Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-226
30 Az országgyűlés képviselőházának 226. ülése 1933 december 11-én, hétfőn. Azt mondja a cseh külügyminiszter úr, hogy nincs Európában komoly politikus, diplomata, vagy államférfiú, aki a régi Magyarország területi integritásainak lehetőségével számolnia. Olcsó érvelés ez, t. Ház, mert hiszen nagyon jól tudhatja a cseh külügyminiszter úr, hogy a magyar nemzet mai nehéz és súlyos helyzetélben sokkal szerényebben fogalmazza meg a közeljövőre vonatkozó igényeit és ha a történelmi Magyarországról soha a magyar nemzet végkép nem is fog lemondani (Jánossy Gábor: Egy barázdáról sem!), a reálpolitika adottságait józanul figyelembevéve, azt hiszem, egészben véve elfogadhatja és el is fogja meggyőződésem szerint fogadni a revíziónak azt a formulázását, azt a fogalmazását, amelyet Bethlen István gróf adott Londonban. (Éljenzés a jobboldalon.) De megfordítom a cseh külügyminiszter úr érvelését és azt mondom: inincsj Európában komoly államférfiú, politikus és diplomata, aki a mai középeurópai helyzetet véglegesnek! tartaná, nincs komoly francia politikus sem, aki ne látná ma már a békeszerződés hibáit és súlyos tévedéseit, s nincs olyan politikus, aki ne mondaná azt, amit Flandin volt francia miniszter nemrégiben két ragyogó cikkében, a Journalban, olyan biztos meglátással és biztos érveléssel állapított meg, hogy tudniillik a múltban, a háború előtt a keleti kérdés volt a legsúlyosabb; a keleti kérdést a békeszerződések nem oldották meg, de teremtettek egy új Iközépeurópai kérdést, amely súlyosságban), a békét fenyegető jelentőségében sokkal veszedelmesebb, mint amilyen volt valamikor a háború előtt a keleti kérdés. (Ügy van! Ügy van! jobb felől.) Ma már nem lehet ilyen magas benesi lóról beszélni; ma már minden józan és okos politikus belátja Európában, hogy a dunai KözépEurópát nem lehet Prágából kormányozni, (Ügy van! jóbbfelől.) abból a Prágából, amelyet három oldalról ölel ikörül a mémet óceán és amely a legkevésbbé alkalmas minden középeurópai dunavölgyi főváros között arra, hogy onnan induljon ki egy nagy és szabad dunai koncepció és onnan kormáyozzák. igazgassák ezt a hatalmas és az európai kultúra, az európai béke szempontjából annyira fontos Duma-völgyét. (Sárkány Ernő: Ezt Beneá sem hiszi !) Csak nemrégibeni mondotta el Ernest Pezet francia Iképviselő úr a maga igazán jelentős és nagyszabású beszédét a francia kamarában, ahol azt imondotta: nyomatékosam figyelmeztetjük a kisantant államait arra, hogy lássák be tévedéseiket és azt, hogy a biékeszerződés úgy, ahogyan van, nem teremtette meg Közép-Európa igazi és szerves rendjét. Azt mondja továbbá a cseh külügyminiszter: nekünk győzteseknek illik nagylelkűeknek lennünk; megértjük a szomszéd magyar nemzet szenvedéseit és megértők leszünk azzal szemben. Tizenöt év alatt módjuk volt arra, hogy ezt az illemet gyakorolják. Ha valaki a nemzetközi illemnek nem tett eleget, akkor az a cseh külügyminiszter úr volt. Bethlen István gróf miniszterelnök korában róla állapította meg, hogy szellemileg nem hord gallért, amikor a nemzetközi fórumokon vitatkozik. Az illemről tehát legkevésbbé ő hivatott beszélni. Győztes nemzet? Kérdezem, hol győztek és mikor? Es vájjon utoljára talán éppen Kassán győztek, ahonnét második nyilatkozatát küldi Benes külügyminiszter úr? Még emlékszünk a kassai futásra. (Ügy van! Ügy van!) A magyar nemzet még a vörös uralom alatt is volt olyan erős katonailag, hogy ha nem Kun Béla ül itt (Ügy van! Ügy van!) és vezeti az országot, nagyon kétséges, Ihogy Prágát megtudták volna-e menteni a magyar hadak elől. Tehát ne beszéljenek az ő győzelmükről. Beszéljünk arról, hogy a nagyhatalmiak győztek és a nagyhatalmak győzelmével <ők olyan konjunkturális helyzetbe (kerültek, amelyet a végletekiig kihasználtak, és az az ő vesztük, Ihiogy nem volt kellő mérséklet bennük. (Ügy van! Ügy van!) Azt mondja a cseh külügyminiszter, hogy erkölcsileg meg kell hogy könnyítsék a csehek a 'őrnagyain ^ nemzetnek a mai helyzetbe való belenyugvását. (Felkiáltások a baloldalon: Jól néznénk ki!) Kérdezem a legmérsékeltebb gondolkodású magyar embert, akinek nincsenek illúziói, akinek ninesenek nagy aknai» aki talán belsőleg letett mán arról, hogy a magyar nemzet valaha is olyan nagy európai szerepet játsszon, amilyent a múltban játszott, belenyugszik a mai helyzetbe? (Felkiáltások: Olyan ember nincs!) Nagy becstelenség és ostobaság volna tőlünk, hogy amikor Európa legkiválóbb szellemei, Európa legkitűnőbb politikusai, a hatalmas világbíró angol nemzet parlamentjének többsége azt mondja, hogy ezek a békeszerződések tarthatatlanok (Ügy van! Ügy van!) és Ihiogy csak háború és felfordulás felé viszi Európát, ha itt új rendet nem teremtenek és amikor már francia képviselők is bátran és nyíltan megmondják, hogy igenis ezen a mai dunai helyzeten változtatni kell, itt területi változtatásokat is kell csinálni és azonkívül egy olyan szerves együttest kell teremteni a Duna völgyében, amely minden nemzetnek, tehát a magyar nemzetnek is megadja a fejlődés lehetőségét... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, sziveskedjék beszédét befejezni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Tisztelettel kérném beszédidőmneOs egy pár perccel való meghosszabbítását. (Halljuk! Halljuk!) Elnök: Napirendi felszólalás meghosszabbítását engedélyezni nem lehet. Kérem tehát a képviselő urat, szíveskedjék beszédét befejezni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: ...hogy akkor éppen mi magyarok legyünk azok, alkdk belenyugszunk a mai helyzetbe. És amikor azt mondja a cseh külügyminiszter úr, hogy ha a mai nemzedék nehezebben viseli el a történelem sorsdiöntését, majd a magyar ifjúság könnyebben viseli el, akkor nagyon tevéd, mert a magyar ifjúság éppen úgy nem fogja a mai helyzetet elfogadni soha. (Ügy van! Ügy van!) Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, sziveskedjék beszédét befejezni. Vitéz Bajcsy-Zsilinszky Endre: Csodálatos dolog, hogy éppen mindig velem szemben érvényesül ilyen szigorúan a házszabály. Elnök: A képviselő úrtól a szót megvonom. A Házszabályok intézkedései mindenkire egyformán vonatkoznak. Nagyon sajnálom. Kíván-e még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Az elnöki napirendi javaslat meg nem támadtatván, azt elfogadottnak jelentem ki,
