Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-227

Az országgyűlés képviselőházának 227. monnay Tivadar: Be a határozati javaslattal, János bácsi!) A határozati javaslatokat most ne bántsuk, majd azokra is rátérünk. {Felkiáltások a baloldalon: Gyerünk vele! — Homonnay Tivadar: Gyerünk! Gyerünk!) Azt hiszem, azzal is lisztábau méltóztatnak lenni valamennyien, hogy a kormány ezt a javaslatot nem örömest hozta a Ház elé. (Zaj és felkiáltások a baloldalon: Be is vallotta!) Méltóztatnak tudni, hogy ezt a javaslatot egy élő törvény, az 1931. évi XXVI. te. rendelte a kormány munkafeladatául (Zaj és ellenmondások a baloldalon.) és a kormány ennek a feladatának tett eleget, amikor ezt a törvényjavaslatot a Ház elé hozta. (Homonnay Tivadar: Itt a jó kis diktatúráról van szó! — Farkasfalvi Farkas Géza: Akasztófa-paragrafus!) Kérem, én akasztófáról nem tudok, de akasztófa-paragrafusról eddig még nem igen hallottam. (Homonnay Tivadar: Jó kis diktatúra! — Zaj. — Elnök csenpet.) Paragrafus alapján csak azokat akasztják fel, akik a büntetőtörvénykönyvbe ütköző gyilkosságot, lopást, meg nem tudom micsoda bűntetteket követtek el. (Egy hang a baloldalon: Eddig úgy volt, most másképp lesz! — Zaj. — Elnök csenget.) Igen köszönöm ezt a szíves érdeklődést, amely nem nekem, hanem az ügynek szól, ne méltóztassanak azonban izgulni és hevülni, mert ha ezt méltóztatnak fokozni, akkor megárt a drága egészségüknek. (Derültség. — Farkasfalvi Farkas Géza: Egy kis humor sohasem árt meg! — Elnök csenget.) Nem humor ez igen t. barátom. A nyomorúság, a keserűség látása mondatja el velem mindazokat, amiket elmondottam és amiket elmondandó vagyok. (Halljuk! Halljuk!) Itt tusakodik magában az ember és azt kérdezi, amit Pókainé abban az ismert költeményben, — hiszen itt ül mellettem Fráter Jenő igen t. barátom, a vitéz huszárgenerális, (Homonnay Tivadar: Itt csak képviselők vannak! így hallottam az előbb!) aki ezt a verset szószerint tudja, ezzel sikerült neki az érettségit is annakidején kielégítő eredménnyel letenni, (Derültség.) amikor itt tusakodik az ember magában, egyrészt a falu népe, másrészt a tisztviselők mostoha, keserves sorsa miatt, hogy ezt a kolliziót, ezt az összeütközést hogyan egyenlítse ki, nehéz feladat előtt áll. És még egyet, igen t. kén viselőtársaim. Mindenki hangoztatja, hogy az államháztartás egyensúlyát feltétlenül fenn kell tartani, mert a magyar állam gazdasági élete, a magyar állam léte, vagy nem léte függ ettől. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem kell új államtitkárokat kinevezni!) Nem én nevezem ki, igen t. barátom, (Derültség.) ne nekem méltóztassék tehát szemrehányást tenni; különben pedig az igazságügyminiszter tegnap megmondotta, hogy az ő javadalmazása fel volt véve a költségvetésbe és hogy ennek az állásnak betöltésére az igazságszolgáltatás érdekében szükség volt. (Zaj balfelől. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Méltóztassanak csak egykét pillanatra szíves türelmükkel megajándékozni. (Zaj.) ,,,,., , &A Elnök: Csendet kerek, képviselő urak. Kérem, ne méltóztassanak zavarni a szónokot, (Friedrich István: Hiszen csak örül neki!) Jánossy Gábor: Hogy az államháztartás egyensúlyát fenn kell tartani, abban egyetértünk. (Űay van! balfelől. — Ernszt Sándor: Nem erről van itt szó!) Mélyen t. képviselőtársam, a közterheket — méltóztassék ezt szintén figyelembe venni — csökkenteni kell. