Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-240

438 Az országgyűlés képviselőházának 2U lam! — Farkasfalvi Farkas Géza: Pünkösd első napját családommal együtt az útszéli árokban töltöttem! — Simon András: Én is le voltam csukva! — Nagy zaj.) Nagyon nehéz ezt a dolgot azzal elütni, amit a Tesz. lapja ír, hogy nem lehet érzelmi alapon elzárkózni a külpolitikában. (Folytontartó zaj és közbeszólások a Ház minden oldalán.) De tovább megyek. Akkor, amikor egy ilyen egyesület, amely összefoglalja az ország egyetemét, ilyen nyilatkozatot tesz, nekem csiak azt kell bizonyítanom, mi volt a nemzet közérzése és miért kell ma a nemzetet felvilágosítani, illetőleg miért kellett volna a kormánynak az eljárását jobban elénk tárni és indokolni. Mert mégsem szabad ám egy nemzet erkölcsi érzését teljesen negligálni. En a királykérdésben is azért vagyok ellenfele a kormányzatnak, mert a nemzetnek éppen az erkölcsi, tekintélytisztelő érzékét féltem, akkor, amikor a kormányzatban ilyen jelenségeket látok. Ma olyan emberek ülnek a kormányban, akiket tiszteltünk és tisztelünk, de a miniszterelnök úrnak ezt a politikai megváltozását az ország előtt legalább is úgy be kellett volna jelenteni, mint ahogy, más kérdésekben revideálva álláspontját, ,azt a revíziót bejelentette, Mi nem vagyunk ugyanabban a helyzetben, mint vannak mások. Sajnos, csonkaságunkat is részben az akkori bolsevista uralomnak köszönhetjük, mert ha nem féltek volna attól, hogy kiterjesztik a 'bolsevizmus területét, talán, de nem is talán, nem volnának ezek a mai határok, legalább ezt olvashatjuk bizonyos memorandumokban. T. Ház! En úgy érzem, hogy amikor a nemzet ennek tudatában van, nem lehet ezen olyan könnyen átmenni, átsiklani, mert végre is a nemzeti becsület kérdése van kockára téve. Es nagyon kétes előttem, hogy vájjon azok az előnyök, amelyek diplomáciailag és talán gaz daságilag meglesznek, felérnek-e azzal, hogy amint Magyarországban egész Európa mintegy előőrsét látta annakidején a török elleni veszedelemnek, ma is mintegy biztosítékát lássa a másik veszedelem, a bolsevizmus ellen. Azt mondja Eckhardt t. barátom is, hogy belpolitikailag nincsen erre szükség, külpolitikailag pedig nincsen indokolva. Ezzel sincs a kérdés elintézve. Merem állítani, hogy éppen talán a szociáldemokratapártnak lesz a legkellemetlenebb és fog a legtöbbet ártani, ha itt kommunista agitációs központ lenne, ök nyíltan ráálltak a második internacionálé álláspontj kommunista Moszkvával megszakították az összeköttetést. Most mi fog következni? Azt a mérsékelt politikát, amelyet ők folytatnak, a központi agitációból kifolyólag a szélsőségek, a kommunista ideák felé fogják terelni," ami nagyon könnyű, mert hiszen az elégedetlenség nagy és a szociáldemokratapártnak éppen úgy küzdenie kell egy mögötte lévő ellenzéki szélsőséggel, mint minden más irányzatnak. Tessék meggondolni, hogy fogja ezt nézni az a nép, amely eddig azt a szörnyű elítélést hallotta és azokat az erkölcsi átkokat komolyan vette, amelyek elhangzottak, mit fog szólni hozzá, hogy ott fog az a zászló is lógni (Zaj.) és hogy az ő diplomáciai embereik a gyűléseken meg fognak jelenni; mert végre azt nem tehetjük, hogy elismerjük őket és ugyanakkor kivételt tegyünk velük. (Zaj- — Meskó Zoltán: A gyilkos frákban is gyilkos!) 0. ülése 193Jf, február 20-án, kedden. Elnök: Meskó képviselő urat kérem, maradjon csendben. Turi Béla: Bármennyire elhiszem is azt, hogy a mai pillanatban nem fog az orosz szovjet — talán errenézve megegyezés történt — olyat kiküldeni, aki itt vezérember volt, aki tehát kellemetlen lehetne minden irányban, (Fábián Béla: Ki van kötve, hogy naturalizált magyart nem küldhetnek.) de az ilyen megegyezések a diplomáciában nem sokáig tartanak, csak addig, amíg a helyzet feszültté nem válik. Mondják meg az urak, mi könnyebb? Megkötni a diplomáciai viszonyt vagy megszakítani? Ha akár a propaganda, akár más események folytán bekövetkeznék a csalódás vagy a politikai érdek azt kívánja, hogy meg kell szakítani a viszonyt, ez sokkal nagyobb veszéllyel fog járni erre a kis országra, mintha most az ő neutralitását bejelentette volna, és nem venne részt az ilyen dolgokban az ő speciális helyzeténél fogva. Értsük meg: egyedül Magyarország az, amely ezt egyszer megszenvedte, a többi nem — a bajorok csak próbálták. Ezek miatt nagyon szerettem volna, ha a kormány nemcsak néhány külügyi bizottsági tag előtt, hanem az ország közvéleménye előtt is jobban igazolja, jobban kifejti a maga eljárását. A kormány azzal akarta ezt pótolni .., (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Turi Béla: ... hogy Rómában kelt a megegyezés és hivatkozás történt a tízesztendős tárgyalásra is, továbbá Litvinov népbiztosnak Rómában való megjelenése, a vele való r tárgyalásra. Elég világosan egy olasz fedezékből adja ki a kormány a maga kommünikéjét. En ezt nem helyeslem. Szükséges és jó lehetett, hogy Olaszország akaratával egyöntetűen járjunk el, de nem szabad ezt így mondanunk és nem szabad a nemzeti szuverenitás ilyen érintését sem megtűrni. En a legnagyobb rokonszenvvel vagyok Olaszország barátsága iránt, sőt hálával vagyok Olaszország iránt azért, hogy minket az izoláltságból kiemelt, azt is hiszem, hogy az olasz politikával egy irányban fogunk haladni, s mi az ide jövő olasz külügyi államtitkárt a legnagyobb szeretettel és barátsággal fogadjuk, de azért én nem adnék ki egy szuverén állam nevében egy ilyen kommünikét. Es még valamit mondanék. Nincs lezárva a Duna medencéjének kérdése, nincs lezárva a német kérdés, nincs lezárva az, hogy Olaszország, Franciaország vagy más országok között a középeuröpai kérdés hogyan dől el. En tehát a sokszor emlegetett nemzeti öncélúság mellé, amely követelte volna azt is, hogy ez a kommüniké ne jelenjék meg, hozzáteszem, hogy itt van a dunamedencei népek öncélúsága, olyan öncélúság vagy szövetség, amelyben még külön utakon is járhatunk azokkal a hatalmakkal szemben, amelyekkel talán most együtt megyünk. Érről nem szükséges többet mondanom, ezt mindenki megérti. Minthogy már csak egy percem van hátra, még csak azt mondom, én nem látom azokat a gazdasági előnyöket, de, azokat a külpolitikai előnyöket sem, amelyeket elérhetünk. Mert gazdasági szerződéseket, jobban mondva szállításokat eddig is lebonyolítottunk, — volt ugyebár lókiszállítás és így tovább — viszont ha állami garanciánk nincs, akkor nem lesz nagyob a kiszállítás. Hogy pedig nem lesz