Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.
Ülésnapok - 1931-236
346 Az országgyűlés képviselőházának törvényjavaslatot. Ezt meg lehet érteni, azt hiszem, ez világos. E határozati javaslat elfogadása után az új eljárás az lenne, hogy a bizottságoknak megadatnék az a jog, illetőleg a bizottságok kötelességévé tétetnék, hogy a pa ritást a két Ház egymás között állítsa helyre, vagyis amennyiben a két Ház egyesített bizottságai több tagból állanának, akkor a másik Ház bizottságának csak ugyanannyi tagja birna szavazati joggal. Azt hiszem, legalább is vitatni lehet álláspontom helyességét, hogy a Ház bizottságainak egyetlenegy tagjától sem vonhatja meg sem a határozati, sem a tárgyalási lehetőséget semmiféle ilyen ad hoc elfogadott határozat. A bizottsági tagtól nem lehet szavazati jogát ideiglenesen se elvenni. (Lázár Andor igazságügyminiszter: Albizottságszerű eljárás!) En úgy érzem, hogy a bizottság egy egész. Ha a törvény azt írja elő, hogy visszautasítandó a bizottságokhoz a javaslat, akkor a törvénynek nem lehet intenciója, hogy csonka bizottság határozzon. Ha ebbe belemegyünk, akkor az következnék, ami ebben a határozati javaslatban nincs benne ugyan, hogy arra is figyelemmel kellene lenni, hogy a szavazásnál is egyforma számban legyenek jelen a bizottsági tagok. Ezt is elő lehetne írni, de az egyik Ház kedvéért a másik Ház bizottságának a jogát korlátozni, ez azt hiszem, messze túlmenne azon a jogkörön, amellyel a Képviselőház vagy a Felsőház rendelkezik. Egyébként is már annakidején, a javaslat indokolásánál is azt tapasztaltam, hogy a javaslat nem volt egészen tökéletes. A törvényjavaslatot annakidején az igazságügyminisztérium készítette el, és ha jól tudom, a törvényjavaslat szerkesztésében éppúgy, mint az összeférhetlenségről szóló törvényjavaslat készítésében is, nagy szerepe volt Egyed István egyetemi tanár úrnak. Ezt abból következtetem, hogy a törvényjavaslat indokolásának több része szó szerint megtalálható Egyed István egyetemi tanárnak »Az országgyűlés két háza ellentéteinek kiegyenlítéséről« írt füzetében. Az egyes részek majdnem szó szerint azonosak, azonkívül ez a határozati javaslat is nem mondom, hogy éppen szószerint, de nagyjában egészen fedi azt a propozíciót, amelyet az igen t. egyetemi tanár úr e röpiratának végén proponál. T. Ház! Nagyon szívesen elismerem, annakidején is az volt a meggyőződésem, hogy a Felsőházról alkotott^ törvény nem tökéletes. Ha tehát ezen a törvényen módosítani való van, akkor módosítsa ezt a törvényhozás abban a formában, amely az ilyen módosításra törvényeinkben elő van írva. Nem szívesen veszem sem a közjog terén, de más jogszabály alkotás terén sem a rapszodikus, gyors és a szabályokhoz nem alkalmazható intézkedéseket. A jogban erő tulajdonképpen csak akkor van, ha a jogszabályokat megfelelően komolyan veszik. És éppen azért, mert úgy érzem, hogy minden jogszabályt, de különösen az olyan jogszabályokat, amelyek a törvényhozás házainak jogkörét szabályozzák, a lehető legnagyobb precizitással és óvatossággal kell kezelnünk, mindenféle félreértés elkerülése végett szeretném, ha a Képviselőház tiszta munkát végezne és nem adna módot arra. hogy a törvényhozás munkáját majd jogos kritikával illethessék. Különösen fontosnak tartom megjegyezni, hogy éppen nem megnyugtató és éppen nem épületes dolog ez a huzavona, és hogy ilyen közbevető határo236. ülése 193 U január 23-án, kedden. zati javaslat éppen olyan törvényjavaslattal kapcsolatban merül fel, amely törvényjavaslatot annakidején a magyar közvélemény nagy örömmel fogadott, sőt mondhatnám, hogy ez a törvényjavaslat tulajdonképpen a közvélemény nyomása alatt készült, mert az összeférhetlenségi kérdés mai f rendezettsége vagy rendezetlensége tulajdonképpen nem maradhat így a nélkül, hogy ez az állapot a Ház, illetőleg a magyar^ törvényhozás mindkét Házának a tekintélyén súlyos csorbát ne ejtene. Éppen ezért bátor vagyok javasolni, hogy a szigorú törvényesség és a jogalkotás komolysága érdekében határozati javaslatomat a Ház elfogadni méltóztassék. (Helyeslés balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Esztergályos János jegyző: Feliratkozva nincs senki! Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az előadó úr kíván szólni. Illés József előadó: Mélyen t. Képviselőház! Igen nagy érdeklődéssel hallgattam Farkas Tibor t. barátom és képviselőtársam beszédét. A képviselő úr talán megengedi, hogy beszédének első, egészen szubjektív részére csak azt a megjegyzést tegyem, hogy amint egész képviselői pályámon, amely már meglehetősen hosszú, sohasem képviseltem olyan javaslatot, amely .tudományos meggyőződésemmel ellenkezett volna, ezúttal sem képviselek olyan határozati javaslatot, amely közjogi lelkiismeretemet bármiképpen is nyugtalanítaná. Legyen nyugodt, igen t. barátom, én ezt a határozati javaslatot, lamelyet az országos küldöttség nevében itt előterjesztek, alapos megfontolás, alapos bizottsági tárgyalás után terjesztem elő azokkal egyetértőleg, akiket ennek a Háznak és a Felsőháznak bölcsesége, — ez nem vonatkozik az én személyemre — mint arra leginkább alkalmasokat kiválasztott, Ihogy egy ilyen nehéz közjogi kérdésben a két Ház ellentéteinek kiküszöbölése kérdésében véleményt adjanak. Ez ugyanis vélemény. En megnyugszom a két Háznak ebben az elhatározásában és megnyugszom azért, mert azok az ellenvetések, amelyeket igen t. képviselőtársam éppen közjogi szempontból felhozott a határozati javaslat ellen, az en meggyőződésem szerint itt fel nem lelhetők. (Kabók Lajos: Ki bukik meg a vizsgánf) Bocsánatot kérek, én kifejtem az én álláspontomat. Azt méltóztatott mondani, hogy itt törvénymagyarázatról van szó. Igenis, törvénymagyarázatról van szó. Azt én sohasem tanultam a magyar közjogban tanáraimtól, hogy ennek a Háznak, mint szuverénnek es a másik Háznak törvénymagyarázatra nem volna joga. (Ügy van! ügy van! jobbfeloL) Kétség nem lehet az iránt, hogy a törvényt a törvényhozás magyarázhatja. Ez az első. (Ügy van! Ügy van! — Felkiáltások jobbfelől: Elsősorban!) Azt méltóztatott mondani, hogy itt a Felsőház jogköre kibővíttetett Bocsánatot kerek, amikor a törvény maga előírta annakidején paritásosán, hogy 5—5 tag hozza létre ezt a szabályozást, tehát maga a törvény paritásosán gondolkodott, akkor én nem latom be, mi aggályos van abban, amikor mi egy olyan javaslattal jövünk, hogy azoknak az együttes bizottságoknak, szakbizottságoknak