Képviselőházi napló, 1931. XX. kötet • 1934. február 21. - 1933. március 20.

Ülésnapok - 1931-245

108 Az országgyűlés képviselőházának í kellemetlenségeket fog okozni, de engedelmet kérek, az ország közönségével szemben mi az adóprést és a közszolgáltatást — éppúgy mint állami vonatkozásban a főváros közönségével szemben is — elvittük a teljesítőképesség legvégső határáig. (Jánossy Gábor: Sőt egy kicsit már azon is túlmentünk!) Ezzel szemben joggal kívánhatj a a főváros közönsége, hogy teherbíróképességével hozassék arányba a székesfővárosnak minden közüzemi menete, költsége, a székesfőváros egész ügymenete. (Lázár Miklós: Helyes! — Jánossy Gábor: Ebben egyetértünk! — Lázár Miklós: Igen, egyetértünk!) Nem esem abba a (Jánossy Gábor: Hibába, mondd csak ki!) nem hibába, hanem abba a túlzásba, hogy talán olyan rekriminációkkal is éljek, amelyek esetleg jogos kritikát vonnak maguk után, de megállapítom, hogy a mi szemünkben a javaslat indokai között az is szerepel, hogy a székesfővárosnál a nélkülözhetetlen embereknek egy egész századával találkozunk. Egész Európában ez az egyetlen ország, ahol a nélkülözhetetlen emberekből egy brigádot lehetne összeállítani, pedig én az ujjaimon meg tudnám olvasni a nélkülözhetetlen emberek számát. (Ügy van! a balközépen.) Már most az is kötelességünk lesz, hogy fővárosi vonatkozásban leépítsük ezt a századot, leépítsük a nélkülözhetetlen emberek századát, legalább egy szakaszra. Még van egy indoka a javaslatnak. En megnéztem a számadatokat és annak ellenére, hogy minden tiszteletem a nőké — hiszen már mondottam egyszer a Házban, hogy Jókaival tartok, aki az emberiség nemcsak a szebbik, de jobbik felének is a nőket tartotta — mégis azt kell mondanom, hogy a templom egerei túlságosan elszaporodtak a fővárosi közéletben. Olvassák el Fodornak a »Templom egere« című darabját, vegyék elő a fővárosi kimutatást és akkor azt látják, hogy a női alkalmazottak nemcsak, mint tanárnők, tanítónők és óvónők, amit én egyáltalában nem kifogásolok, de mint ' egyéb alkalmazottak is, olyan tömegben jelentkeztek a fővárosi életben az ntóbbi tíz esztendőben, ami már egyenesen hátráltatja a férfi ifjúságnak a fővárosnál való elhelyezkedését, (Jánossy Gábor: Igaza van!) előrelépését és állítom, hogy a nőknek ez az elhelyezkedése nem mindig bírja ki a kritikát. (Esztergályos János: Mit csináljanak az állástalan nők? — Gáspárdy Elemér: Némelyiknek 10.000 pengős fizetése van!) Most pedig méltóztassanak megengedni, hogy rátérjek azokra a kifogásokra, amelyeket igen t. képviselőtársaim emeltek a javaslat ellen. Főleg abban látom az ellenzéki kritika hibáját, hogy ezt a javaslatot eminenter politikai javaslatnak minősíti, pedig ez a javaslat olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek azokat a politikai motívumokat is csökkenteni fogják, amelyek még az 1930:XVJII. te.-ben is benne vannak. Rassay Károly t. képviselőtársam tegnapi felszólalásában rámutatott arra, hogy ez a javaslat az autonómiának azt a meghatározását, amelyet az 1872:XXXVI. te foglal magában, nullifikálja, és hogy ez a javaslat úgyszólván kiveszi az autonómia lényegét. Az ellenzéki felszólalásokban, ebben a kérdésben, meglehe

: tősen nagy, majdnem azt mondhatnám, bábeli zűrzavar van. Mert Vázsonyi János tisztelt képviselő úr, a demokraták Führer je, — hogy az ellenzéknek ezzel a divatos szavával éljek, — tegnapi beszédében azt mondotta, hogy ez a javaslat már nem is jelent sokat, mert hiszen az 5. ülése 193A február 28-án, szerdán. 1930 :X

