Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-228

Az országgyűlés képviselőházának 228. alábbis nem olyan mértékben folytatódtak, maint ahogyan eleinte megkezdődtek. A kisipari munkalehetőség nincs megadva, a másik oldalon pedig túlzsúfoltságban élnek az emberek. En már elmondottam itt a Házban, hogy a kerületemben, a Józsefvárosban van olyan ház, ahol 89 üres lakás van és azok a szerencsétlen kis proli családok, akik a Madách ucca 20. számú házban lakták ezeket a lakásokat, a kiserdőben és egyéb helyeken kénytelenek magukat meghúzni. A fizetéscsökkentés kövekeztében elmaradt az adóhozam egy része is, r elmaradtak a munkaalkalmak, úgyhogy én ennek a kettőnek figyelembevételével nem tudom, hogy ha mérlegeinők, hogy a kormány jobban járt-e így, vagy pedig az ezekből az intézkedésekből folyó bevételelmaradások következtében rosszabbul, nem azt látnók-e, hogy éppen a rosszabb helyzetre billentenék ezek az intézkedéseket a mérleget. En már a múltban is mindig kifogásoltam azt, mert a gyakorlati élet tapasztalatai igazolták, hogy lehetetlenség, hogy egy országnak, egy városnak azt a rendelő rétegét is, azt a fogyasztó rétegét is, amely még legjobban tudta foglalkoztam az ipart és a kereskedelmet, fogyasztóképtelenné tegyük. Egyes iparágakban e miatt egynegyedére csökkent a forgalom, de ez a helyzet nemcsak az egyes iparágaknál, hanem az élelmicikkek fogyasztásánál is. A statisztikai kimutatás szerint például Budapesten csak a tejfogyasztás egyharmadával csökkent. Ha nézzük ezeket az adatokat a többi élelmi szükségleti cikkeknél is, akkor méltóztatnak látni, hogy ezeknek a súlyos intézkedéseknek milyem konzekvenciái vannak. T. Ház! Van a törvényjavaslatnak olyan szakasza is, amelyet helyeslek, például aM rendelkezéseivel én egyetértek. Ez a szakasz az, amelyik előírja, hogy nem lehet jövedelemhalmozást élvezni, hogy nem lehet köztisztviselőnek, aki egyébként valami állami jogosítvány birtokosa, két helyről is jövedelmet húznia. (Szeder Ferenc: Mint Herrmann Miksa a műegyetemen és Wolff Károly!) Ha több ilyen szakasz volna a törvénytervezetben, akkor talán magam is meg tudtam volna szavazni, de ennek a szakasznak kivételével a többi, főleg a második szakasz, a jogfosztószakasz nagyon rossz. A tisztviselői függőséget hozza be, az egyéni szabadságot korlátozza. Gömbös miniszterelnök úr^ itt a Házban, vita elején -már nyilatkozott és azt mondotta, hogy a tisztviselő csak eszköz. A tisztviselő eszköz, — megengedem és r koncedálom, hogy az állami közigazgatásban, magában a hivatalban az állami ügyvitelnél a tisztviselő tényleg eszköz, de r nem lehet eszköz a tisztviselő a politikai életben, nem lehet eszköz a tisztviselő egyéni szabadságának korlátozásával és nem lehet őt társadalmi elhelyezkedésében sem korlátozni. Azt mondja a miniszterelnök úr, hogy fölösszámban vannak a köztisztviselők és ezért kellett ilyen intézkedést alkalmazni. (Berki Gyula.* A parlament is csak eszköz a nemzeti életben. ^ Az sem más. — Szeder Ferenc: Nagyon silány eszköz!) Elnök: Csendet kérek, miniden oldalon, képviselő urak! Müller Antal: Ezért kellett il ven törvényjavaslattal jönni. Kérdezem, mélyen t. Ház, hogy... (Szeder Ferenc: Rossz eszköz!) Elnök: Csendet kérek, képviselő nrak! Müller Antal:... az elcsapott áldozatok ülése 1933 december 13-án, szerdán. 