — engedelmet kérek — én nem védek senkit sem. Nekem nincs is védenivalóm. Semmiféle olyan pártszervezetbe nem tartozom, amely jogosulatlanul előnyöket élvezett. Ellenkezőleg, mi támadtuk és mindig szemére hánytuk az uralkodó és kormányzó pártoknak, hogy túlságosan kiszolgálják a kormányt, hogy az a jóviszony, amelyben a kormánnyal vannak, nagyon drága lesz a főváros polgárságának, mert a számlát mindig a főváros polgárságával fizettetik meg. (Gáspárdy Elemér: Mégis összefogtak ott mindnyájan ! — Rassay Károly: Ezt nem érti meg a képviselő úr?) Ha az alkotmányról van szó, mindig össze fogunk fogni. Mit gondol a mélyen t. képviselő úr, az én csekély személyiségem gyanú nélkül hogyan mehetne Budapest utcáin végig, ha