Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

364 Az országgyűlés képviselőházának : — Örgr. Pallavicini György: Ezt nem is kifogásoltam!) Igen, de ezt elhallgatta a képviselő úr. (Felkiáltások a baloldalon: Tévedés"!) Az igen t. képviselő úr elvből csak a kellemetlen dolgokat szokta előadni, (örgr. Pallavicini György: Természetes!) En teljesen objektív alapon tárgyalok, (Örgr. Pallavicini György: En kifogásokat emeltem; ez nem kifogás, azért nem mondtam!) Természetesen ez a kényelmes álláspont. (Örgr. Pallavicini György: Dicséretre nincs elég idő!) Engem mások is dicsérhetnek, ha képviselőtársam kimarad ezek sorából, nagyon sajnálom, de remélem, hogy egyszer objektív lesz és meg fogja állapítani, hogy ez a kormány kormányzásának első esztendejében annyit tett, amennyit az adott viszonyok közt tehetett. Az természetesen más lapra tartozik, hogy valaki más többet tehetett volna. (Örgr. Pallavicini György: Ultra posse nemo tenetur!) T. képviselő úr kifogásolta, illetőleg megemlítette, hogy Berlinbe is utaztam. Ha ma visszatekintek erre az utazásra, azt mondom, helyesen cselekedtem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En már akkor konstatáltam, hogy Németországban állandósulni fog a Hitler-rezsim, — azt hiszem egyébként, hogy ma már az igen t. képviselőtársam is meg van erről győződve — és nekünk nem mindegy, hogy egy 65-—70 milliós nemzet milyen barátságot táplál velünk szemben, amely nemzet olyan közel van, hogy nemcsak politikai, hanem gazdasági szempontból is jelentős szerepet juttathat Magyarországnak a maga gazdasági koncepciójában. (Gr. Somssich Antal: Nem vesznek tőlünk semmit!) Elfelejtette azt is felemlíteni Pallavicini képviselő úr, hogy másodszor is voltam Rómában, de ezt én nem tangálom Hogy én a Balkánra utaztam, Ankarába és Szófiába, ezt természetesnek találom, egyrészt azért, mert ezekkel az országokkal s a török és bolgár nemzettel régi testvéri kapcsolatokat tartunk fenn, másrészt pedig azért, mert én magam, aki azt vallom a magyar gazdasági politikában,^ hogy nyugati irányban exportálnunk kell mezőgazdasági termékeket, délkeleti és keleti irányban pedig igyekeznünk kell ipari termékeket elhelyezni, (Ügy van! jobb felől.) tanulmányozván a helyzetet azt láttam, hogy a mi ipari exportunk nincs arányban azzal a barátsággal, amelyet mi e két nemzet iránt tápláltunk s ezért kötelességemnek ismertem ezen tárgyalások alkalmával mind a két kormány figyelmét felhívni arra, hogy mélyítsük ki a gazdasági kapcsolatokat a magyar ipar érdekében úgy Szófiával, mint Ankarával. Azóta is látok már bizonyos eredményeket. A minap volt nálam például egy gyáros, aki örömmel újságolta, hogy nagy szeretettel fogadták őt Szófiában és hogy a bolgár főváros még mindig azon fogadtatás hatása alatt volt, amellyel engem fogadtak. Nem Gömbös Gyulát, hanem a magyar miniszterelnököt; ezt ne méltóztassék sohasem szem elől téveszteni. Es tényleg nekünk, akik a Balkán határán vagyunk, felfogásom szerint kötelességünk a Balkán kérdéseivel foglalkozni és köteleségünk érdeklődni nemcsak gazdasági, hanem politikai tekintetben is az iránt, hogy a Balkánon mi történik. Nagyon hálás volnék, igen t. Ház, ha az ellenzék, amikor kritizálja külpolitikai vonalvezetésemet, új vonalakat is mutatna precízen. Én ugyanis néhányszor már láttam,-hogy ellenzéki