Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-246

Az országgyűlés képviselőházának 24-6. vényt? — Rassay Károly: A szakszerű veze­tőség!) Különféle levelezések voltak, felira­tok, leiratok, denique a tény az, hogy kerü­leti választmány nincs és nem funkcinál, illetve van, de nem funkcionál. Ez a helyzet. Tovább megyek annak elősorolásában, hogy mit nem hajtottak még végre ebből a törvényből. (Propper Sándor: Mindent, ami jó!) Az ügyvédi nyomor levezetésére felállí­totta a városbírói intézményt az 56. §. Az 56. §. szerint kerületi városbíró csak az lehet, akinek ítélőbírói vagy ügyvédi gyakorlat folytatásá­hoz előírt képesítése van. A közgyűlés meg is csinálta az erre vonatkozó szabályrendeletet, a nagy ügyvédi nyomorban jó lett volna, ha el lehetett volna helyezni itt 10 vagy 14 ügyvédet kerületi városbírói állásban. (Rassay Károly: És a jogszolgáltatás is fejlődött volna!) A jog­szolgáltatás is jobb lett volna és azonkívül az ügyvédség szociális nyomorán is segített volna. Nem történt meg, nincs végrehajtva, nincs jóváhagyva, a városbírói hivatal ebből a szempontból nincs felállítva, tehát azt kell mondanom, hogy ebben a részében sincs a tör­vény végrehajtva. Most jutok egy olyan ponthoz, ami szerin­tem ezt a mai törvényjavaslatot teljesen mel­lőzhetővé, nélkülözhetővé tette volna. A tör­vény 92. §-a szól a kormány felügyeleti jogá­ról. Azt mondja a törvény, hogy (olvassa): »A székesfőváros általános önkormányzati köz­igazgatása és háztartása a belügyminiszter fő­felügyelete és ellenőrzése alatt áll. A belügy­miniszter a székesfőváros közigazgatását saját kiküldött közegei, vagy általa kiküldött más szakértők által bármikor megvizsgáltathatja és a vizsgálat eredményéhez képest felügye­leti jogkörén belül intézkedhetik. (Rassay Ká­roly: Megtörtént ez? — Propper Sándor: Ott ül a főváros nyakán Papanek esztendők óta! — Gáspárdy Elemér: Megmondta, hogy mi a hiba! — Rassay Károly: Mi a hiba? Még min­dig nem tudjuk! Az a hiba, hogy nem ismerik a helyzetet!) Tessék: várni, még tovább is me­gyünk. Méltóztassék megengedni, hogy a bel­ügyminiszter és a kormány jogosítványait a legszélesebb körben ismertessem. Én nem írtam le a törvényt egészen szó szerint, mert nagyon dagályos. Nem szeretem ezeket az újabb tör­vényalkotásokat, mert a hosszú szöveg gya­nús nekem. (Farkas István: Nem tudnak ma­gyarul ezek az urak!) Az 1872-es törvény rövid, világos és egyszerű volt, míg ezek a mostani törvények mindig kothurnusban mászkálnak. Azt mondja a törvény, hogy a belügyminiszter és a pénzügyminiszter a székesfőváros háztar­tását kiküldött közegei által bármikor meg­vizsgáltathatja, felvilágosítást, jelentést kíván­hat és az ennek következtében szükséges intéz­kedéseket megteszi. (Rassay Károly: Hát meg­teszi?) De menjünk tovább: A belügyminiszter a törvényhatóság meghallgatása után a tör­vényhatóságot igazgatási szervezetének kiegé­szítésére, személyzeti létszámának apasztására, gazdálkodása megfelelő szabályozására utasít­hatja, üzemének korlátozását, átalakítását, ösz­szevonását, vagy megszüntetését rendelheti el. (Hegymegi Kiss Pál: Több joga van, mint a gyámnak!) Több jogosítványt, több jogot már nem lehet adni, sőt elképzelni sem. Ebben benne van minden jogosítvány. De még mesz­szebbmenően is intézkedik ez a törvény, ami­kor azt mondja, hogy minden szabályrendelet csak a tárgy szerint illetékes, vagy a törvény­ben megjelölt miniszter jóváhagyása után ülése 1934 március 1-én, csütörtökön. 