VIII. te eltemette a fővárosi autonómiát. Ezzel szemben Petrovácz tisztelt képviselőtársam — sajnálom, hogy most kimegy — (Petrovácz Gyula: Itt vagyok!) lángoló lelkesedéssel és belső meggyőződéssel támogatta annakidején az 1930:X

VIII. tc-et s azzal a legteljesebb mértékben meg volt elégedve. (Petrovácz Gyula: Ma is meg vagyok elégedve!) Turi Béla tisztelt képviselőtársam pedig parlamenti beszédében azt mondotta, hogy ez a törvényjavaslat egy diktatórikus állampolitikai berendezkedés bevezetése és szívesebben látna az autonómia sérelme nélkül egy nagy alkotmányreformot, amely szerint a parlament nem a népképviselet, hanem az érdekképviselet és a szakszerűség alapján szerveztetnék meg. Ezzel szemben Rassay Károly tisztelt képviselőtársam tegnapi beszédében azt mondotta, hogy Isten óvjon attól, hogy ezen az úton, amelyen ez az autonómia halad, a mi alkotmányjogi problémáinkat tovább vezessük, mert ez a diktatúrához vezet és a diktatúra a népképviseleti rendszernek nemcsak megsemmisítését, de az összes magyar tradícióknak legázolását is jelenti. (Jánossy Gábor: Ebben Rassaynak igaza van!) Őszintén megmondom, ebben a kérdésben Rassay Károly igen t. képviselőtársamhoz állok a legközelebb, (Helyeslés a jobboldalon.) mert magam is a parlamentáris kormányzatnak vagyok a híve és ez a párt is perhorreszkál mindenféle diktatúrát és perhorreszkálná ezt a törvényjavaslatot is, ha ez az autonómia megsemmisítését és nem az autonómia hibáinak, gazdasági tévedéseinek kikorrigálását jelentené. (Gáspárdy Elemér: Egyenesen diktatúraellenes!) Mi, akik itt ülünk ezen az oldalon, azt mondhatnám, kevés kivétellel valamennyien a vidéki, a megyei autonóm életben nőttünk fel. (Úgy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ott tanultuk meg a közélet és a közügyek érdektelen és hűséges szolgálatát, ott fejlődött ki érzékünk a közügyek iránt és a magyar közéletnek, azt mondhatnám, minden egyes vezető tényezője a múltban és a jelenben is, az autonóm életben kezdte közpályáját és ezt az autonóm életet, amely jó nevelő hatást gyakorolt a magyar közéletre, vagyok bátor kijelenteni úgy a^magam, mint pártom nevében, megsemmisíteni sohasem lennénk hajlandók. (Igaz! Ügy van! — Taps a jobboldalon. — Jánossy Gábor: Nem is akad olyan kormány, amely ezt megpróbálná!) , Még megérteném a kifogásokat és a nagy hadakozást, ha bent maradt volna a javaslatban az autonómia felfüggesztése és a kormánybiztos kirendelése, — bár az sem politikai érdekből iktattatott bele, (Jánossy Gábor: A látszat az volt!) de a látszat mégis az volt, hogy az autonómia felfüggesztése és a kormánybiztos kirendelése valami mellékes politikai célt szolgál — miután azonban ez kiderült a javaslatból, nyugodt szívvel merem ajánlani, hogy az alkotmányjogi bizottság befejezheti működését, mert az alkotmányon semmiféle sérelem ezzel a javaslattal nem esik. De hoztak itt fel még egyéb kifogásokat is ezzel a javaslattal szemben. E kifogások közt nem utolsó helyen áll az, hogy az önkormányzat lényegét ez a javaslat úgyszólván megszünteti. Az önkormányzat lényegéről Tisza Kálmán óta majdnem száz esztendeig folyt a vita. Mindenesetre az alkotmányos élet kifejlődésé; tői kezdve az önkormányzat lényegét mindenki másképpen ítélte meg. Tisza Kálmán például azt mondta, hogy az önkormányzat lényege a választott tisztviselő. Tisza István pedig azt mondta 30 évvel később, hogy az önkormányzat