Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-236

Az országgyűlés képviselőházának Î munkahelyüket, hanem egész társadalmi elhelyezkedésüket is elveszítették. Igen t. Ház! Azt mondja Petrovácz képviselőtársam, — amint ő kifejezte magát — hogy az ő keresztény lelkiismerete lázad fel az ellen, hogy a közüzemek ellen irányuló belügyminiszteri intézkedés folytán ezek a munkások állásaikat vesztik. (Az elnöki széket Bessenyey Zénó foglalja el.) Ha itt valóban keresztény lelkiismeretről és nemcsak kereszténypárti lelkiismeretről lenne szó, akkor nem lehetne csak azt a 600 munkást látni, csak annak a 600 munkásnak sorsát szem előtt tartani, akiknek ebben a vitában való kijátszásával antiszociális színben akarja a képviselő úr a belügyminiszter urat feltüntetni, hanem, ha valóban keresztény lelkiismeretről volna szó, ugyanúgy kellene látnia ezreit és ezreit a kisiparosoknak, akik nem mondom, hogy kizárólag, de nagy és jelentős részben a közüzemek indokolatlan antiszociális versenye folytán vesztették el megélhetésük lehetőségét. Ha már keresztény lelkiismeretről beszélünk, akkor még egyet akarok befejezésül megemlíteni. A főváros közgyűlési termében a múlt év őszétől, a főváros budge tjének •tárgyalásától kezdve, három alkalommal szólaltam fel a mellett, hogy miért nem töltik be végre azt a -bizonyos száz gyakornoki állást, amelyeknek létesítését több mint egy éve elhatározták. Nyilt titok a főváros közgyűlési termében^ amelyet mindenki elismer, hogy ennek a száz gyakornoki állásnak betöltése azon múlik, hogy ia főváros polgármestere, akinek alkotmányos jogköre volna az állások betöltésére, a leginkább arravaló, leginkább rátermett, legjobb iskolai képzettséggel bíró diplomás fiatalemberekkel akarja ezeket az állásokat betölteni, ellenben a főváros közgyűlési pártjai a maguk kontingens igényeit ezeknek az állásoknak betöltésére nem adják fel. Miután a polgármester ezúttal nem hajlandó magát ennek a diktatórikus intézkedésnek alárendelni, — mert hogy a diktatúrát egy ember gyakorolja-e, yagy két-három pártvezér együttesen, abban lényegileg különbség nincs — mondom, miután ennek a diktatúrának a polgármester magát alárendelni nem akarja, azért a keresztény községi párt keresztény lelkiismerete megengedi azt, hogy 100 diplomás, érdemes fiatalember állás és íróasztal nélkül szaladgál az utcákon ugyanakkor, amikor ezeknek az állásoknak betöltése rég elhatároztatott, amikor a fedezet erre megvan és amikor ezt semmi más nem akadályozza,. csak az, hogy ezeknek az állásoknak betöltésénél végre nem akarja a polgármester érvényesülni engedni azt, amit Kuncz Ödön úgy fejezett ki, hogy protekcióval, pártpolitikával és intrikákkal kitenyésztett antiszelekció. (Strausz Isjtván: TTgy van!) Csak ezzel akartam felelni Petrovácz igen ,t képviselőtársamnak arra az argumentációjára, amely a keresztény lelkiismeret jelszavából táplálkozott. Az, hogy diplomás fiatalembereket ilyen pártpolitikai antiszelekció folytán engedünk a mai nehéz időkben nyomorogni minden ok nélkül, csak azért, mert a pártszempontok kellőképpen nem érvényesülhetnek, sokkal jobban jellemzi a mai^ fővárosi hivatalos pártkörök szociális érzékét. Ez a szoeiáliiS érzék jut kifejezésire az üzemi >. ülése 1934 január 23-án, kedden. 343 politikában és ezért vagyunk mi mindanynyian, és az én csekélységem is, ez ellen az üzemi politika ellen, mert ebből a pártpolitikai protekcióval kitenyésztett antiszelekcióból éppen elege van a főváros egész közönségének. Annak ellenére, hogy a mélyen t. belügyminiszter úrral sok posztulátum tekintetében, amelyeket mi az iparosság és a kereskedelem javára és érdekében igazságosaknak és méltányosaknak tekintünk, amelyeket mi igyekeztünk érvényesíteni ennek a kérdésnek tárgyalása során, nem jutottunk eredményre és sok tekintetben semmi, vagy csak kevés eredményt érünk el, mégis a belügyminiszter úrnak azt az elhatározását, hogy legalább ebben a műhelykérdésben ennek a káros és erkölcstelen antiszelekciónak egyszer nyakát szegte, mi a belügyminiszter úr olyan lépésének tartjuk, hogy ennek a lépésnek elismeréséül és annak a reményünknek kifejezéséül, hogy ezt a lépést ugyanebben az irányban továbbiak fogják követni, teljes meggyőződéssel veszem tudomásul a jelentést. (Helyeslés jobbfelől.) Elnök: Kíván még valaki szólani! (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr kíván szólani. Vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Bizonyos megnyugvásul szolgál nekem az itt elhangzottak tartalma abban a tekintetben, hogy eltaláltam azt a mértéket, amelyet az adott viszonyok között meg kellett keresnem ebben a — mondhatom — igen nehéz^ és igen kényes kérdésben. Ezzel az intézkedéssel nem akartam és nem is akarhattam eldönteni azt az elvi vitát, amely itt ma is elhangzott és amely két kiegyenlíthetetlen véglet kifejezésre juttatása volt. Nem akartam és nem is akarhattam ezt a különbséget kiegyenlíteni, csak egyet akarhattam, azt, hogy elmenjek addig a határig, ameddig indokolható alapon ebben a kérdésben a mai gazdasági nelyzetben el lehet menni. Nem mondom, (hogy normálisabb gazdasági viszonyok, nyugodtabb szociális viszonyok között nem tudtam és nem akartam volna messzebb menni a közüzemek leépítése terén, de amikor a közüzemek további leépítése a szociális nyugtalanságnak lett volna további forrása és a megélhetési lehetőségeket nehezítette volna meg még nagyobb mértékben, — őszintén meg kell vallanom, nem vihetett rá a lelkiismeretem arra, hogy tovább menjek. Nekem más feladatom ebben a kérdésben elvileg nincs, mint állandóan figyelni a helyzetet és nem engedni meg azt, hogy a közüzemeknél kinövések, visszaélések származzanak. (Egy hang balfelől: Ez helyes!.) Es amennyiben a gazdasági élet további fejlődése megengedi, — adja Isten, hogy olyan irányban történjék a fejlődés, hogy ez bekövetkezhessek — akkor a további észszerű intézkedéseket megtehessem. (Helyeslés balfelől.) Talán laiz egyetlen kifogás, amelyet hallottam, annak a 600 munkásnak sorsa volt, akiknek elbocsátásra kell kerülniök ezeknek az intézkedéseknek következtében. Azt hiszem, engem nem kell erre a szociális szempontra figyelmeztetni. Magában az intézkedésben, az utasításban, amelyet a fővárosnak adtam, .hangsúlyoztam, hogy a végrehajtásnak a szociális sízempontok lehető figyelembevételével kell történnie. Azt hiszem, elég, ha néhány kérdésre rátérek, amelyet a felszólaló képviselő urak fel-