Képviselőházi napló, 1931. XIX. kötet • 1933. december 11. - 1934. február 20.

Ülésnapok - 1931-235

296 Az országgyűlés képviselőházának 2< igen gyakran az általános politikai és gazda­ságpolitikai irányváltozások következtében. Hogy egynéhány ötletszerűen kiragadott képpel erre rámutassak, méltóztatnak emlé­kezni arra, hogy a közüzemek első nyomait megtaláljuk a legrégibb időkben. Az ókorban az akkori rendezetlen állami viszonyok között a király vagyona volt az állam vagyona, és miután a király volt a legnagyobb földbir­tokos, az állam jövedelme jórészt a földbirtok­ból, esetleg még a bányászatból került elő, egy­szóval magángazdasági tevékenységből kelet­kezett. Folytatódott ez az irányzat a közép­korban is, amikor különösen a német városok egymásután létesítettek téglavetőket vagy téglagyárakat, raktárakat, vágóhidakat és ha­sonló intézmény eket, főleg, hogy az elszapo­rodó és elhatalmasodó céhek monopóliumával szemben a fogyasztást megvédjék. A közüzemek fejlődésének nagy lökést adott a XVI. és XVII. században a merkantilista gazdaságpolitikai irány, amely részint az ál­lami jövedelmek fokozása, részint pedig a ma­gángazdasági tevékenység serkentése okából foglalkozott közüzemek létesítésével. A XVIII. század második felében a liberális gazdaság­politika folytán visszafejlődött a közületek magángazdasági tevékenysége. A XIX. század çlején a gőzkultúra által megindított nagy ipari forradalom hatalmas városokat létesített. A városok lakosságának egymásközti érint­kezését, a városok^ lakosságának élelmezését, ltovábbá vízellátását, a szennyvíz eltávolítását és hasonló közszükségletek kielégítését közületi feladatnak^ tekintették, és ez a közületek ma­gángazdasági tevékenységének ismét nagy lö­kést adott. Körülbelül ez az állapot maradt meg — talán némileg az állami üzemek visszafejleszté­sével — egészen a világháborúig. A világ­háborúban az államnak elsőrendű feladata volt a termelés és a fogyasztás szabályozása. Ez az állami kényszergazdálkodás azután foly­tatódott a háború után is és gyorsítólag hatott a közüzemek fejlődésére. A háború utáni köz­üzemek fejlesztésének főindoka azonban nem annyira pénzügyi szempontokban keresendő, mint inkább az előretörő szocialista politiká­nak volt a hatása. Ez a szocialista politika azonban az utóbbi időkben elgyengült. A Né­metországban és Angliában hozott szocializáló törvények részint visszavonattak, részint pedig feledésbe mentek. Ma pedig az állam feladatát abban látjuk, illetőleg abban keressük, hogy teremtse meg a szükséges miliőt a magángaz­dasági tevékenység részére, egyébként pedig gazdasági téren, mint irányító, ellenőrző és "szabályozó szerv működjék. Egészen különös, — illetőleg, ha a mai sivár gazdasági viszonyokra gondolok, nem is olyan különös, hanem talán egészen természetes, — hogy a legélesebb az ellentét ma a közüzemek és magánvállalkozás között, amikor tulajdonképpen elmosódott a különbség a köz- és magánüzem üzemi politi­kája között. Mert a közületek mai financiális helyzetében a legtöbb közüzem szintén lehetőleg nagy feleslegekre dolgozik és a közüzemek ár­nivelláló hatása ma már tulajdonképpen a his­tóriai emlékek közé tartozik. Amikor a miniszter úr ebben a jelentésben ismertetett döntését meghozta a törvény szel­leme értelmében, eltekintve ezektől a gazda­ságpolitikai irányzatoktól, azokat a főérveket és. főelgondolásokat vette figyelembe, amelyek a közüzemek fenntartása mellett