177 válik hatályossá. (Rassay Károly: Ügy van!) Ha ez a törvényhatósági bizottság az előírt szabályrendeletet nem alkotja meg a megsza­bott határidő alatt, vagy a miniszter kívánsá­gának megfelelően nem módosítja, az illető miniszter rendelettel intézkedhetik. (Ügy van! Úgy van! half elől. — Hegymegi Kiss Pál: Min­den joga megvan! — Rassay Károly: Mit csi­nált a belügyminiszter?) Ez teljes jogosítvány. Ha a törvényhatósági bizottság olyan szabály­rendeletet hoz, amely nem tetszik a belügy­miniszternek, joga van helyette es^y másér­telmű rendeletet alkotni. (Propper Sándor: Úgy látszik nem ismerik ezt a törvényt a mi­nisztériumban. — Rassay Károly: Szóval rö­videbb úton is diadalmaskodhattak volna az eszmék!) Itt van még a költségvetés felülvizsgála­tára vonatkozó rendelkezés a 95. §-ban, amely azt mondja, hogy a belügyminiszter a pénz­ügyminiszterrel egyetértve a költségvetést jóváhagyja, vagy annak egyes tételeit leszál­lítja, felemeli, vagy törli, vagy a szükséges kiadást a költségvetésbe felvéteti, vagy a jóváhagyást megtagadja és a székesfővárost új költségvetés készítésére utasítja. (Hegy­megi Kiss Pál: Voltaképpen maga csinál­hatja a költségvetést!) Mindent maga csinál­hat, kiküldheti a közegeit; a város igazgatá­sát megváltoztathatja; a város üzemeit meg­szüntetheti; ha a szabályrendelet nem tetszik neki, rendelettel pótolhatja. Minden jogosít­ványa megvan a belügyminiszternek, én tehát nem tudom megérteni és megmagyarázni, hogy miért van szükség erre a javaslatra, amikor a belügyminiszter az összes jogosítvá­nyok birtokában van? Én nem vagyok híve annak, hogy a belügyminiszter úrnak ne le­gyen ellenőrzési és főfelügyeleti joga, mert én azon az állásponton vagyok, hogy a kor­mány a törvények legfőbb őre és a kormány hivatása, feladata, joga és kötelessége ellen­őrizni, hogy törvényszerűen folyik-e a gazdál­kodás, hogy a törvénnyel ellentétesen nem csinálnak-e olyan dolgot, amely miatt a bel­ügyminiszternek bele kell szólnia az ügyvi­telbe? Én, aki az autonómia legelszántabb híve vagyok, aki annak levegőjében nőttem fel, ezen a ponton nem ismerek tréfát, mert ahol a közéleti tisztaságról, a közéleti erkölcs­ről, a zsebrákok megfékezéséről van szó, ott nálam könyörtelenebb ember nincs. (Gáspárdy Elemér: Ebben egyek vagyunk! — Rassay Károly: De hol vannak a zsebrákok? Vádolni tetszik! Tessék megmondani! — Gáspárdy Ele­mér: Mondja meg Bródy! Mindent én mond­jak meg?) Mondom, a belügyminiszter úrnak meg­volt a teljes jogosultsága és — engedelmet kérek — én nem védek senkit sem. Nekem nincs is védenivalóm. Semmiféle olyan párt­szervezetbe nem tartozom, amely jogosulatla­nul előnyöket élvezett. Ellenkezőleg, mi tá­madtuk és mindig szemére hánytuk az ural­kodó és kormányzó pártoknak, hogy túlságo­san kiszolgálják a kormányt, hogy az a jó­viszony, amelyben a kormánnyal vannak, na­gyon drága lesz a főváros polgárságának, mert a számlát mindig a főváros polgárságá­val fizettetik meg. (Gáspárdy Elemér: Mégis összefogtak ott mindnyájan ! — Rassay Ká­roly: Ezt nem érti meg a képviselő úr?) Ha az alkotmányról van szó, mindig össze fogunk fogni. Mit gondol a mélyen t. képviselő úr, az én csekély személyiségem gyanú nélkül ho­gyan mehetne Budapest utcáin végig, ha

Next

/
Thumbnails
Contents