Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-237

Az országgyűlés képviselőházának 23 sok half elől: Ki mondja? — Meskó Zoltán: Kormánypárti létére ne mondjon ilyeneket!) Legyen nyugodt Meskó Zoltán t. képviselőtársam, hogy ez a párt és a párt 'mindenkori vezetősége a közérdek jegyéiben sokkal könynyebben áthidalta az ellentétet, mint ahogy ő áthidalta az ellentétet közötte és vezérvetélytársa között, és sokkal tovább fenn fog maradni a szolidaritás e párt és e párt vezetősége között, mint ő közötte és vezérvetély társa között. (Meskó Zoltán: Ki az? Csak olyan ellentét legyen Gömbös és Bethlen között, akkor nincs baj! — Zaj.) Ami azt a szintén ismételten hangoztatott s kidomborított megjegyzést illeti, hogy ebben az országban választópolgár és választópolgár jogos igénye között különbség tétetik aszerint, hogy az illető tagja-e vagy nem tagja a nemzeti egység pártjának, e részben is teljes tájékozatlansággal vagy tendenciózus beállításokkal állunk szemben. (Zaj.) Ellenkezőleg, én azt tapasztaltam nálunk, de ezt tapasztaltam az országnak más kerületeiben is, hogy akik már úgyis híveink, azokat nem kell meghódítani, akik pedig még nem tartoznak táborunkba, éppen azoknak iparkodik ez a szervezet a logikánál s a józan ész követelményeinél fogva a legtöbb szolgálatot tenni, mert meg akarja mutatni, hogy igenis közérdek és jogos magánérdek az, hogy a nemzeti egység pártjának mindenki tagjává legyen. . De nem minden alap nélkül hangzott el már a múltban is — a közelmúltban is — a párt képviselőtagjai részéről is az a kifogásolás, hogy bizony-bizony egyes közérdekű kijárásoknál vagy eljárásoknál sokkal több eredménnyel járnak el az ellenzéki képviselő urak, mint ennek a pártnak a tagjai. Ami a kartellkérdést illeti, állandóan elhallgatják azt a valóságot, hogy igenis, a Gömbös-kormány aránylag nehéz viszonyok között rövid kormányzási ideje alatt 23 kartellt szüntetett meg és elfelejtik azt, hogy éppen az ő gazdasági külpolitikájának következménye révén bejött olcsóbb külföldi iparcikkek és az ezzel kapcsolatos rendszabályok miatt 650 ipari vállalat szűnt meg, bukott meg az ár alacsonysága, az ár leszállítása folytán az elmúlt esztendőben. Elfelejtik azt is, hogy amikor sürgetik a gazdasági j jiejliegű külpolitikát, a magyar miniszterelnök nem restelte, sőt büszkén vállalta azt a feladatot, hogy kereskedelmi téren eljárva, piacot szerezzen a nemzetnek (Gr. Somssich Antal: Szerzett?) éppen agrárfeleslegeink részére. Elfelejtik vagy elhallgatják azt, hogy nem történt meg az előző években minden jóindulatú és minden jóigyekezetű kormányzási tevékenység folytatása mellett sem az, ami megtörtént az elmúlt esztendőben, hogy Szent István napján körülbelül közel nyolcmillió métermázsa búzafeleslegnek szerzett ez a kormány a belső árakhoz és különösen a világpiaci árakhoz viszonyítottan elsőrendű, magasabb búzaárat. Elfelejtik, hogy míg az elmúlt esztendőben passzívummal végződött a külkereskedelmi mérleg, addig a Gömbös-kormánynak ez az éve 81'5 millió plusz-szal zárult, (Gr. Somssich Antal: De mibe került!), tehát erősen aktív volt az elmúlt évekhez viszonyítottan. (Györki Imre: Minek támogatta a Bethlen-kormányt, ha olyan rossz politikát' csinált!) Ami az egyes konkrét ügyekben a közigazgatási hatóságok, bíróságok, büntetőjogi '. ülése 193% január 24-én, szerdán. 