Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

370 Az országgyűlés képviselőházának 237. ülése 19 SU január 24-én, szerdán. Folytathatnám, mert hiszen még egész, kö­tetre való anyag áll rendelkezésemre. Ezek­nek az adatoknak átvizsgálása után megálla­pítható, hogy körülbelül 8 vagy 10 ember lett öngyilkos annak az uzsorának következménye­képpen, amelyet ez a bank űzött. (Farkas Ist­ván: Ez a nemzeti politika! — Propper Sándor: Miért nem hallgatja meg ezt a pénzügyminisz­ter úr? Hol a pénzügyminiszter! — Erődi­Harrach Tihamér: Nincs Pesten!) Utaltam már arra, hogy ebbe az ügybe kö­rülbelül a múlt év nyarán avatkoztam bele. Akkor kezdtem az igazságügyminiszter úrhoz járni és kérni, hogy felügyeleti hatáskörében járjon el és vizsgáltassa meg az anyagot. Egy­úttal magam vállalkoztam arra, hogy ezeknek a szerencsétlen kiuzsorázott gazdáknak érdeké­ben feljelentést tegyek. Elmondom azt is, hogy azért, hogy meg ne félemlítsék és valahogyan bárki ne terrorizálhassa az embereket, — mert állandóan ezt tették — a? egyik gazda­ember jóvoltából kaptam egy 15 pengő név­értékű részvényt, — forgalmi értéke, azt hi­szem, egyenlő a semmivel — hogy magam is a feljelentők között lehessek és beavatkozási jogom legyen a perbe és azt végigvihessem. Mióta beavatkoztam a perbe, azóta megtörtént, hogy egy gazdával, aki a feljelentők között volt. feljelentését visszavonatták. Hogy ho­gyan, azt megmondja a gazda egyik debreceni ügyvédhez írott levélben (olvassa); »dr. vitéz Simon A»rpá.d, dr. Papp Ernő ügyvéd urak, majd méltóságos Fischer Jenő kormány főtaná­csos, vezérigazgató úr. úgy házamnál, mint a tanyámon napról-napra utánam jöttek és min­denféle ígérgetésekkel végre sikerült Simon ügyvéd úrnak engem autóra ültetni és ott Torma igazgatóval, megegyeztünk, mégpedig úgy, hogy kötelezően megígérték, hogy a 22-ére kitűzött árverést elhalasztják és a 3800 dollár kölcsönömből 40%-ot elengednek, továbbá a Hajdumegyei Takarékpénztárnál fennálló 26.100 pengő tőke. ennek 1930. szeptember hó 1-étől járó kamatai és 2000 pengő ügyvédi költségek­ből olyan összeget engedtek el, hogy nekem 15-000 pengő tartozásom maradt kamat nélkül, 1934. augusztus hó 3-ig.« Ez annyit jelent, hogy a pengőtartozásból körülbelül a felét, 15.000 pengőt írtak le, a 3800 dollárból pedig 40%-ot. De ezt nemcsak ennél tették meg, hanem feljelentésem megtétele után Gönczy Lajos tar­tozásából leírtak 240 pengőt, Kurucz Pálnak 226 pengőt, Simon Gábornénak 58 pengőt, Kele­men Mihálynak 120 pengőt, Gere Lászlónak 980 pengőt, Simon Gábornak 458 pengőt és leírtak még egy csomó embernek, akik a feljelentés­ben szerepeltek. Megijedve a feljelentésre, igye­keztek minden kamattartozást rendezni, ami azt bizonyítja, hogy én sokkal különb módját találtam ki a gazdaadósság rendezésének, mint ahogyan azt a t. pénzügyminiszter úrnak itt le­tárgyalt és elfogadott javaslata majd a gya­korlatban meg tudja valósítani. (Erődi-Har­rach Tihamér: Nem ártana egyik-másik inté­zetet rendbeszedni!) Igaza van t. képviselőtár­samnak, nem ártana, sőt kellene, mert, ahol 26 és 40 százalékokkal dolgoztak a bankok, ott a bankokat és a bankvezéreket lakat alá kell té­tetni, nem pedig öngyilkosságba kergetni em­bereket és teljesen kiforgatni birtokukból. ÍErődi-Harrach Tihamér: Ügy van!) Nem akarok ezidőszerint ennek az ügynek igazságszolgáltatási vonatkozásaira rátérni, egyelőre csak a pénzügyminiszter úrral kap­csolatos vitámat akarom elintézni, minthogy