Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

364 Az országgyűlés képviselőházának : — Örgr. Pallavicini György: Ezt nem is ki­fogásoltam!) Igen, de ezt elhallgatta a képvi­selő úr. (Felkiáltások a baloldalon: Tévedés"!) Az igen t. képviselő úr elvből csak a kelle­metlen dolgokat szokta előadni, (örgr. Palla­vicini György: Természetes!) En teljesen ob­jektív alapon tárgyalok, (Örgr. Palla­vicini György: En kifogásokat emeltem; ez nem kifogás, azért nem mondtam!) Termé­szetesen ez a kényelmes álláspont. (Örgr. Pal­lavicini György: Dicséretre nincs elég idő!) Engem mások is dicsérhetnek, ha képviselő­társam kimarad ezek sorából, nagyon sajná­lom, de remélem, hogy egyszer objektív lesz és meg fogja állapítani, hogy ez a kormány kormányzásának első esztendejében annyit tett, amennyit az adott viszonyok közt tehe­tett. Az természetesen más lapra tartozik, hogy valaki más többet tehetett volna. (Örgr. Pallavicini György: Ultra posse nemo tenetur!) T. képviselő úr kifogásolta, illetőleg meg­említette, hogy Berlinbe is utaztam. Ha ma visszatekintek erre az utazásra, azt mondom, helyesen cselekedtem. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) En már akkor kon­statáltam, hogy Németországban állandósulni fog a Hitler-rezsim, — azt hiszem egyébként, hogy ma már az igen t. képviselőtársam is meg van erről győződve — és nekünk nem mindegy, hogy egy 65-—70 milliós nemzet milyen barát­ságot táplál velünk szemben, amely nemzet olyan közel van, hogy nemcsak politikai, ha­nem gazdasági szempontból is jelentős szerepet juttathat Magyarországnak a maga gazdasági koncepciójában. (Gr. Somssich Antal: Nem vesznek tőlünk semmit!) Elfelejtette azt is felemlíteni Pallavicini képviselő úr, hogy másodszor is voltam Ró­mában, de ezt én nem tangálom Hogy én a Balkánra utaztam, Ankarába és Szófiába, ezt természetesnek találom, egyrészt azért, mert ezekkel az országokkal s a török és bolgár nemzettel régi testvéri kapcsolatokat tartunk fenn, másrészt pedig azért, mert én magam, aki azt vallom a magyar gazdasági politiká­ban,^ hogy nyugati irányban exportálnunk kell mezőgazdasági termékeket, délkeleti és keleti irányban pedig igyekeznünk kell ipari termé­keket elhelyezni, (Ügy van! jobb felől.) tanul­mányozván a helyzetet azt láttam, hogy a mi ipari exportunk nincs arányban azzal a ba­rátsággal, amelyet mi e két nemzet iránt táp­láltunk s ezért kötelességemnek ismertem ezen tárgyalások alkalmával mind a két kormány figyelmét felhívni arra, hogy mélyítsük ki a gazdasági kapcsolatokat a magyar ipar érde­kében úgy Szófiával, mint Ankarával. Azóta is látok már bizonyos eredményeket. A minap volt nálam például egy gyáros, aki örömmel újságolta, hogy nagy szeretettel fo­gadták őt Szófiában és hogy a bolgár főváros még mindig azon fogadtatás hatása alatt volt, amellyel engem fogadtak. Nem Gömbös Gyu­lát, hanem a magyar miniszterelnököt; ezt ne méltóztassék sohasem szem elől téveszteni. Es tényleg nekünk, akik a Balkán határán va­gyunk, felfogásom szerint kötelességünk a Balkán kérdéseivel foglalkozni és köteleségünk érdeklődni nemcsak gazdasági, hanem politi­kai tekintetben is az iránt, hogy a Balkánon mi történik. Nagyon hálás volnék, igen t. Ház, ha az ellenzék, amikor kritizálja külpolitikai vonal­vezetésemet, új vonalakat is mutatna precí­zen. Én ugyanis néhányszor már láttam,-hogy ellenzéki oldalról