67 helyébe, akiket ennek a törvénynek értelmében nyugdíjazni fognak, jön-e más valaki. (Jánossy Gábor: Fiatalság jön!) Azt mondja jánossy képviselő úr, hogy a fiatalság jön. (Jánossy Gábor: Helyet az ifjúságnak!) Helyes, én ezzel egyet is értenék, a mélyen t. képviselő úrral azt hiszem, közösen dolgozunk azon, hogy helyet az ifjúságnak. Ha ez a törvénytervezet azt jelentené, hogy egy-egy elbocsátott helyébe egy-egy új embert f vesznek fel, akkor még talán meg lehetne^ érteni, de a törvény értelmében az elbocsátott és nyugdíjazott tisztviselők helyébe mást nem lehet felvenni, vagyis az az állás megszűnik, tehát^ ez által nem lehet helyet biztosítani az ifjúságnak. Kérdem, hogy ennek a törvénynek életbeléptetése után akadhat-e egy magyar köztisztviselő, aki nyíltan odaálljon és merje megvallani az ő politikai meggyőződését'? Pedig nézetem szerint a tisztviselő, amikor elhagyta az ő hivatalát, az ő munkahelyét, attól a perctől kezdve éppen olyan szabad polgár, mint akármelyik más polgártársunk. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) Nem lelhet, hogy a kormány vagy bármelyik felsőbb hatalom az ő egyéni emberi szabadságában a tisztviselőt bármennyire is korlátozza. (Jánossy Gábor: Nem is teszi! — Gr. Somssich Antal: De azt akarja. Ez az intenció. Puha gerincű emberek kellenek!) A lakáspénz százalékokba való beosztása első látszatra úgy tűnik fel, mintha igazságos volna, de az a tizenöt évet szolgált köztisztviselő még mindig olyan alacsony fizetésben részesül, f

hogy ehhez az alacsony fizetéshez mérten jár neki a lakáspénz, tehát nem lehet azt mondani, hogy a 15—18 évet szolgáló tisztviselő nem kaphat olyan lakáspénzt, mint a 35 évet szolgáló tisztviselő. De még, ha el is fogadnám ezt az állítást, akkor is lehetetlenségnek tartom, hogy ez a szakasz '• a nyugdíjasok lakbérét szolgálati időhöz képest csökkentse és a csökkentés 10 éves intervallumok alapján történjék, ami igen nagy aránytalanságot idéz elő. Azok az alkalmazottak, kiknek teljes szolgálati idejük 35 év, — mint a főiskolát végzett tisztviselők és vasutasok — a teljes szolgálati idő előtt akár csak egy évvel történő nyugdíj esetén, tehát 34 szolgálati év után a lakbérnek csak 80%-át kapják meg. Igazságtalan és méltánytalan, hogy egy be nem töltött év miatt 10%-os csorbításban legyen részük, ezért javaslom, hogy r a 10 éves intervallum 5 évre mérsékeltessék és^ ennek megfelelően f 5 évenként 5—5%-kai mérsékeltesisék a lakbér. Ki kell még térnem egy jogfosztó rendelkezésre és itt nem értek egyet Rassay Károly képviselőtársam felfogásával, mert a jogfosztást sérelmesnek tartom mindenütt, akkor is, ha az egy képviselőtársamat érinti. Iparosember vagyok, de együtt tudok érezni azzal a képviselőtársammal, aki mint köztisztviselő, azzal a tudattal vállalta a mandátumot és vállalhatta a mandátumot, hogyha a mandátuma lejár, abban az esetben még^ visszatérhet abba az állásba, ahol a mandátum elnyerése előtt dolgozott. (Petrovácz Gyula: Szerzett jog!) Jól értsük meg, én is helytelenítem, ha valaki képviselői ideje alatt előre rukkol és magasabb állásba vagy magasabb fizetési oisztályba kerül. Ha van ilyen, ezt helytelenítem, de én úgy tudom, hogy a képviselő tisztviselő megmarad abban az állásban, amelyben volt, amikor képviselői mi9*