Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-228
84 . Az országgyűlés képviselőházának 2í tot tapasztal, de ibocsássa meg a kereskedelemügyi miniszter ár, hogy én mégis bevallják egyet. Ebben a kérdésiben inkább a mezőgazdaság van érdekelve, de ha a kereskedelemért kell tenni valamit, imindig úgy tűnik fel előttünk, mintha a miniszter úrnak beadványt kellene eljuttatni a minisztertanácshoz, thogy a kereskedelem érdekében valamit tehessen- Ha tehát méltányolom a kereskedelmi miniszter úr jóindulatát, ezt csak akkor fogadhatjuk el abban az értelemben, ha megkapjuk azt, ami minden magyar állampolgárnak kijár, az igazságot. Mi ebben a kérdésben mutatjuk meg a mi önzetlenségünket, mert ha exportról van is szó, az export előttünk nem dogma, abban az értelemben, hogy más foglalkozási ágat ne segítsünk. Ebből látható. Mi most kiegyezhettünk volna a zsákosokkal abban, hogy az exporthoz iszükséges zsákok tekintetében nekünk engedményeket tegyenek. Miután követeltük, hogy a mezőgazdaság érdekében ugyanazokat az engedményeket adják meg, amelyeket nekünk adni akartak, ennélfogva meddővé vált az a tárgyalás, amelyet még a tegnapi napig is folytattunk. T. miniszter úr ! Adataimat a következőkből merítem: először a Közteleknek, az Omge. lapjának több számából, azután az Omke. tudósításaiból, harmadszor pedig a Tőzsdei Kurírból, amely lap igen erélyesen foglalkozott ezzel a kérdéssel. Ezeket az adatokat megvizsgáltam és a bennük foglaltakat leszek bátor itt előadni.. De van még egy forrás, amelyből merítek, ez pedig Fenyő Miksa t. képviselőtársam és barátom cikke, amelyből szintén fogok egyet-mást elmondani. T. Képviselőház! Már a nyáron r vita tárgyát képezte ez a kérdés köztem és Fenyő Miksa között, hogy nekem van-e igazam, vagy neki, akit mindig úgy szoktam csúfolni, hogy a Gyosz. hivatalos mentőügyvédjének tekintem. Tudom, hogy neki ez a kötelessége, de ő, aki a múltban nekem azt prédikálta, nogy ő az igazságot keresi és csak az igazságot, azt hiszem, ebben a kérdésben jobban tette volna, ha nem hallgatott volna azokra, akik neki az adatokat beszolgáltatták. T. Ház! Három gyár van Magyarországon. Ez a három gyár az újpesti, az erzsébetfalvai és a szegedi. Az újpesti százszázalékban osztrák érdekeltség. Tulajdonosa az osztrák jutaérdekeltség, amely a Bodenkreditanstalt tulajdonában volt, majd onnét átment a Kreditanstalt tulajdonába és így végül ma osztrák állami érdekeltségnek tekinthető. A második az erzsébetfalvai Magyar Kender-, Len- és Jutaipari R. T. Ez már lényegesen hangosabb magatartást követ kartelltársainál, azonban részvényeinek többsége Liehtenstein hercegségben lévő holding tulajdona. {Mozgás és zaj.) A harmadik a szegedi, amely százszázalékig angol érdekeltség, vezetője egy lichtensteini állampolgár. (Ulain Ferenc: Magyar ipar! Azért keli védeni őket!) Ez a három gyár kartellban van. Es ha csak kartellban volna és a külfölddel szemben tisztességes árakat számítana, úgy nekem még e részvénytulajdon tekintetében sem volna semmiféle kifogásom, azonban itt olyan kivételes helyzetről van szó, amely semmiféle más foglalkozási ágban nincs. Harmincöt aranykorona a vám. Ehhez hozzájárul még, hogy a kül földi gyárak 10%-kai több forgalmi adót fizetnek, mint a belföldiek. Ez a 35 aranykorona már magában lehetetlenné tette, hogy külföldről zsák jöjjön be, de a legfurcsább az, hogy a '8. ülése 1933 december 13-án } szerdán. használt zsákokra ugyanazt a 35 aranykoronás vámot szabják ki. De itt sem állhatunk még meg, ez sem az egész. Hozzá van kötve még két előny — és azután még külön két másik előny. Az egyik előny az úgynevezett yámtech nikai rendszer tekintetében mutatkozik, ez a zsákkiviteli igazolvány, a másik pedig a zsákéi őlegezési eljárás. Ez arra volna hivatva, hogy megkönnyítse a külföldi zsákok behozatalát, vagy az itteni zsákok kivitelét. (Zaj a jobboldalon. — Iíassay Károly: Halljuk! Érdekes! Most a mezőgazdaság védelméről van szó!) Ugyanis elő lehet jegyezni zsákokat, hogy vámmentesen visszakerüljenek, ha innen kivitték. & a külföldi zsákokat is be lehet hozni, azonban csak egy feltétel alatt, hogy ha hivatalos okmánnyal igazolják azt, hogy minden egyes zsák ugyanaz, amelyet kiküldtek vagy behoztak. Most méltóztassék elgondolni, hogy kiküldenek száz zsák magyar lisztet. Ez a száz zsák magyar liszt száz különböző helyre megy Bécsbe vagy ahová éppen küldeni lehet. Ezeket a zsákokat tessék most visszakapni és hivatalosan konstatálni, hogy ugyanazok, s akkor vissza lehet hozni, nem kell értük vámot fizetni. Ez olyan eljárás, amilyet abszolúte nem lehet statuálni. Aki pedig ez ellen vét — és volt már olyan, akit megcsíptek, hogy volt köztük egypár külföldi zsák — azt 20.000 pengővel bírságolják meg. (Mozgás.) Elképzelhetik, hogy ez lehetetlen dolog. Van még másik kettői is. Itt vannak a devizakorlátozások. A Nemzeti Bank abszolúte nem ad eigy fillért sem arra, hogy zsákokat vegyenek. De ha ez mind! megvolna is, van még egy súlyos nehézség: miniszteri engedély kell ahhoz, hogy zsákokat behozzanak, itt kapcsolódom Fenyő Miksa t. képviselőtársamnak egy adatához, amelyet ő egyik újságcikkében említett fel. Ugyanis mi ketten összevesztünk emiatt az Újságban és a Pester Lloyd-cikkekben. Azt mondja nekem eh ben a vitában. Fenyő a miniszteri engedélyekről: «Ügy látszik, Sándor Pál nem tudja, hogy a behozatali korlátozások fennállása, vagyis több mint egy év óta egyetlenegy zsákbehozatali kérvényt sem utasítottak vissza, mert egyetlenegy ilyen kérvényt nem is nyújtottak be. Voltaképpen ezen a ponton dőlt el az egész kérdés, mert írni és beszélni lehet, — ez én vagyok, én írtam és beszéltem — «de ha .az élet azt mutatta, hogy az importőrök nem is kérik a zsákbehozatalt, mert sajnálják a 10—20 pengős bélyegilletéket, akkor ez mindennél fényesebben bizonyítja, hogy a külföldi zsákok nem versenyképesek nemcsak a mostani 22%-kal leszállított árakkal, hanem még a július előtti árakkal sem.» T. Képviselőház! Itt van a példa arra,hogy milyen könnyen lehet a Gyosz. első emberét félrevezetni, mert hogy ő jóindulatú volt, hogy ezt becsületes szándékkal elhitte azoknak, akik ezt neki mondták, én magam is vallom. De a Tőzsdei Kurir azt állítja, hogy vannak ilyen kérések és számtalan fénykép van ilyen beadványokról. Közöl továbbá egy igen érdekes részletet. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) B. 38.104/1933. szám alatt, tehát még ebben az évben, május 24-én beadott az olasz jutaszindikátus egy kérvényt a minisztériumhoz. Az áru megjelölése: új jutatarpaulin zsák. Mennyisége: 15.000 ki'logramimi, darabszám: 20.000, kilónként3 líra. Ez megfelel 60 fillérnek, a leszállított ár mellett pedig —« mint méltóztatnak tudni — 1 pengő 42 fillér most az ár a gabonazsákoknál.