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! Ügy van! — Homonnay Tivadar: Mondja meg a miniszterelnöütése 1933 december 12-én, kedden. 35 kének!) Majd a végén méltóztassék Farkasfalvi Farkas Géza t. barátomnak úgyvanozni, mert én logikusan vezetem le álláspontom igazolásául ezeket a tételeket. Tehát először is: az államháztartás egyensúlyát fenn kell tartani; másodszor pedig: a közterhek kibírhatatlanok, (Ügy van! ügy van! balfelől.) a közterheket tehát csökkenteni kell. (Ügy van! balfelől.) Ellenben nem szabad hozzányúlni semmihez, (Élénk felkiáltások a baloldalon: Dehogy nem! — Zaj.) ahol valami megtakarítást, ahol valami kis takarékossági felesleget lehetne ennek a nyomorult országnak ebből a súlyos költségvetéséből félretenni. (Griger Miklós: Az özvegyek és árvák bőrén! Máshol takarékoskodjanak!) Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. (Zaj.) A képviselő urakat figyelmeztetem, maradjanak csendben, különben kénytelen leszek személy szerint megszólítani a képviselő urakat. (Gr. Somssich Antal: Csupa fogaskerekes tisztviselő!) Jánossy Gábor: Én következetlenséget, ellentétet látok abban, hogy azt mondják: a költségvetés egyensúlyát fenntartani, amikor azonban valamely intézményt a kormány meg akar szüntetni, akkor valamennyi pártból való érdekelt képviselők közérdekből azt mondják: Igen, igen, csak ezt ne, csak az én intézményemet ne bántsátok, (Farkasfalvi Farkas Géza: Dehogy! Szó sincs róla!) a másikét nem bánom, ha megszüntetitek. Ellenmondás van tehát abban, hogy: az államháztartás egyensúlyát fenntartani és a kibírhatatlan közterheken enyhíteni, azokat csökkenteni, de a tisztviselői fizetéseket, a nyugdíjakat nemcsak- hogy nem csökkenteni, hanem talán még inkább a régi színvonalra emelni kell. (Farkasfalvi Farkas Géza: A magas állásoknál tessék csökkenteni!) Szeretném én látni azt a pénzügyi lángelmét, aki igazságot tudna tenni ezekben az ellentétekben és ezekben az ellenmondásokban! Ha Farkasfalvi Farkas Géza barátom ülne ma a pénzügyminiszteri székben — tessék megpróbálni — ugyanazt csinálná, mint a pénzügyminiszter úr, mert az ország érdekében a salus rei publicae elve alapján nem tehetne egyebet. (Farkasfalvi Farkas Géza: Nem neveznék ki például annyi új főispánt és új államtitkárt!) T. képviselőtársam, az államtitkár-kérdést már elintéztük, a főispáni kérdést azonban hagyjuk, mert nem tartozik a tárgyhoz. (Friedrich István: Különben is feleslegesek!) Hagyjuk ezt arra az időre, amikor erre is szükség lesz. (Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, méltóztassanak csendben maradni. (Gr. Somssich Antal: Amikor ő olyan nagylelkű!) Kérem, tessék csendben maradni! Egy mondatot sem engednek a képviselő urak elmondani a szónoknak. A parlamenti tárgyalás rendjéhez ez nem méltó. Méltóztassanak csendben maradni. (Friedrich István: örül neki!) Jánossy Gábor: T. képviselőtársaim adják meg az árát ezeknek a kedves, megtisztelő közbeszólásoknak, mert akkor tovább lesznek kénytelenek — amennyiben méltóztatnak erre időt szakítani — engem hallgatni, mert akkor tovább tart a beszédem, ami nem baj, csak egészség legyen. (Derültség.) Méltóztassanak megengedni, igen t. Képviselőház, hogy foglalkozzam nemcsak a képviselőház tisztes hagyományai szempontjából, hanem érdemben is a tegnapi vita utolsó szónokának, Rassay Károly dr. igen t. barátomnak a szó nem mindennapi közönséges, hanem valódi értelmében vett nagyszabású, pompás, logikus,