kolportált külpolitikai kon­•J7. ülése 193 U január 2%-én, szerdán. cepciókat rövid hetek múlva maga az ellenzék caíoita meg és a magyar közvéleménynek, amely bírálatot mond, ûogy vájjon neiyesen járok-e en el ós iielyesen jár-e el a külügymi­niszter úr, vagy helyes-e az ellenzék kriti­kája, jól esik tudnia, hogy konkrét alapokon ejtneti meg kritikáját; lia azután azt látja, hogy egyik vagy másik külpolitikai orien­táció azután hetek múlva elfúvódik, szétesik, akkor bizonyára azt mondhatja, hogy mégis jobb az az úgynevezett óvatos, koncepciók­kal nem dobálódzó, állandó rendszerre fel­épített külpolitika, amelyet a kormány kép­visel, mint az, amely, mondjuk, politikai han­gulatok szerint változik. Nem kifogásolom tehát, sőt kérem az igen t. ellenzéket, méltóz­tassék konkrét, más javaslatokat tenni, más irányokat mutatni, mint amelyeket én köve­tek és ezeket úgy megalapozni, hogy azok helyességéről de facto is meg legyek győ­ződve — mert engem lehet kapacitálni, t. Ház — s ha arról leszek meggyőződve, hogy Pal­lavicini őrgróf külpolitikája bizonyos külpolitika, amely Magyarországot megment­heti, pillanatok alatt átadom helyemet, igen t. Képviselőház! Félek azonban attól, hogy ilyképpen Ká­rolyi Mihály-féle konstrukciók is keletkezhet­nek. Ezt méltóztassék a t. képviselő úrnak elválasztani személyétől, mert semmiféle tá­madó éllel nem mondom; csak arra kívánok ezzel rámutatni, hogy Károlyi Mihály is hir­telen egy új külpolitikai koncepciót fedezett fel 1918-ban, eldobta magától a Diaz-féle ja­vaslatokat és ez lett a sírja Magyarország­nak. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől!) Én azt hiszem, hogy az óvatos és visszatartó, önér­zetesen irányított és képviselt magyar kül­politika vezethet csak célhoz. Azt is méltóztatott mondani, miután Né­metországban a nemzeti szocialista part ve­zetői kinyilatkoztatták, hogy a Jaohenzollern­dinasztiának nincs visszatérési lehetősége, hogy ezt a felfogást én mintegy kopirozom a . Fünrertől. Ezzel szemben én csak annyit álla­pítok meg, hogy én a magam ismert állás­pontját már sokkal korábban leszögeztem, mielőtt a Führer kormányon lett volna. Ezzel kapcsolatban még csak annyit mondok, hogy Magyarország külpolitikai elhelyezkedését, de főleg belpolitikai berendezését és alkot­mányjogi kérüéseit nem szabad semmiképpen kapcsolatba hozni más államok ilyen irányú berendezkedésével és reformjaival. (Helyes­lés.) Vagyok olyan lelkiismeretes ember, hogy ha bebizonyosodik, hogy álláspontom nem helyes, azonnal akceptálom a másik állás­pontot, mert személyes irányú, vagy személyt magasztaló, személyi öncélúságot szolgáló politikát egy magyar miniszterelnök soha­sem követhet. (Elénk helyeslés.) Engem sze mélyi ambíció sem vezetüet már, hiszen már elértem mindent, amit elérhettem. Engem csak egy ambíció vezet: a nehéz körülmények elle­nére ezt az országot olyan irányba vezetni, amely annak megerősödését eredményezi (Élénk helyeslés és taps a jobboldalon.) és amely a nemzetnek lelki harmóniát biztosít nagy történelmi feladatai számára. Ha mármost kereskedelmi szempontból né­zem a kérdést és így foglalkozom ő excellen­ciájának felszólalásával, akkor azt mondha­tom, hogy: erről azután könyveket lehetne írni. Ha a számokat méltóztatik összehason­lítani, akkor ezt .válaszolom: a statisztika szintén atmoszférikus statisztika; nem lehet

Next

/
Thumbnails
Contents