Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

78 Az országgyűlés képviselő házáno.k 228. ülése 19 SS december 13-án, szerdán. hosszú évtizedeken keresztül. Ez a gravaminá,­lis politika régen a jog területen mozgott. Ma ugyancsak gravaminális politikai korban élünk, de gazdasági területen mozog a gravamenek sorozata. Legyen szabad azt a szerény nézetemet elő­adnom, hogy nem a rekriminációval kell fog­lalkoznunk, tmég ezen az oldalon sem. Nem kí­vánom azt hangoztatni, hogy az ellenzék az ö kritikájában hol és mennyiszer lett mindig igazolva, csak azt óhajtom a t. Ház minden egyes pártjának figyelmébe ajánlani, hogy a? én elgondolásom szerint Magyarországon min­denkinek minden munkálkodását minden nap­ját, minden gyűlést, minden összejövetelt a magyar Hiszekegy gondolatával kellene meg­kezdenie és azzal a gondolattal befejeznie, hogy «Csonka-Magyarország nem ország, egész Ma­gyarország mennyország». Igen t. Ház, én vallom azt a tanítást, ame­lyet egy amerikai újságíró évekkel ezelőtt mondott, hogy ne csak azt mondjuk: no, no ne­ver, nem, nem, soha, hanem azon is mnnkálko Jf junk: yes, yes, for ever, igen, igen, mindig­Elünk, vagyunk és előre akarunk menni! Miután én ennek a javaslatnak benyújtá­sánál és, ennek a javaslatnak minden egyes intézkedésénél éppen ezzel ellenkező cél szolgá­latát látom, ezért kénytelen leszek szavazato­mat a javaslattal szemben leadni és ha a javas­latot szerény szavazatommal szemben a többség mégis magáévá teszi, úgy a részleteknél leszek majd szerencsés módosító indítványaimat elő­terjeszteni. Én ezt a javaslatot nem nyugdíj­novellának nevezném, hanem igazi nevén a kol­dusbot törvényének nevezném el. Miután pedig én a koldusbotot nem tisztelem és nem szeretem a botokat sem ha fából, sem ha gumiból van­nak, nem szeretem a botokat, akárkire sújtanak is le, mert azt vallom, hogy ma nem botütésre, hanem mankóra van szüksége minden egyes társadalmi rétegnek e hazában, segítségre és támaszra van szüksége, nem pedig arra, hogy fejbeverjék: ezeknél az indokoknál fogva a ja­vaslatot még általánosságban, a részletes tár­gyalás alapjául sem fogadom el. (Helyeslés a széhőbaloldalon.) Elnök: Minthogy hétórakor az interpellá­ciók meghallgatására kell áttérnünk, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek a t. Ház­nak legközelebbi ülésünk idejére és napirend­jére nézve. Javaslom, hogy a t. Ház legközelebbi ülé­sét holnap délután^ 4 órakor tartsa és annak napirendjére tűzessék ki a nyugdíjtörvény mó­dosításáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása. Van valaki a napirendhez feliratkozva? Esztergályos János jegyző: Meskó Zoltán! Meskó Zoltán: T. Képviselőház! Az igen t. kormányelnök úr a nemzeti egység pártjának tegnapi értekezletén érdekes beszédében azzal a mozgalommal is foglalkozott, amely mozgal­mat Magyarországon én vezetem. A miniszter­elnök úr mindnyájunk nagy megdöbbenésére többek között a következő kijelentéseket tette (olvassa): «Nem szorulunk idegenből importált rendszerekre még akkor sem. ha ezek baráti országból származnak.» Gróf Festetics Sándor igen t. barátomat pedig felszólította, hogy tart­ózkodjék az ezekben a mozgalmakban való részvételtől, mert ezt a mozgalmat károsnak és veszedelmesnek tartja, semmiféle kopírozó mozgalmat nem helyesel. (Felkiáltások jobb­felől: laaza van!) Hogy a miniszterelnök úr helyesel-e vagy nem helyesel, az az ő