Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-227
48 Az országgyűlés képviselőházának i sízek ellen is a fegyelmi eljárást az esetben, ha a hivatalával járó feladat kifogástalan elvégzéséhez szükséges szakképzettség, szorgalom, vagy egyéb fontos kellékek hiánya miatt szolgálatukat a megkívánt mértékben nem látják el, illetőleg ha ezek a kellékek hiányoznak. Kérdem, hogy lehet attól a bírótól, különösen, ha az büntetőbíró is és különösen, ha politikai pereket fog tárgyalni, az államhatalomtól teljesen független ítélkezést várni? Erre a kérdésre, azt hiszem, a mélyen t. előadó úr, aki maga is gyakorlati jogász, aki ügyvédember, megnyugtató feleletet adni egyáltalában nem tud. Egésizen kivételes rendelkezése a törvényjavaslatnak az a szakasz, amely az aktív tisztviselő-képviselőkkel leendő elbánással foglalkozikTisztelettel kérek 20 perces meghosszabbítást. (Felkiáltások: Megadjuk!) Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszabbítást megadni'? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Györki Imre: T. Ház! A tisztviselő-képviselőkre vonatkozólag egésaen különleges rendelkezést és kivételes elbánást kíván a törvényÍ'avaslat megvalósítani. Itt már nem látjuk a :ormány intézkedésében azt a szigort, amelyet egyéb tisztviselő-kategóriákkal, a nyugdíjasokkal és az özvegyekkel szemben alkalmaz és a takarékosság érvényesítésének azokat a szempontjait, amelyeket annyira hangsúlyoz a törvényjavaslat egyéb rendelkezéseiben, az aktív képviselőkkel szemben már nem kívánja megvalósítani a kormány. Amit megvalósítani kíván, az csak a következő Képviselőház tagjaira vonatkozik, azokra is azonban csak úgy, hogy çsak a megválasztás, illetve a végleges igazolás befejezése utáni időpontra vonatkozólag vonja le azt a konzekvenciát, amelyet egyébként le kíván vonni. Amikor a törvényjavaslatnak az aktív, ma itt lévő képviselőkre vonatkozó ezt a rendelkezését legelőször elolvastam, eszembe jutott, hogy Debrecen városának — amely városnak képviselője és egyben törvényható s ága bizottsági tagja is vagyok — az 1929 : XXX. törvénycikk rendelkezései alapján a törvényhatósági bizottsági tagokra vonatkozólag összeférhetlenségi, illetve kizárási szabályrendeletet kellett alkotnia. A köziigazgatás egyszerűsítéséről szóló törvény azt mondja, hogy az öszszeférhetlenségre és kizárásra vonatkozólag azokat a jogszabályokat kell szabályrendeletben megalkotni,, amelyek a fővárosi törvényhatósági bizottsági tagokra vonatkozólag törvénybe vannak iktatva. Erre mit tesz Debrecen törvényhatósági bizottságának többsége? (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt teszi, hogy iszóról-szóra beveszi szabályrendeletbe a budapesti törvényhatósági bizottsági tagokra vonatkozó összeférhetlenségi és kizárási rendelkezéseket, paragrafusról paragrafusra átveszi a törvény rendelkezéseit, csak szerény ibolyaként utolsó paragrafusként odabiggyeszti, hogy ezek az intézkedések azonban nem vonatkoznak a most működő törvényhatósági bizottsági tagokra, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Jó!) csak majd az utánuk következőkre, csak a vízözön után következő időszakra. (Propper Sándor: Már jöhetne az a vízözön!) Természetes, hogy az ilyen játszi kedéllyel megalkotott összeférhetlenségi szabályrendeletet megfellebbeztük, a fellebbezésnek a belügyminiszter helyt is adott, leírt, hogy nem hagyta jóvá ezt a szabályrendeletet