a pénzügyminiszter úr idevonatkozólag is ta­gadásba vette kijelentésemet és itt is igyeke­zett a P. K. magatartását tisztára mosni, holott méltóztatott ezekből az adatokból látni, mi valóban a helyzet. De egyébként is t. képviselő­társaimnak rendelkezésükre bocsátom a juta­lékkönyvet, hogy lássák, micsoda rablógazdál­kodás ment végbe egyes vidékeken. (Erődi­Harrach Tihamár: Most is sokan próbálják ki­játszani a rendelet intézkedéseit! — Farkas István: Miért nem járt közbe! — Erődi-Harraeh Tihamér: Én közbenjárok minden egyes eset­ben!) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Farkas István: Egyre beszélnek a parasztok védelméről és nem csinálnak semmit! Közben tűrik, hogy azt csinálja a bank, amit akar. Mi­csoda kormánypárt maguk! Buktassák meg a kormányukat, jöjjön egy^ rendesebb kormány!) Nem Farkas képviselő úr a szónok, a szó Györki képviselő urat illeti. (Propper Sándor: Oda küldjenek kormánybiztost, ne a főváros nvakára!) Györki Imre: Kérek Öt perc meghosszabbí­tást; talán még annyit sem veszek igénybe. Elnök: Méltóztatik a hosszabbítást meg­adni? (Igen!) A Ház a hosszabbítást megadta. Györki Imre: Ha azt méltóztatik hinni, hogy ez a bank legalább az állammal szemben teljesítette kötelességét, akkor ebben a tekin tétben is tévedni méltóztatik. Itt van a kezeim között ennek a banknak önf el jelentése akkor, amikor a turpisságok kiderültek, amikor kide­rült, hogy ezeket a jutalékokat, amelyeket ille­gitim módon szedtek, nem is könyvelték a bank könyveiben, hanem úgynevezett intern jutalék­könyvben könyvelték el. Ezek a felvett jutalé­kok, amelyek a százezer pengőt meghaladják, nem szerepeltek a bank zárszámadásaiban, ezek után tehát a bank nem adózott. Amikor a dolog kiderült, és az ügyészséghez a feljelentés megtörtént, a bank önfeljelentést tett és ezt az önfeljelentést ugyancsak a pénzügyminiszter elintézte: 9556 pengőt fizettettek ezzel a bank­kal. Méltóztassék megállapítani, mennyi adó­eltitkolásnak kellett lennie, hogy egy önfelje­lentés alapján majdnem 10.000 pengő bírságot, illetőleg pótlékot rónak ki. (Farkas István: Festetics gróf is kapott halasztást a pénzügy­minisztertol. Nem tizet a 40.000 holdja után. Neki ad, de a szomszéd 20 holdas parasztnak nem ad!) Amikor ezeket feltártam a magam akkori állásfoglalásának igazolására és annak a tart-: hatatlan helyzetnek bizonyítására, amelyet ak­kor is feltártam, de konkrétumokat mégsem hoztam ide, befejezésül felolvasom a miniszter­elnök úr egy válaszát. Sajnálom, hogy nincs itt a miniszterelnök úr, vagy nincs itt Mayer Já­nos volt földmívelésügyi miniszter úr, aki a múlt év szeptember 29-én egy gazdaküldöttsé­get és pedig a kápolnai választókerület gazda­küldöttségét vezette a miniszterelnök úr elé. A miniszterelnök úr ennek a gazdaküldöttségnek adott válaszát a következőképpen fejezte be (olvassa): »Menjenek haza falujukba azzal az érzéssel, hogy ebben a miniszterelnöki épület­ben olyan emberek intézik az ország ügyeit, akik őszintén szeretik a földiníves embereket. Nemcsak tiszta és mély érzésből, hanem azért is, mert nagyon jól tudják, hogy az egészséges, gondnélküli, megelégedett kisemberek milliói­nak vállaira épül fel legbiztosabban a magyar nemzeti állam jövő építménye.« (Propper Sán­dor: Frázis!) Hazamentek a kápolnaiak, de haza mehettek és hazamentek a hajdúszobosz­lóiak is és most, amikor az ügyészség ebben a tárgyban, megszüntető határozatot hozott, ab-

Next

/
Thumbnails
Contents