355 vagy polgári hatóságok részéről kiszabott bírságokat illeti, engedelmet kérek, ez a. parlament hatáskörébe nem tartozik. (Gr. Somssich Antal: De a kormánynak kötelessége beavatkozni!) A kormányhatóság körébe sem tartozik, mert hiszen a magyar^ törvények szerint megvan az erre hatáskörrel és illetékességgel bíró hatóság. Ha a bírságok, pénzbüntetések kiszabásánál valami jogsérelem történik, akkor megvan a törvény szerint arra illetékes, hatáskörrel bíró felsőbbfokú hatóság, amelyhez az illető, aki jogsérelmet vél, vagy tényleges jogsérelmet szenvedett, a maga panaszával fordulhat. (Gr. Somssich Antal: Meg kell változtatni a törvényt, mert a törvény értelmében ítélik el! Rossz a törvény, nem állja meg a helyét! — Zaj a szélsőbaloldalon, — Elnök csenget.) Ezeket kívántam a magam részéről megjegyezni és ismételten kijelentem, hogy az elnök úr napirendi javaslatát elfogadom. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? r Patacsi Dénes jegyző: Gáspárdy Elemér! Gáspárdy Elemér: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Előrebocsátom, hogy a magam részéről a mélyen t. elnök úr napirendi javaslatát elfogadom. Méltóztassanak megengedni, hogy a napirendi vita kapcsán foglalkozzam előttem felszólalt Petrovácz igen t. képviselő úrnak azzal a kijelentésével, hogy az én tegnapi beszédemben felhozott adatok nem helytállóak. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) En azt mondottam, hogy a Beszkárt személyi kiadásaiból mintegy kétmillió pengőt lehetne megtakarítani. (Petrovácz Gyula: Nem erről volt szó!) így van, képviselő úr? (Petrovácz Gyula: Azt méltóztatott mondani, hogy az igazgatói illetményekből!) A képviselő úr egyizben már Canossát méltóztatott járni az én kijelentéseimmel szemben, amikor a vezérigazgató úr magas fizetéséről itt előadást tartottam a Házban. Igaz, akkor is tévedtem, mert nem gondoltam, hogy a mélyen t. főváros még a vezérigazgató úr 24.000 pengő adóját is közpénzekből viseli. (Felkiáltások a jobboldalon: Hol van?) A Beszkárt vezérigazgatójának adóját, még a 136.000 pengőn túli fizetésének adóját is a főváros viseli. (Petrovácz Gyula: Mesék!) Mese? Azt meri mondani a képviselő úr, hogy ez mese? (Petrovácz Gyula: Összesen van 32.000 pengője. — Zaj.) Amikor én állítottam... (Zaj. — Petrovácz Gyula: Sohasem, volt 130.000!) és ezt a fizetést tíz esztendőn keresztül háborítatlanul húzta amellett a pártdiktatúra mellett, amelynek az igen t.

# képviselő úr is egyik exponense. Ami ^ pedig az igen t. képviselő úrnak azt az állítását illeti, hogy én mondottam volna azt, hogy kétmillió pengőt lehetne a Beszkártnál megtakarítani a személyi kiadásokon, ez óriási tévedésen alapszik, mert nem én mondottam ezt, hanem a Közérdekeltségre .Felügyelő Bizottság tett jelentést a mélyen t. belügyminiszter úrnak, amelyben az volt. hogy a technikai részen másfélmillió, a személyi kiadásokon pedig kétmillió pengő megtakarítást lehetne elérni. A képviselő úr felolvasott egy kimutatást, amely Budapest székesfőváros üzemvezéreinek a fizetésére vonatkozott. A lapokban is megjelentek közlemények, amelyek foglalkoztak Budapest székesfőváros tisztviselőinek fizetésével. Hangoztatták ezek a valószínűleg a főváros részéről közreadott és inspirált kommünikék, hogy a főváros tisztviselőinek fize-