és új sza\7. ülése 1933 december 12-én, kedden. bályrendelet alkotására utasította a törvényhatóságot. Erre a törvényhatósági bizottság ennek az évnek elején megalkotta az új szabályrendeletet, amely szabályrendeletbe megint belevett egy hasonló rendelkezést, nyilvánvalóban abban a tudatban, hogy ennek jóváhagyása vagy jóvá nem hagyása megint eltart majd két évig» amikor már régen lejárt a most működő törvényhatósági bizottsági tagok mandátuma és ezekre vonatkozólag öszszeférhetlenségi és kizárási szabályrendelet egyáltalában nem lesz érvényes, nem pedig azért, mert ezekre vonatkozólag azt a szabályrendeletet a törvényhatósági bizottság nem alkotja meg. Ugyanígy áll a helyzet a képviselőkkel is. Ezekre a képviselőkre vonatkozólag, jakik a kormánytól függnek, akiket a kormány választott meg és akikre — a köztisztviselői szavazatokra — a kormánynak annyira szüksége van, nem kívánja életbeléptetni a kormány ennek a törvényjavaslatnak rendelkezéseit, csak majd az új képviselőkre. Hogy addig mi fog történni, azt a kérdést nyugodt lélekkel rábízhatja a kormány a sorsra. Említettem, hogy a törvényjavaslatnak egy további indoka az is, hogy megszünteti az állásthalmozásokat ós az ifjúság elhelyezkedése kérdésének megoldását lehetővé teszi. Az álláshalmozás kérdésében valóban, el kell ismerni, egy lépést, egy gyenge lépést tesz előre. Én azonban felhívom a kormány figyelmét arra, hogy nem lehetne itt megállani, hanem ha az államháztartás olyan súlyos bajban van, mint amilyen bajban van, akkor tessék egy lépéssel tovább menni és azokra a köztisztviselői nyugdíjasokra vonatkozólag, akiknek vagyoni viszonyai lehetővé teszik nyugdíjuk folyósításának felfüggesztését, tessék törvénybe iktatni nyugdíjuk felfüggesztését. (Helyeslés a szélsőbaloldaton.) Ne méltóztassék azt mondani, amit tegnap az igazságügyminiszter hangoztatott, hogy az egyenlő elbánás elvét kívánja érvényesíteni, mert az egyenlő elbánás nem érvényesül most sem, amikor négyféle nyugdíjkategória van a szerint, hogy szanálás előtti vagy szanálás utáni, 1927 előtti vagy 1927 utáni nyugdíjasokról van szó es még egyéb nyugdíjkategóriák vannak A vagyonos tisztviselők hozzanak annyi áldozatot a haza oltárára, hogy lemondanak átmenetileg, amíg ilyen állapotok vannak, nyugdijuk elvezetéről. Azt mondják, hogy nem lehet, ezért megszolgáltak. Kérdem: vájjon azok. akik hadikölcsönt jegyeztek, nem hoztak-e nagy áldozatot, ma pedig az áldozathozatalert semmit sem kapnak? Emberek, akik. olyan állasban voltak, hogy részükre nyugdíj nem volt biztosítva, úgy akartak öregségükről gondoskodni, hogy életbiztosítást kötöttek és eveken keresztül összekuporgatott és a szájuktól elvont garasokkal fizették életbiztosítási dijukat csak azért, hogy Öregségükre járadékot vagy nagyobb Összeget kapjanak; mégis meg lehetett csinálni, hogy ezeket elvonták az életbiztosítástól és most nem kapnak semmit, yagy nem valorizálják ezeket az összegeket. Láttuk azt is, hogy a hadirokkantak, akik egészségüket és a hadiözvegyek, akik férjük életét kénytelenek voltak feláldozni, akiknek férjei elvereztek a hazáért, ma nyomorúságos filléreket kapnak. Miért ne kívánjunk akkor áldozatot azoktól, akiknek anyagi helyzete lehetővé teszi, hogy lemondjanak legalább átmenetileg nyugdíjuk folyósításáról és abban az esetben, ha vagyoni viszonyaik megromlanak, vagy pedig az államháztartás helyzete megjavul, is-