szólnak, te­kintettel természetesen azokra az érdekekre is, S5. ülése 193 A január 19-én, péntektn. amelyek a közüzemek ellen felhozatnak. Hogy a közüzemek ellen felhozni szokott legfőbb ér­veket röviden elősoroljam, méltóztatnak tudni, hogy az első és legfőbb érv, hogy az adófizető polgárnak nem lehet a saját adófilléreivel kon­kurrenciát csinálni. A közüzemek t fejlődése, különösen a háború után, az állami és a muni­cipális szocializmus irányába esik. A politikai áramlatok befolyásolhatják a közüzemek veze­tését, márpedig kétségtelenül aggályos, ha gazdasági kérdések eldöntésénél a pártpolitika játszik elhatározó szerepet. {Ügy van, jobb­felőli) A kereskedelmi szellem kevésbé érvé­nyesülhet a közüzemekben, amelyeknek ve­zetőjénél rendszerint nincs meg az a pou­voir a gyors cselekvésre és a gyors elhatá­rozásra, mint egy magánvállalkozás teljha­talmú vezetőjénél. A nem részvénytársasági alapon működő közüzemek működését kétség­telenül megnehezíti a községi adminisztráció nehézkessége. Kendszeresen ismétlődnek a ma­gánvállalkozás részéről azok a panaszok, hogy a közüzemekkel szemben egyes adott esetek­ben érvényesül a hatósági befolyás. Végül, amikor napról-napra felmerül annak szüksége, hogy a közüzemek intenzívebb állami felügye­let alá vétessenek, ennek a felügyeletnek objek­tivitásába vetett hitet ingatja meg, ha az állam, vagy egyéb közületek magángazdasági tevé­kenységet folytatnak. Ezekkel a kétségtelenül figyelemreméltó érvekkel szemben állnak azok az elgondolások, amelyek a közüzemek létesítése és fenntartása mellett szólnak. Hogy egynéhányat, éppen a legfontosabbakat említsem: (Halljuk! Halljuk! jobbfelől) a közüzemekbe befektetett nagy nem­zeti tőkét meg kell óvni az elsorvadástól. A köz­üzemek sok esetben fonios közszolgáltatásokat teljesítenek és a közüzemekre nem egyszer a hadügyi politika, vagy az állam hatalmi poli­tikája szempontjából van szükség. A közüze­meket időnkint — ez ugyan ma felette teore­tikus — az árak szabályozása szempontjából létesítették. Végül bizonyos iparágakban a rentabilitás hiánya visszatartja a magánvállal­kozást a szükséges üzemek létesítésétől és ilyenkor helyén vannak természetszerűleg a fontos közszükségletek kielégítésére a közüze­mek. A miniszter úr ezen érvek megfontolása mellett döntésének meghozatala előtt felkérte a társminisztériumokat, hogy jelöljék meg a fennhatóságuk alá tartozó közüzemeket és vál­lalatokat, azután vizsgálóbizottságokat szer­vezett, amelyeknek elnökeit a miniszter úr ne­vezte ki, a vizsgálóbizottságok egyik tagja a köz­üzemek felügyelő főhatósága, másik tagja pe­dig az illetékes kereskedelmi és iparkamara kép­viselője volt. Az így beérkezett és feldolgozott anyagot azután a miniszter úr áttette az ipar­tanács állandó bizottságához, amely ezt az anyagot dr. Laky Dezső műegyetemi profesz­szor referálása alapján részletesen feldolgozta és véleményes jelentéssel terjesztette a minisz­ter úr elé. Ezen jelentés alapján hozta meg a miniszter úr döntését. Ha most már azokat a konkrét panaszokat vizsgáljuk, amelyek a vizsgálat folyamán és az előtt is a közvéleményben a közüzemekkel szemben felmerültek, mindenekelőtt rámutat­hatok a közüzemeknek egy olyan nagy cso­portjára, amely ellen nálunk ma kifogások, panaszok egyáltalában nem merülnek fel. Ilye­nek az államvasút, a posta, a pénzverde, a dohánygyár és még egynéhány ilyen fonto­sabb 'közüzem. Ilyenek továbbá: az iparokta

Next

/
Thumbnails
Contents