oldalról kolportált külpolitikai kon•J7. ülése 193 U január 2%-én, szerdán. cepciókat rövid hetek múlva maga az ellenzék caíoita meg és a magyar közvéleménynek, amely bírálatot mond, ûogy vájjon neiyesen járok-e en el ós iielyesen jár-e el a külügyminiszter úr, vagy helyes-e az ellenzék kritikája, jól esik tudnia, hogy konkrét alapokon ejtneti meg kritikáját; lia azután azt látja, hogy egyik vagy másik külpolitikai orientáció azután hetek múlva elfúvódik, szétesik, akkor bizonyára azt mondhatja, hogy mégis jobb az az úgynevezett óvatos, koncepciókkal nem dobálódzó, állandó rendszerre felépített külpolitika, amelyet a kormány képvisel, mint az, amely, mondjuk, politikai hangulatok szerint változik. Nem kifogásolom tehát, sőt kérem az igen t. ellenzéket, méltóztassék konkrét, más javaslatokat tenni, más irányokat mutatni, mint amelyeket én követek és ezeket úgy megalapozni, hogy azok helyességéről de facto is meg legyek győződve — mert engem lehet kapacitálni, t. Ház — s ha arról leszek meggyőződve, hogy Pallavicini őrgróf külpolitikája bizonyos külpolitika, amely Magyarországot megmentheti, pillanatok alatt átadom helyemet, igen t. Képviselőház! Félek azonban attól, hogy ilyképpen Károlyi Mihály-féle konstrukciók is keletkezhetnek. Ezt méltóztassék a t. képviselő úrnak elválasztani személyétől, mert semmiféle támadó éllel nem mondom; csak arra kívánok ezzel rámutatni, hogy Károlyi Mihály is hirtelen egy új külpolitikai koncepciót fedezett fel 1918-ban, eldobta magától a Diaz-féle javaslatokat és ez lett a sírja Magyarországnak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől!) Én azt hiszem, hogy az óvatos és visszatartó, önérzetesen irányított és képviselt magyar külpolitika vezethet csak célhoz. Azt is méltóztatott mondani, miután Németországban a nemzeti szocialista part vezetői kinyilatkoztatták, hogy a Jaohenzollerndinasztiának nincs visszatérési lehetősége, hogy ezt a felfogást én mintegy kopirozom a . Fünrertől. Ezzel szemben én csak annyit állapítok meg, hogy én a magam ismert álláspontját már sokkal korábban leszögeztem, mielőtt a Führer kormányon lett volna. Ezzel kapcsolatban még csak annyit mondok, hogy Magyarország külpolitikai elhelyezkedését, de főleg belpolitikai berendezését és alkotmányjogi kérüéseit nem szabad semmiképpen kapcsolatba hozni más államok ilyen irányú berendezkedésével és reformjaival. (Helyeslés.) Vagyok olyan lelkiismeretes ember, hogy ha bebizonyosodik, hogy álláspontom nem helyes, azonnal akceptálom a másik álláspontot, mert személyes irányú, vagy személyt magasztaló, személyi öncélúságot szolgáló politikát egy magyar miniszterelnök sohasem követhet. (Elénk helyeslés.) Engem sze mélyi ambíció sem vezetüet már, hiszen már elértem mindent, amit elérhettem. Engem csak egy ambíció vezet: a nehéz körülmények ellenére ezt az országot olyan irányba vezetni, amely annak megerősödését eredményezi (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) és amely a nemzetnek lelki harmóniát biztosít nagy történelmi feladatai számára. Ha mármost kereskedelmi szempontból nézem a kérdést és így foglalkozom ő excellenciájának felszólalásával, akkor azt mondhatom, hogy: erről azután könyveket lehetne írni. Ha a számokat méltóztatik összehasonlítani, akkor ezt .válaszolom: a statisztika szintén atmoszférikus statisztika; nem lehet