dolga, hogy mi helyese­lünk-e, az a mi dolgunk r de az ellen fel kell emelnem tiltakozó szavamat, hogy a miniszter­elnök úr a magyar nemzeti szocialista mozgal­mat károsnak és veszedelmesnek tartja. Mi ezt a mozgalmat mindennek tartjuk, csak vesze­delmesnek nem, mert nem lehet veszedelmes az a mozgalom, amely arra törekszik, hogy ebben az országban a társadalmi osztályok kö­zötti különbséget, ellentétet megszüntesse, ni­vellálólag hasson, a békét az országban meg­teremtse. Az igen t. miniszterelnök úrnak tud­nia kell, hogy egy országban a rendet, a békét lehetséges ugyan osendőrszuronyokkal fenn­tartani, tartósan azonban nem; tartósan csakis akkor tudjuk fenntartani, ha ebben az ország­ban gondoskodunk mindazokról, akik nélkü­löznek és nyomorognak, ha ebben az ország­ban elsősorban azoknak a hónia alá nyúlunk, akik arra a legjobban rászorulnak. Nem lehet veszedelmes az országra egy olyan mozgalom, amely a legtisztább keresztény világnézet alap­ján áll, amely mozgalom 100%-os nacionalista mozgalom, amely mozgalom a tekintély tisztelet alapján épül fel, amely feltétlen hűséggel vi­seltetik az ország államfője iránt. Nem lehet káros az országra egy olyan mozgalom, amely a krisztusi evangéliumot hirdeti, amely moz­galom a munkanélküliség megszüntetésére tö­rekszik, amely mozgalmat — nem tagadom — szabadságharcnak tartunk, keresztény magyar fajtánknak jobb sorsra juttatása érdekében, — ezt valljuk és hirdetjük — mert igenis, azt akarjuk és el fogjuk érni, hogy ebben az or­szágban a keresztény magyar fajta ahhoz a szerephez jusson, amely őt, mint honszerzőt, ebben az országban megilleti; azt akarjuk, hogy fajtánk ebben az országban a saját por­táján maga legyen az úr. Nem lehet veszedel­mes egy mozgalom egy országra, amely moz­galom nem tesz különbséget embertárs és em­bertárs között, amely a szó szoros értelmében testvérnek tekint mindenkit, amely, mint mon­dottam, olyan jogokhoz kíván juttatni minden­kit, amelyek ebben az országban minden em­bert születésénél fogva megilletnek. T. Képviselőház! Nagyon csodálkoztam a miniszterelnök úrnak ezen a kijelentésén, mert én és azok a testvéreim, akik százezerszámra csatlakoznak ehhez a mozgalomhoz, annakide­jén nem tartottuk, veszedelmesnek és károsnak a miniszterelnök úrnak annakidején alakított pártiját; a fajvédő pártot. A mi mozgalmunk üedig legalább is rokon azzal a mozgalommal, axnelvet a miniszterelnök úr ugyan nem vitt győzelemre, de amelyet megalapított. Természetes, hogy a mai nyomorúság köze­pette, a nagy világégés, a szégyenteljes forra­dalom és a gyalázatos kommün után az embe­rek valami új után vágyódnak. Nem mondom, hogy tisztán azoknak az érdeme ennek a moz­galomnak határozott előretörése, feltartóztat­hatatlan menetelése, akik ezt megindították; kiözbejátszik az az óriási igazságtalanság is, amely a mai társadalmat lenyűgözi. Nem lehet az a mozgalom káros és veszedelmes az or­szágra, amely mozgalom arra törekszik, hogy a keresztény magyar ifjúság kenyérhez jusson, amely arra törekszik, hogy az ifjaknak, ha az egyetemeken megszereztak diplomájukat és onnan kikerülnek, ne kelljen az utcán szalad­gálniuk hónap- és évszámra, amíg állást, ke­nyeret kapnak. Nem lehet az a mozgalom káros és veszedelmes, amely a revízió gondolatát nemcsak vallja, hanem ha kell, az ország hatá­rainak visszaszerzéséért életét is kész feláldozni.

Next

/
Thumbnails
Contents